Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

220 Az országgyűlés képviselőházának lh sajnos, ezek a támadások erre kényszerítenek — véletlenül e^y olyan fegyvernemnél, ahol annakidején még a kiképzés is életveszélyes volt, egy olyan fegyvernemnél, amely 72% hősi halottal fejezte be a világháborút. En mint háborús repülő nem akarom azt mondani Rupert képviselőtársamnak, (Rupert Rezső: De én erről nem beszéltem egy szót sem!) hogy a fronton messzebb voltam a túlsó oldalon, mint ahoígy ő ezen az oldalon (Rupert Rezső: Reisinger mondta, nem én! Miért nem olvassa el a Naplót!) talán megközelítette a frontot, de igenis meg kell állapítanom, hogy feletteseim legnagyobb megelégedésére kardos kitüntetésekkel és sebesülési ereimmel jöttem mint százados vissza a frontról, ahová mint őrmester mentem ki. (Éljenzés a középen.) Vissza kell tehát utasítanom Rupert Rezső t. képviselőtársaim szavait. (Rupert Rezső: Kern én mondtam! — Horváth Zoltán: Nem ő mondta!) Kérdem Rupert képviselőtársamat, hogy a papírba,kancs-szállítás idejében ő is olvan jól használta-e fel idejét, mint. én, aki a háborúban szigorlataimat és a felvételi vizsgákat a vezérkari tanfolyamon tettem le. (Rupert Rezső: Sohasem mondtam, hogy nem volt ott!) Végül vissza kell utasítanom azt, hogy földbirtokostársaimat támadja burkoltan és burkolatlanul és azokon át állandóan főleg a történelmi osztályt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az, hogy történelmi osztály?) Végül visszautasítom azt is, hogy én is éppen olyan uzsorás voltam a háborúban búzában és rozsban, mint a papír bakancsosok. Ha képviselőtársaim közügyekkel foglalkozik, jól kell tudnia, hogy éppen a^ földbirtokosO'Sztály volt az, amelytől minimális áron rekvirálták el mindennemű terményét, sőt szarvasmarha-állományát is. (Rupert Rezső: Nem a földbirtokososztályról beszéltünk !) Belekapcsolódott a vitába Reis inger Ferenc képviselőtársam is és így az ő közbeszólásait is kénytelen vagyok visszautasítani^Bár más pártban ülünk, mégis azt hiszem, képviselőtársam nem óhajt engem megsérteni vagy megbántani, mert bármikor meggyőződhet róla, hogy naponta 16—20 órát dolgozom a földet művelő, dolgozó nép érdekében s naponta száz és száz kilométert teszek meg csak azért, hogy választóimnak úgy a kerületemben, mint itt az országházban rendelkezésére álljak. (Ügy van! Helyeslés a középen.) Végül, amikor ma reggel átnéztem a liberális sajtót, (Felkiáltások bdlfelől: Na! Otthon vagyunk már!) eszembe jutott, amit a német nép mai vezére mondott: »Ha reggel kezembe veszem a baloldal lapjait és azt látom, hogy újabb rágalmakkal nem illetnek, azt kell éreznem, hogy előző nap nem jó munkát végeztem.« (Derültség és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő úr a házszabályok 143. Vának a) pontja^ alapján kért és kapott személyes kérdésben szót. A szó a képviselő urat illeti. Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Legelőször is az előttem szólott képviselő úrnak egy tévedését akarom helyreigazítani. (Felkiáltások jobbfelol: Rangosabban! Nemi halljuk! — Györki Imre: Legyenek csendben!) Ha így viselkednek a képviselő urak, semmit sem fognak: belőle hallani. (Zaj a jobboldalon.) Ha méltóztatnak súlyt helyezni arra, hogy a képéi, ülése 1936 június 17-én, szerdán. viselő úr és közöttem felmerült kérdés tisztázódjék, akkor szíveskedjenek meghallgatni, mert én önöket túlkiabálni nem óhajtom, (vitéz br. Roszner István: Tegnap úgy üvöltött a képviselő úr! — Farkas István: Ön üvölt! Micsoda beszéd ezl? — Dinnyés Lajos: Ilyen kifejezéseket használni! — Farkas István valamit közbeszól. — Györki Imre: Ezt így tanulta odahaza! Arisztid!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Györki Imre: Arisztid! — Gr. Festetics Domonkos: Beszéljen a nadrágjával!) Reisinger Ferenc képviselő urat illeti a szó, méltóztassanak a képviselő urat meghallgatni. (Zaj.) Reisinger Ferenc: Báró Roszner István képviselő úrnak, akinek vita közben szólok, azt mondom, hogy közbeszólásával nem fog provokálni most felszólalásom alatt megfelelő közbeszólásra, hanem azt a kifejezését, hogy üvöltöttem, megjegyzem magamnak és majd megfelelő választ fog tőlem kapni felszólalásom után. (vitéz br. Roszner István: Elvállalom!) T. Képviselőház! Méltóztassanak nekem ezek után megengedni, hogy gróf Pálffy-Daun képviselő úrnak válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban azt kell megállapítanom, hogy a képviselő úr tévedett, mert azokat a kifejezéseket, amelyeket ő Rupert képviselő úr szájába adott, bizonyos formában én követtem el a tegnapi napon, az én tegnapi felszólalásaimban. (Horváth Zoltán: Megvan a tettes! — Derültség. — Mózes Sándor: Eddig ismeretlen volt! — Kun Béla: Férfias beismerés! — Horváth Zoltán: Nem gilt az egész beszéd! — Egy hang jobbfelol: Legalább nem fotókópia! — Zaj.) Szívesen leülök, ha nem méltóztatnak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr szóvátette azt, hogy én róla olyasmit mondtam, hogy bakancsokkal üzérkedett. Én tudniillik most azokért a kifejezésekért, amelyeket Rupert képviselő úr szájába adott, vállalom a felelősséget, tehát ilyen értelemben vagyok kénytelen válaszolni. T. Képviselőház! Mindenki tudja, hogy Pálffy-Daun képviselő úr nem foglalkozott kimondottan bakancsszállítással. (Derültség. — Felkiáltások jobbfelol: Miért kimondottan? —, vitéz Szalag László közbeszól.) Ön menjen kezet csókolni a parasztasszonyoknak, akiket azután lenéz! Szalay képviselő úr, ön ne avatkozzék bele ebbe a párbajba. (Derültség.) Nem kérte fel erre senki; Pálffy-Daun képviselő úr és én kettőnk között akarjuk tisztázni a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Amikor azt mondottam, hogy bakancsszállítással önök is foglalkoztak, nem is PálffyDaun képviselő úr személyére értettem ezt a kifejezést, hanem ez egy képletes kifejezés volt... (vitéz br. Roszner István: Ezt kikérjük magunknak! Jó lesz ám vigyázni! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne üvöltsön! — Györki Imre: Nincs az erdőben! — Egy hang jobbfelol: Györki-féle szimfónia!) Reisinger Ferenc (vitéz báró Roszner István felé): Ne ordítozzék mindig a képviselő úr, mert kihoz a béketűrésemből! (vitéz báró Roszner István közbeszól.) Elnök: Roszner képviselő urat kérem, maradjon csendben! Reisinger Ferenc: Amikor ezt a képletes kifejezést használtam, ez alatt azt értettem, hogy a földbirtokososztály a háborúban éppúgy, mint 'más foglalkozású egyének, részben fel volt mentve, részben keresett. (Felkiáltások