Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 14 8. ségébcn megőrzött legkisebb egység alatt — amint az indokolás mondja — milyen családokat kell érteni? Azt hiszem, amikor korunk társadalmi bajainak főokaként a család aláhanyatlását jelöli meg .az indokolás, akkor joggal kérdezhetjük meg, hogy számolnak-e ezekkel a tényekkel és megelégszenek-e csupán az okozatok feletti kesergéssel, vagy pedig leszállnak az osztályelfogultság felhőiből és segítenek azoknak, akik a dolgoknak az okai ellen akarnak hadjáratot indítani? Az óvodáknak a kultuszminisztériumból a belügyminisztériumba való áttelepítése csak egyetlen lépés és önmagában nem sokat jelent. Számtalan más intézkedéssel együtt valóban alkalmas volna arra, hogy a gyermek körül sűrűsödő problémákat tisztázzák, de ha elszigetelten marad, akkor csak kimélyíti azt a szakadékot, amely a gyermekvédelmi intézmények és az élet letagadhatatlanul rideg: követelményei között megvan. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most már azt kérdezhetem, hogy hogyan kérjem számon a kormánytól azokat a mulasztásokat és hibákat, amelyek a kapitalizmus szerkezetében rejlenek? Tegyem a kormányt felelőssé azért, hogy a mai viszonyok között képtelen a kérdés gyökeréig -nyúló rendezéseket végrehajtani? Tisztázott dolog és letagadhatatlan tény az, hogy a gyermek apja, a gyermek anyja és mindhárman együtt egy széttépbetetlen problémakört alkotnak és aki a gyermek kérdéséhez mint egy önálló problémához hozzányúl, az meddő kísérletezést végez. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Anyát adni a gyermeknek ma, amikor a kapitalizmus nem mond le az olcsó gyermekmunkáról (Farkas István közbeszól.) és annak végsőkig való kihasználásáról, apát adni a gyermeknek, amikor az apa hónapokig munka nélkül van és ezzel olyan lelkiállapot váltódik ki benne, amely mindenre inkább alkalmas, mint arra, hogy az apa nyugodt, egyenletes, példaadó nevelőmunkát végezzen, családi otthont adni a gyermeknek, amikor sem élelmet, sem lakást, sem ruházatot nem tud biztosítani a dolgozó ember a maga leszármazottainak, amikor a szülők jelene nincs biztosítva és még kevésbbé a gyermek jövő je, amikor nemcsak fiatal diplomások vannak ezrével állás nélkül, hanem tízezrei a munkássorból származóknak és minden szakma féltékenyen lezárja a sorompókat az újonnan jöttek előtt, mert a most élők sem tudnak a szakmából megélni, akkor ebben a levegőben vájjon mit jelent az óvodák felügyeleti hatóságának megváltoztatása? En azt vallom, (vitéz br. Roszner István: Ricset-koszt a forradalomban, az többet jelentett! Az volt az igazi gyermekvédelem! — Zaj a baloldalon. — Rupert Rezső: Ezt a szép beszédet igazán nem való megzavarni! — Farkas István: Mit kiabál uraságod?) hogy reménytelen és meddő kísérletezés ez, amikor a kérdésről való komoly tárgyalásoknál ilyen komolytalan válaszok érkeznek odaátról, amikor a kérdés komoly és lelkiismeretes tanulmányozás sával szemben ilyen közbeszólásokkal (Györki Imre: Éretlenek! — Farkas István: Mosolyog ezen és ő magyarnak vallja magát és törvényhozónak!) akarják a kérdés lényegét elhomályosítani, reménytelen és meddő kísérletezés minden olyan reform, amely részletproblémáikkal babrálgat a nélkül, hogy átfogó programmal a teljes feladatkör elintézését vállalná. Ezt a reménytelenséget, talán sohasem éreztük annyira, mint ma, amikor ennyire világo- ülése 1936 június 17-én, szerdán. 219 san eltávolodott a mai társadalmi rend egész szerkezete az igazságtól, az erkölcstől, az egészséges emberi jogérzettől és amikor annyi millió ember, annyi, millió felnőtt és gyermek számára elviselhetetlenné tették az életet. Ezen a rendszeren belül egyik vagy másak kormányzati programm többé vagy kevésbbé csillapítam tudja a fájdalmakat, orvosságot tud adni a tünetekre, fel tudja szabadítani az energiákat, amelyek az igazság és az igazi emberi erkölcs és azon jog felé visznek bennünket, amely neimi a hatalmasoknak osztályérdekéből fakad, a mi kormányzatunk azonban nem tartozik ezek közé a kormányzatok közé, tehát mélységes bizalmatlansággal tekintünk minden <egym reformja felé, éppen ezért ezt a javaslatot sem fogadhatjuk el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. Ház! A tegnapi ülésünkön, hozott határozat értelmében az interpellációkra 7 órakor kell áttérni, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi^ ülését a Ház holnap délután 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki: a ma letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasását, a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt ügyeket és az egyes külállamokkal való kereskedelmi és', forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezmények tárgyában tett rendeleti intézkedésekről szóló külügyminiszteri jelentés tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki naipirendi javaslatot elfogadja. T. Képviselőház! Tegnapi ülésünkön Kúpért Rezső képviselő úr felszólalása során majdnem állandóan az elnöki emelvénynek hátatfordítva beszélt. Ezért • beszédének egyes részleteit egyáltalában nem hallottam s Jgy csak utólag, a gyorsírói feljegyzésekből állapíthattam meg, hogy a képviselő úir a felsőházzal, valamint az egyik társadalmi osztálylyal szeimiben sértő kifejezést használt. Ezért a képviselő urat utólag rendreutasítanál (Kun Béla: Mit mondott az öregekről?) Gróf Pálffy-Daun József képviselő - úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján személyes megtámadás visszautasítása címén felszólalásra engedélyt kért és kapott. Gróf Pálffy-Daun képviselő urat illeti a szó. Gr. Pálffy-Daun József: T. Képviselőház! A házszabályok 143. §-ának a^ pontja alapján személyes megtámadtatás címén kértem szót, (Halljuk! Halljuk! a közéven.) ugyanis válaszolnom kell a Rupert Rezső és Reisinger Ferenc képviselő urak részéről történt támadásokra. A képviselő urak támadását a limine vissza kell utasítanom. Rupert Rezső képviselő úr azt mondotta, — amit ő maga sem hisz el — hogy éppen olyan uzsorás vagyok, mint a papírbakancsot szállítók és hogy én, valamint föld-birtokostársaim a nép vérét kiszipolyozzuk. (Rupert Rezső: Ezt én nem mondtam! Honnan veszi?) Ezzel szemben meg kell állapítanom azt, hogy én a háború alatt (Rupert Rezső: Biztosan valami ébredő^ vagy nyilaskeresztes újságban olvasta!) papírbakanesot már csak azért sem szállítottam, mert először is ilyen üzemhez közel sem álltam, sem közvetlenül sem közvetve, másrészt pedig, mert a háború alatt sem főrendiházi tagságomat, sem földbirtokos voltomat^ felmentésre nem használtam fel, hanem a hazát a fronton szolgáltam, mégpedig — nem akarnék magamról beszélni, de,