Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

218 Az országgyűlés képviselőházának 1 nagyiközségben, t Rakamaz nagyközségben néhány évvel ezelőtt egy gyermektelen, gyermekszerető polgár egész vagyonát — egy udvarban két házát — a községre hagyományozta azzal a célzattal, hogy az egyik ház háromszobás lakásából óvodát, a másik házban lévő lakásokból pedig óvónő- és dajkalakást létesítsenek. Néhány hold földet is hagyományozott azzal, hogy a föld jövedelme az óvónői fizetés pótlékolására szolgáljon. Ebben a községben azonban a hagyaték dacára még ma sincs óvoda, mert a hagyatékot esendőrlaktanya céljaira vették igénybe, (Farkas István: Nagyon szép!) és a községi képviviselőtestület a inai napig sem mert tiltakozni a végrendelet eme semmibevevése ellen. Az örökhagyó végrendeletének ez a meghamisítása szinte szimbólumként hat, mert nem gyermekeket, hanem rendcsináló szervet fogad magába az épület, pedig egészen bizonyos, hogy ha a gyermek a társadalom gondoskodását idejekorán érezné, akkor a rendcsinálásra is kevesebb szükség lenne. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most, amikor ez a két intézmény egy vezetés alá kerül, talán várhatják a rakamaziak azt, hogy végrehajtsák a végrendelkező akaratát s nekik is lesz óvodájuk. Nagyon szeretnék errevonatkozólag megnyugtató választ kapni a t. miniszter úrtól. T. Ház! Népvédelmi és közegészségügyi feladatait az óvoda a saját helyiségein belül tehát részben azért nem végezheti el, mert az óvodák túlzsúfoltak, részben pedig azért,, mert még a legjobban képzett óvónő is tehetetlen azokkal a társadalmi hajokkal szemben, amelyek sodrába ma az óvoda kerül és amely bajok megelőzése, gyógyítása és orvoslása nem az óvoda feladata, s nem is az óvónő kötelessége. Ilyen körülmények között, ilyen bajokkal küzdve, ha az az óvónő lelkiismeretes, akkor belebetegszik az eléje tornyosuló nehézségekbe. Magam is ismerek egész sereg falusi óvónőt, aki súlyos idegbeteg, avagy tüdőbeteg lett ezen bajokkal és feladatokkal való birkózás közepette — ha pedig kevésbé lelkiismeretes az az óvónő, .akkor belefásul ezekbe. De akár belebetegszik, akár belefásul, mind a két eset egyformán káros, akár az intézmény 'messzemenő céljait nézzük, amelyeket mi követelünk, akár azokat a szűkebb célokat nézzük, amelyeket az indokolás szerint az óvónőnek kell szem előtt tartania. T. Képviselőház! A gyermek szociális és egészségügyi védelméről beszél a javaslat. Nos, én megállapítom, hogy ez a feladatkör a szülők egészségügyi és szociális védelmével kezdődik. Nem az óvoda feladata az, amint az indokolás mondja, hogy a nemzet legnagyobb erőforrása a gyermekanyag meg is szülessen és nem az óvoda feladata az egyke elleni küzdelem sem. (Ügy van! a szélsőhaloldalon.) Es amikor a javaslat indokolása arról beszél, hogy magukra maradt gyermekek, hűtlenül elhagyott családanyák,, tömeges elválások vannak, akkor azt állítom, hogy ez mindenütt inkább megemlíthető lett volna, mint az óvoda kérdésénél, mert a mai társadalom és a mai óvodán keresztül ezek a kérdések meg nem oldhatók és aki — mint az indokolás — ezeken keresztül keresi a kivezető utat, az a gondolkodást és a gondoskodást egyformán zsákutcába vezeti. Elismerem, hogy a mai társadalmii rendben a gyermekeknek legbiztosabb védelmezője egy jó, rendezett, tisztaszellemű, boldog és nyugodt otthont jelentő család, annál is in8, ülése 1936 június 