Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-148
Az országgyűlés képviselőházának 11*8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. 223 lati időket ilyen időpontokra helyezték, nem is kutatom, de akár volt szándékosság, -akár nem, mindenesetre közérdek volna az, hogy legalább azokat kíméljék meg a zaklatásoktól, akik ezekben az időpontokban az ország szempontjából igen hasznos munkával, (mezőgazdasági munkával vannak elfoglalva. T. Képviselőház! Az összeírásokat a belügyminiszter úr rendelete értelmében esküt tett összeírok végezték az egész országban. Az én városomban, Hódmezővásárhelyen az összeíró biztosok: 35.593 'egyént írtak össze, illetőleg ennyiről állapították meg, hogy reindelkeznek a szükséges életkorral. Személyes tapasztalataik és a felmutatott okmányok alapján vélelmezték 1 21.865 egyénnek választói jogát. Természetes, hogy az egyes körzetekben egészen különösen oszlottak meg már ezek a vélelmezések is. A legszegényebb kerületben nem tudtak okmányokat produkálni az emberek. Különös, hogy ebben az országban csak a szegény embereknek nem hiszik el a szavát. A szegény ember hiába mondja, hogy négy elemit végzett az országnak ezen, vagy azon a részén, azt nem hiszik el, tőle okvetlenül okmányokat kérnek. Jellemző, hogy az egyik szegény kerületben az összeírtaknak 51—68%-át vették fel a választói névjegyzékbe, a másik kerületben már csak 49%-ánál vélelmezték a választójogot, sőt a harmadik iszegény kerületben pedig csak 47%-nál. Ezzel szemben más kerületekben az összeírtaknak 65, 76, 77, sőt egy kerületben 84%-ánál vélelmezték a választójogot. Átlagosan 61%-ot vélelmeztek. Ez túlságosan alacsony számarány egy törvényhatósági városban. Az összeírtaknak csak 61%-át vélelmezték az összeíró biztosok, tehát nyilván rendkívül szigorú munkát végeztek, mert hiszen utasításaik is voltak abban a tekintetben, hogy csak azokat vegyék fel jegyzéktervezetükbe, akiknél az okmányok ^felmutatásából meggyőződtek a kellékek fennie forgásáról. A központi választmány elé került az anyag, de megelőzően a polgármester, törvényes hatáskörét túllépve, — mert a törvény sehol sem intézkedik abban a" tekintetben, hogy a polgármesternek joga vau iskolai bízó nvítvány okát bekérni — 7000 esetben kért be iskolai igazolásokat. Legtöbbször — igen sok esetben — az adatok nem voltak egészen megfelelők. Nem is lehettek megfelelők, mert hiszen éppen munkásoknál az asszonyok adták az adatszolgáltatást, vagy a munkásnak édesanyja, mert a munkás nappal távol volt és természetesen a feleség vagy az anya nem tudta az éveket és az iskolát pontosan megjelölni. Ezért azután hiányosan érkeztek vissza az iskolai igazolások. Rendkívül sok jogosultat elutasítottak ezek miatt a rossz iskolai igazolások miatt. De a polgármesternek nem is lett volna joga, hogy bekérje az iskolai igazolásokat. Ő utólag azzal védekezett, hogy meg akarta könnyíteni a központi választmány munkáját. A központi választmánynak kötelessége bekérni az iskolai igazolásokat, nem a polgármesternek. A polgármester meg sem kérdezte a központi választmányt, de nem is kérte be minden egyes esetben az okmányokat. Sok egyénnél a foglalkozásból kiindulva mellőzték az okmányok bekérését, illetőleg beszerzését. (Hunyadi-Vas Gergely: Ennek csak örülni kell, ha elhiszik iskolai bizonyítvány nélkül is!) Igen t. képviselőtársam, de ezeket sem vették fel a névjegyzékbe, hanem kihagyták őket. Ha nem volt okmány, meg