Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

12 Az országgyűlés képviselőházának 143. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. korabeli zsidó intellektuelék. Ő ezt természetesnek találta, mint a személyének kijáró hódolatot, úgy fogadta, vágya és sóvéngása mégis az volt hogy vajha a vele hasonszőrű bihari kisr.emesek utódai ugyanígy megértenék _őt és mivel ez nem következett be, élete flogyttáig kitaszítottnak érezte magát a nemzetből. Azért sem alkalmas azonban a városi középosztály egy ilyen vezető és egész irányzat tehát magára vállaló szerepre, mert ennek a városi középosztálynak alapjai azok a német bürgerek, akik hozzánk betelepültek. Magyarrá lettek nyelvükben és gondolkozásukban kétségtelenül, hiszen már száz évvel ezelőtt, amikor még sokkal inkább németül gondhlkoztak és beszélitek, tömegesen adták életüket a magyar szabadságért. Ma még jobban magyarrá lettek, azonban az a nemzeti géniusz, amelynek kifejlődéséhez nagyon hosszú idők kellenek, még nem olvasztotta be teljesen ezt a középosztályt, úgyhogy én, mint nemzetem sorsáért aggódó magyar, nem merném és nem bírnám kizárólag ennek az osztálynak vállaira rakni a nemzet Jövőjét. Hasonlóképpen van a munkásság is. Azon, hála, Istennek, már túl vagyunk, hogy a munkásságot kiközösítettnek tekintsük a nemzet testéből. Gömbös• Gyula miniszterelnök úrnak egyik igen nagy érdeme az, amelyet a történelem is el fog róla ismerni, hogy első megnyilatkozásában, amikor a nemzethez szólt, leszögezte azt az álláspontját, hogy ő a munkást egyenjogú magyar testvérnek tekinti és teljesen egyformán bírálja el az ország bármely más társadalmi rétegével. Kétséigtelen azonban az, hogy a munkásság sem számarányánál fogva, sem egy éhként nem alkalmas arra, hogy egy ilyen nemzeti gondolatnak kizárólagos hordozója legyen. Most jutottam el az utolsó réteghez, amelylyel szándékosan utoljára foglalkozom, és ez a magyar paraszt. Paraszton értem most nemcsak azt, akit a közfelfogás általában ilyennek tart, hanem paraszton érteni most egy általánosító és tágabb fogalmi meghatározással mindazokat, akik a magyar földből közvetlenül az őstermelésen keresztül élnek és akik nem tartoznak az úriosztályhoz. Tudom, hogy ez a csoportosítás nem egészen reális, mert hiszen ezen az összefoglaló kereten belül kiáltó ellentétek vannak és akárhány 50 holdas gazdát a nincstelen zsellértől nagyobb osztály gőg választ el, mint egy arisztokratát az utcaseprőtől, de mégis, mert a foglalkozásuk kétségkívül egymásra utalja őket, az érdekeik bizonyos szempontból azonosak, azért foglaltam egy kalap alá és azért veszem együvé ezt az osztályt. Az én felfogásom szerint, hogy annyi balszerencse között és oly sok viszály után Magyarország még^ van, hogy bár megtépve és megcsonkítva még létezünk és ezen a területen, itt most magyarul beszélünk, ennek oka senki más, mint ez a magyar paraszt. (Ügy van! Ügy van!) A magyar géniusz, amely hontalan volt századokon keresztül ebben az országban, nem talált másutt menedéket, mint a bogárhátú falusi viskókban és a magyar jobbágy, a magyar paraszt tartotta fenn ezt a nemzeti nyelvet, nemzeti érzést, nemzeti erkölcsöt. Amikor arisztokratáink java elhullott, a selejtese megtagadta a nemzetet, amikor városi polgárságról még nem beszélhettünk, mert egyszerűen nem volt és ha volt, hát nem volt magyar, amikor