17-én, szerdán. kább, mert hiszen törvényeink rettentően lesújtanak arra a gyermekre, aki nem ezen a törvényes köteléken belül jelentkezik és minden védelem csak akkor jár a gyermeknek, ha a maga jogait paragrafusokra alapítja. Amikor azonban a törvény szankcióját nem élvező együttélés csak a proletárnál erkölcsi defektus, a magasabb körök elintézik ezt a kérdést a maguk számára egy jóváhagyó szemhunyorítással, vagy ' sokszor egyenesen émelyítő kirakatbaültetéssel és valósággal kihívják maguk ellen a kétféle megítélés összehasonlítását, akkor én azt hiszem, e>gy kicsit képmutató dolog az óvodával és a gyermekneveléssel kapcsolatban erkölcsről beszélni. De ha már azt vallják, az .indokolás többszörösen kihangsúlyozza, hogy a gyermek számára a család az egyetlen és egyedüli helyes életforma, .akkor vájjon miért állják útját annak, hogy a gyermek ezt a védőfedelet meg is szerezhesse magának? (FarJkas István: A munka nélkül levő családos munkás hogyan éljen meg!) Azok a családok, amelyekből a legtöbb óvodába járó gyermek kikerül, ma a legszörnyűbb gazdasági nyomorúságban vergődnek. Az anyák a gépek rabságában vannak, 15—20 órát dolgoznak naponta. Hogyan beszélhetünk az indokolás szerint a családi tűzhely melegéről, amikor a gyermek sohasem érezheti annak a családi otthonnak melegét, amelynek tűzhelyén soha nem iis gyiijtanak tüzet, mert^a gyermek, az apa és az anya egyformán az ínségkonyhára járnak kosztolni. Az óvodának szervezeti és felügyeleti átszervezése nem oldja meg a kérdéseket. Nem szünteti meg azt a szellemet sem, amely éppen a gyermekvédelem egyik belügyi szervénél, az állami gyermekmenhelynél még mindig bünteti. az anyát azzal, hogy az anya, vagy a hozzátartozó nem kaphat közvetlenül gyermekmenhelyi segélyt, az anyának le kell mondania gyermekéről, ha eltartani képtelen, mert az a rideg és tarthatatlan álláspont érvényesül, hogy a szülő könnyelműen fogja állami gondozásba adni gyermekét akkor, ha esetleg elérheti azt, hogy a gyermeket hozzá adják ki gondozásra. ^Az^ óvoda átszervezése nem oldja meg a családvédelem kérdését azoknál a szerencsétlen kilakoltatottaknál sem, akik éppen a belügyminisztérium magatartása miatt kerülnek az utcára. A miniszteri biztos nem tudja elintézni a dolgokat, nincs szükséglakás és a belügyminisztériumban nincs egyetlen tollvonás, amely megtiltaná a gyermek védelmét jelentő családnak az utcára való kilakoltatását, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annak a munkanélkülinek a kilakoltatását, aki nem rosszhiszeműségből, hanem azért nem fizet lakbért, mert nincs keresete. A főváros az utóbbi időben kislakásokat bérel szükséglakások céljaira és ezekből a lakásokból mia naponta 1(}— 15 családot dobnak ki az utcára azért, mert a pénzügyminisztérium megvonta az ezeknek a családoknak hajlékát jelentő szükséglakásoktól az adókedvezményeket. Az indokolás tehát a családvédelemmel támasztja alá az óvoda ügy átszervezésének szükségességét. Vájjon az utcákról, sárkunyhókból, a lépcsők aljából óvodába járó gyermek kellően értékelni tudj a-e a családi otthon erkölcsnemesítő és jellemfejlesztő hatását? — amint az indokolás mondja. Vájjon felébred-e a gyermekben a családi tűzhely megbecsülésének és szeretetének érzülete, — ugyancsak az indokolásból idézem — ha ilyen környezetből és anya nélkül élve kell neki óvodába mennie

1

? Vájjon a társadalom elkülönült tisztaságában és szent-