sem kérdezték az iskolát, hanem egyszerűen kihagyKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. ták a névjegyzékből. És jellemző, hogy a megszállott területről Hódmezővásárhelyre került magyar állampolgároknak sem kérték be az okmányaikat hivatalból, hanem minden tiltakozásunk dacára a nemzeti egység pártjához tartozó központi választmány vagy legalábbis annak a többsége törölte, kihagyta a névjegyzékből a megszállott területről idejött magyar állampolgárokat is. Az ideiglenes névjegyzék összeállításánál azután a 21.800 választói létszám leszállt a nemzeti egység pártjának a működése köyetkeztébon 19.360-ra, a százalékos arányszám pedig 54 százalékra. Próbálták ezt a súlyos cselekményt, amihez egyáltalában nincs joguk és ami megint csak zaklatása volt a választópolgároknak, szépíteni sajátmaguk felé azzal, hogy 4614 egyént felszólítottak az okmányaik beszerzésére és az iskolai végzettség igazolására. Köztük természetesen felszólították a megszállott területről odajött polgártársainkat is, hogy mutassák be okmányaikat. Természetesen egyáltalában nem tudták az igazolásokat beszerezni, mert hiszen mezőgazdasági vidéken s egy mezőgazdasággal foglalkozó városban mindenre gondolnak az emberek májusban, csak választói jogra nem. Ez tehát semmi egyéb nem volt, mint zaklatás, pedig a törvény idevonatkozó kifejezett rendelkezése szerint a központi választmány köteles beszerezni az okmányokat és egyáltalában nem teheti meg a központi választmány azt, hogy a feleket kötelezze ezek beszerzésére. A törvény 31. §-ának 2. bekezdése ugyanis szó szerint a következőket tartalmazza (olvassa): »Ha valaki az általa kitöltött számlálólapon világosan megjelölte, vagy egyéb úton bejelenti, hogy az elemi népiskolát, vagy ezzel egyenértékű, vagy ennél magasabb tanfolyamot melyik községbea, tanintézetben és időben végezte el, a központi választmány az ideiglenes névjegyzék összeállítása alkalmával hivatalból köteles meggyőződést szerezni arról, hogy az illető személy az előírt iskolai képzettség kellékével rendelkezik-e vagy sem, még ha az 1. bekezdésben említett kérelmet nem terjesztette is elő.« Vagyis az illetőnek nem kell kifejezetten kérnie okmányainak a beszerzését, hanem a központi választmány köteles az okmányokat beszerezni. T. Ház! A kezeim közt van az egyik tanyai körzetből 137 olyan választópolgárnak az adata, akik pontosan megjelölték az évet, az iskolát, hogy hol és mikor végezték el tanulmányaikat, ezeknek nem kérték be az okmányait, de kihagyták őket a névjegyzékből a törvény ellenére. Azt megtették, hogy felhívást küldöttek egyik-másiknak 30 kilométernyire a várostól, hogy szerezzék be okmányaikat s ráírták a felszólításra, hogy sürgősen. Az emberek azonban kapáltak és nem mentek sürgősen az okmányaik után. A Nep.-nek ez a taktikája kétségtelenül bevált. Hogy mennyire tervszerű volt a munkájuk, hogy mennyire tervszerű volt a szavazóirtás a nemzeti egység részéről és hogy mennyire humbug részükről a nemzeti gondolattal való kacérkodás, ezt bizonyítja az is, hogy a Nemzeti Egység Pártja fizetett alkalmazottja 416 egyén választói joga ellen adott be felszólamlást a központi választmányhoz. Tehát az Ő többségükkel összeállított rossz névjegyzék ellen még ők éltek azután felszólalással és terméseztesen tovább beszélnek nemzeti gondolatról és nemzeti egységről. 15.000 magyar testvért hagytak ki a névjegyzékből Hódmezővásárhelyen, (Dinnyés Lajos: Roszner eh32