ipari munkásságról nem beszélhettünk, mert hiszen a terménygazdálkodás primitiv módszerei szerint éltünk, akkor a lelki fenntatója, a géniusza ennek a nemzetnek a, magyar jobbágy, a magyar paraszt volt. (Meskó Rudolf: Valamennyien, az összes társadalmi osztályok együtt!) Amint volt a múltban, úgy kell lenni a jövőben is, és ennek a magyar parasztságnak, a magyar falu népének kell annak a fundamentumnak lennie, amelyre a jövendő felépül, nem úgy, hogy dobjuk el a gyeplőt és adjuk át a vezetést a parasztságnak,, mert a Stambulinsky-féle diktatúrát én perhorreszkálom. Sajnos, még úgy sem lehet a kérdést megoldani, hogy a parasztság legjobbjait, legintelligensebb elemeit kiemeljük és őket tesszük vezérekké, mert ott áll előttem Nagyatádi Szabó István példája. Nagyatádi Szabó, ez a jóhiszemű, tehetséges parasztember eltévedt a nagy városban s a vége az volt a szereplésének, akárhogyan szépítjük és akármiféle történelmi mázzal is iparkodunk ezt ma bevonni, hogy a tarisznyájából kiszedték mindazt, ami jó és értékes volt benne és a végén az üres tarisznya és csizma ottmaradt mint egy operettfigura reprezentánsa és a magyar parasztság tulajdonképpen nem jutott ahhoz a vezető szerephez az ő vezető egyéniségén keresztül, mint amire joggal igényt tarthatott volna. (Kun Béla: A képviselőházból is kisemmizték őket! Négyen maradtak!) Ez az osztály tehát magábanvéve szintén nem elég érett és nem elég alkalmas arra, hogy ilyen nagy nemzeti gondolat hordozója legyen, tehát az egész nemzetet kell ennek a gondolatnak hordozójává tenni. Amikor erről beszélünk, ki nem mondva, vagy kimondva, de mindig ott van a levegőben két gondolat. Az egyik az, hogy ezt a nemzetet nagyon sokan éretlennek tartják még arra, hogy a saját sorsat maga vegye kezébe, a másik pedig az, hogy a minden: kori kormányon lévők bizonyos inlallibilitást tulajdonítanak maguknak, azt hiszik, hogy ők találták ki a bajok orvoslásának egyedül lehetséges panáceáját, a módszer, amelyet ők alkalmaznak, az egyedül helyes és elfogadható. Foglalkozzunk azzal a kérdéssel, vájjon valóban kiskorú-e, valóban annyira éretlen-e ez a magyar nemzet, hogy nem érdemli meg a saját sorsának irányítását és alkalmatlan a titkos választójogra, mint amely ezt a sorsot az ő kezébe tenné. Erre egy módszer volna, amely az indukció egyenes útján válaszolna: az, ha már birtokában volna ennek a jognak, mert akkor minden kétséget kizárólag demonstrálná e nép, hogyan tud és hogyan akar élni ezzel a jogával. Ez azonban nincs meg. Egy általános választás ma nem adja hű képét az ország felfogásának és akaratának. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Milyen tényezők játszanak közre ma egy választás eredményének kialakulásánál? A nemzet megbecsülése és a nemzet tekintélyének megvédése okából nem beszélek itt most azokról a nyilt és egyenes hamisításokról, amelyeket bírói ítélet állapított meg, ezt mellőzöm. Beszélek az egyéb tényezőkről. A legfontosabb kialakító körülmény egy ilyen választás eredményének a létrehozásában az a befolyás, amely felülről-lefelé haladva, az emberekre az ő gazdasági exisztenciájukon keresztül érvényesül. Érvényesül elsősorban a hivatalos közegeken, a főispánon, főszolgabírón, főjegyzőn, fináncon és csendőrön keresztül, mert hiszen a gazdasági integritásukban megtámadott (emberek nagyon jól érzik és tudják,