Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

210 Az országgyűlés képviselőházának 14 8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. vitt perek, amelyeket az egész jogkereső közönség a maga hasznára fordíthatott. Ezért mégegyszer visszatérek oda, alkotmányellenes volna pergátló kifogásnak megtenni azt, hogy a kincstárt elégítik ki. Amikor szegény emberek egymás ellen küzdenek, amíg valamelyik megkapja az ellenféltől járó követelést, a kincstár már odaáll és bezsebeli tőle az illetéket azon az áron is, hogy különben nem juthat követeléséhez, vagy nem^ enged neki bírói eljárást. Ha ezt meg lehet úgyis kerülni, akkor kérdezem, miért tegyen a törvényhozás ilyen célszerűtlen intézkedést, ha a törvény szerint is igen könnyű mód van ennek a kijátszására. Mikor interpretációs stádiumában van a kérdés, mikor egy törvényt, egy jogszabályt alkalmazunk, akkor is az interpretációnak egyik axiómája az. hogy a törvényhozás •értelmetlenséget, célszerűtlenséget nem akar bevenni a törvénybe. Ha tehát a szövegből mégis az tűnik ki, értelmetlenség, célszerűtlenség van benne, akkor kétségtelen, hogy mást akart a törvényhozás, s akkor csak a célszerűség szempontja jöhet figyelembe. éppen ezért, ha ennek a javaslatnak szövegébe már előre, tudatosan, készakarva iktatunk be célszerűtlen, meg nem^ álló dolgokat; anomáliákat, ennek eredménye az lesz, hogy a törvény rögtön nem érvényesül, mihelyt valakinek eszébe jut, hogy 400 pengő helyett 401 pengős vagy 400 pengő 1 filléres értéket jelöljön meg. Azért mondom, hogy célszerűtlen^ dolgokat ne csináljunk és kérem, méltóztassék e tekintetben előterjesztett módosításomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Senki sincs feljegyezve. ' Elnök: Kíván még valaki szómig (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A oénziip-vminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Ház! Kupert Rezső képviselőtársam kétségtelenül igen sok jóindulattal egy határesetre utalt, azt látom azonban, hogy a túlbizoiiyításnak, a nimium probatio-nak egy esetével állunk szemben. Ö ugyanis azt mondja, hogy az ügyvédek nem szívesen veszik igénybe a 400 pengőig — szerinte helytelenül — kötelezővé tett fizetési meghagvásos eljárást, mert ott nem lehet különös illetékességi okokat igénybe vermi, hanem a lakhelyére kell követni az adóst és eervéb hátrányok is vannak. Ez lehetséges^ akkor amazt fogják igénybe venni és az értéket 400 pengőnél magasabban fogiák fikeiózusan^ beállítani. Nem hiszem azonban, hogy ha később leszállítják az értéket 400 pengőre vagy^az alá és akkor nem vehetik igénybe az átalányban való fizetést, olyan különösen stimuláló volna, hogy még nagvobb mértékben indítaná az ügyvédeket arra, hogy ne vegyék igénybe a fizetési meghagyásos eljárást. Ha tehát ezt nem veszik igénybe, ez nem ezen törvény vonatkozó rendelkezése folytán fog történni, tehát nem is tartozik ide. A másik dolog, amit felhozott, alkotmányjogi természetű, hogy tudniillik megtagadtatik az igazságszolgáltatás, ha nem fizetik előre az illetéket. Erre előző beszédemben már részletesen reflektáltam. Itt egy rendkívül mikroszkopikus részletkérdésről van szó. Hogy világosan exponáljam, arról van szó: valaki megindított 401 pengőre egy eljárást, amely fizetési meghagyás alá tartozott volna, ha a valóságos értéknek megfelelően 400 pengőre indította volna meg. ö tehát egy hosszadalmasabb és drágább eljárást követett, (Rupert Kezső: Nem hosszadalmasabbat és nem drágábbat!) amely eljárásnak drágasága csak azért nem látszik, mert nem előre kell megfizetnie az összeget, de téved, ha azt hiszi, hogy a leletezés során valamikor nem kell ezt megfizetnie.. Ha ilyen eljárást választott és utóbb leszállítja a pertárgy értékét, erre az esetre nem tudok más szabályozást találni, mint azt, hogy vagy erre, vagy arra az eljárásra tartozik az eset. Ez a szabályozás nem mond egyebet, mint azt, hogy ha rendes per útján indították meg, akkor nem tartozik átalányozás alá. Azt tudniillik nem. lehet megcsinálni, — bármilyen jóakarat legyen is — hogy az eljárás eredetileg a normális ítélkezés alá tartozik, de amint leszállítj cl. cl pertárgy értékét, utólag átalányozás alá kerüljön. (Horváth Zoltán: A felemelésnél így van!) Itt tehát valami egyszerű szabályozást kellett megállapítani és ez az, hogy az az irányadó, ahogyan az eljárás indul. Ha nem fizetési meghagyásos eljárás indul és nem esett átalányozási illeték alá, akkor olyan marad akkor is, ha később az értéket a megfelelő határra leszállítják. Másként ezt nem szabályozhatjuk, mert mindkét illetékrendszert kumulative alkalmazni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!^ jobbfelől.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 8. §-t elfogadni? (Igen!) A Ház a 8. §4 eredeti szövegében fogadta el. Következik a 9. i Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 9. §-t, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat alkalmával fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Báró Vojnits Miklós képviselő úr, mint a külügyi, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi bizottság előadója kíván jelentéit tenni. Br. Vojnits Miklós előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani a külügyi, valamint a közgazdasági és közlekedésügyi bizottság együttes jelentését az^ 19S4 : XXV. törvénycikkel nyert felhatalmazás alapján egyes küiállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszonyainkat szabályozó egyezmények tárgyában tett rendeleti intézkedésekről szóló külügyminiszteri jelentés tárgyában. Kérem a t. Házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak tárgyalására a sürgősséget kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja; annak napirendre tűzése iránt később fogok javaslatot tenni. Az előadó úr a jelentés tárgyalására nézve a sürgősség kimondását kérte. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a sürgősséghez hozzájárulni'? (Igen!) A Ház^asürgősséget kimondta. A t. Ház tudomására hozom, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a kisdedóvásról szóló 1891 : XV. te. némely rendelkezéseinek módosítása tárgyában benyújtott törvényjavaslat tárgyalásának tartamára a házszabályok 142. §-ának 2. bekezdése értelmében Tasnádi Nagy András államtitkár urat minisz-