Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

224 Az országgyűlés képviselőházának 1U8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. hez mit szól?) köztük ezrével hagytak ki olyanokat, akik rendelkeznek a törvény által előírt iskolai képzettséggel és egyéb kellékekkel. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Takács Ferenc: Egy pillanat alatt befejezem. Vitézeket, hadirokkantakat és hadiözvegyeket is hagytak ki. Én igenis elvártam volna a belügyminiszter úrtól, hogy választ kapjak interpellációmra és főleg azt, hogy utasítsa Hódmezővásárhelyen a központi választmányt és a Nemzeti Egység Pártjának elnökét is, hogy ilyen eljárást pedig nem szabad gyakorolni, mert ez nemzetietlen, hazafiatlan cselekedet. (Úgy van! Úgy van a szélsőbalodlalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja az Összkormányhoz. Kérem a jegyző, urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz a hús és zsiradék drágulása tárgyában. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy egy év óta, de erősebben mintegy három hónap óta, a húsneműek — marha-, borjú-, sertéshús és fehéráruk — ára folyton emelkedik és ma már ott tart, hogy a lakosság nagyrésze alacsony keresetű viszonyainál fogva képtelen magának húst vásárolni? Állatkereskedők és husiparosok egybehangzóan azt állítják, hogy a húsárak enlelkedésének az erőltetett kivitel, főleg Németország felé és a lefojtott felhajtás az okozója. Kérdezem: mit szándékozik a kormány tenni, ihogy a városok és ipari gócpontok húsés zsiradékellátása (Dinnyés Lajos: Ugy látszik, nincs kormány! Mi ez? — Györki Imre: Lemondtak! — Zaj.) a lakosság kereseti viszonyaival arányba kerüljön? Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Egyfelől az erőltetett dömpingáron történő szarvasmarha és sertéskivitel, főleg Olaszország és Németország felé, másfelől pedig az idén tapasztalható takarmánybőség következtében a hús- és zsiradékárak mind a fővárosban, mind a vidéki városokban nap-nap után emelkednek. Egypár számadattal kívánom elő'bbi állításomat bizonyítani. A közepes és gyengébb minőségű marhahús ára hetek alatt 24%-kai, a borjúhús ára 48%-kai, a sertéshús eleje átlagban 15%-kal drágult. A zsírszalonna kilogrammja 116 fillérről rövid idő alatt felszökött 158 fillérre, a háj 30%-kai, a disznózsír — amelyből ugyancsak az erőltetett kivitel miatt a készletek most már fogyóban vannak — 43%-kal, a dolgozó embereknek úgyszólván egyetlen tápláléka és legfontosabb tápszere, a sózott és füstölt szalonna 48%-kai drágult. Budapesten és közvetlen környékén a szegényebb néposztály főleg lóhússal és szamárhússal táplálkozik. A vágásra szánt lovak ára a nagyarányú kivitel következtében állandóan emelkedik. Az idén koratavasszal még 18 fillér volt élősúlyban kilogrammonkint a vágóid ára, körülbelül 20—21 fillér volt a vágásra szánt szamár ára. Ez az ár ez év májusának végéig már 44—50 fillérre emelkedett, de még ezen az áron sem lehet vágóállatot kapni, mert az országban felhajtható mennyiséget kiviszik részben Németországba, részben pedig Ausztriába. Budapest székesfőváros lóhúsüzeme az élőállat drágulása miatt kénytelen volt a lóhús árát kilogrammonként 64 fillérről 72 fillérre felemelni, a kolbászárukat pedig kénytelen volt 14%-kal megdrágítani és információm szerint az üzemi bizottság felhatalmazást adott az igazgatóságnak arra, hogy amennyiben a vágóállatok, tehát a lovak és csacsik ára tovább emelkedik, ismét emelhesse az árakat. Mondanom sem kell, hogy a hús és

1 zsiradék drágasága folytán a családok háztartási költségei állandó emelkedést mutatnak ési természetesen emelkednek az árak a vendéglőkben és a kifőzésekben is és azok, akik vendéglőkben ési kifőzésekben kénytelenek élni, természetesen lényegesen drágábban táplálkoznak, mint pár hónappal ezelőtt. A drágulás kérdésénél figyelembe kell venni még azt a körülményt is, hogy míg az élelmicikkek ára néhány idényszerű zöldfőzelék kivételével egy év óta állandó emelkedést mutat, — ez az emelkedés körülbelül 17% a hivatalos statisztikai kimutatás szerint — addig kormányunk bölcs előrelátásának, az ő gazdasági politikájának eredményeként a fizetéseik, a bérek és keresetek az utóbbi években állandóan csökkenő irányzatot mutatnak. Ma már odajutottunk, ahová jutni agrár-államban nem volna szabad. Az elmúlt évben, amikor már a viszonyok elég rosszak voltak, egy mezőgazdasági munkás, kapás vagy kaszás egynapi munkával meg tudott magának vásárolni egy kg. sózott, vagy füstölt szalonnát, ma pedig odajutottunk, hogy egy ilyen kapásnak, vagy kaszásnak — de csak akkor, ha teljesértékű murikás — közel két napot kell dolgoznia, hogy magának egy kiló szalonnát megvásárolhasson. Hajmeresztő dolog egy agrárai! am ban, amelyből dömping-áron viszik ki, — mint később bizonyítani fogom — a legfontosabb élelmiszereket, hogy itt egy látástól vakulásig dolgozó munkásnak két napot kell dolgoznia, hogy egy kiló sózott szalonnát tudjon magának vásárolni. (Hunyadi-Vas Gergely: Viszont az agrár társadalomra is ráfér egy kis kereset!) így van ez az ipari munkásoknál is. (Zaj.) Elnök: Csendet kerek! (Jenes András közbeszól.) Malasits Géza: Valamennyien tudjuk

%

hogy Jenes András t. képviselőtársunk fantáziája elég bőségesen bugyog, tehát elragadta kissé a fantáziája, amikor azt állítja, hogy négy pengő a napszám. Tessék elolvasni a mezőgazdasági kamara kimutatásait és meg fogja találni, hogy most, a legnagyobb dologidőben, 90 fillér, 1 pengŐ

; legfeljebb 1 pengő 10 fillér a napszám és számítsa ki magának, hogyha egy kiló sózott, vagy füstölt szalonna ára 1 pengő 90 fillér, akkor igaz az, hogy majdnem két napot kell egy munkásnak dolgozni egy kiló szalonnáért. (Zaj.) A húsfogyasztás Budapesten és környékén már évek óta csökkent. A budapesti marhavásár még vasárnapon is szánalmas látványt nyújt, hiszen udvarát igaz és fű veri fel. Nincs fogyasztás és csökkent Budapest felé a felhajtás is. S én, aki egynéhányszor, már mellékfoglalkozásomnál fogva is, kénytelen vagyok kimenni a vágóhídra és kissé ismerem a viszonyokat, nyugodt lélekkel^ merem állítani, hogy egy közepes balkáni városban nagyobb az állatvásár, a felhajtás és forgalom, mint az ország legnagyobb állatvásárán, a ferencváro-