Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-148

Az országgyűlés képviselőházának 1U8. ülése 1936 június 17-én, szerdán. 211 téri megbízottul bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a kisdedóvásról szóló 181)1 : XV. te. némely rendelkezéseinek módosításáról iszóló törvényjavaslat tárgyalása. (Írom. 258, 269.) Szinyei Merse Jenő előadó urat illeti a szó. Szinyei Merse Jenő előadó: T. Képviselőház! A most tárgyalás alá kerülő, mindössze négy szakaszból álló törvényjavaslat szervesen illeszkedik bele a kultuszminiszter úrnak már több ízben kifejezésre juttatott abba az elgondolásába, hogy az egyes intézmények a hatásköri féltékenységek kiküszöbölésével és a hatalmi kérdések kikapcsolásával annak a kormányzati ágazatnak igazgatása alá helyezendők, ahová célkitűzésüknél és rendeltetésüknél fogva valóban tartoznak, de a mellett biztosítandó a harmonikus kooperáció lehetősége azokkal a kormányzati ágazatokkal, amelyek bizonyos szakszempontokból az intézmények felügyeletébe beleszólási joggal kell, hogy bírjanak. Ez az elgondolás kétségkívül helyes és követésre méltó, mert annak gyakorlati keresztülvitele nemcsak f az intézmények helyes műkő* désének és fejlődésének lehetőségét adja meg, hanem az adminisztrációs költségek csökkenését is eredményezi, azaz a racionalizálás igen fontos feladatát viszi közelebb a megvalósuláshoz. (Zaj. — Elnök csenget.) Nem igényel ugyanis bővebb bizonyítást, hogy a hasonló rendeltetésű intézményeknek különböző minisztériumok által való igazgatása a dolog természeténél fogva az adminisztrációt megdrágítja és csökkenti az intézmények szükségleteire fordítható összeget. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével helyezkedett a t. kultuszminiszter ar arra az állaspontra, hogy minden intézmény, amely iskola, a vallás- és közoktatásügyi miniszter igazgatása, illetőleg nevelési és tanulmányi felügyelete alá helyezendő. Ennek megfelelően kerültek a közelmúltban az ipari szakoktatás intézményei a kultuszminiszter úr igazgatása alá, az iparügyi miniszter úrnak '•szakszempontból gyakorlandó felügyeleti jogának épségben tartásával és köttetett meg a gazdasági szakoktatás nagy területén a földmivelésügyi miniszter úr és a kultuszminiszter "* űr között az oly régóta várt megegyezés, amely a két minisztérium között a teljes harmonikus összmüködést, a szakszempontok érvényesülését és egyben a tanulmányi és felügyeleti kérdések érvényrejutását van hivatva biztosítani. Az előadottakból viszont logikusan következik hogy a kisdedóvás a kultuszminisztérium hatásköréből annak a minisztériumnak igazgatása alá adandó át, amelynek hatáskörébe a közegészségügy, a gyermekvédelem és szociális biztosítás nagy problémái tartoznak, tehát a belügyminisztérium hatáskörébe. Következik pedig ez azért, mert az óvoda nem iskola, hanem egészségügyi és szociális intézmény, amelynek feladata éppen az iskolaköteles koron alul levő gyermekek védelme, gondozása és ápolása. Logikus a kisdedóvásnak a belügyminiszteri utm hatáskörébe való átadása azért is, mert az iskolaköteles koron alul lévő gyermekek gondozása a hároméves korig ezidőszerint is a belügyminisztériumhoz tartozik, nincs értelme tehát annak, hogy a hasonlóképpen iskolaköteles kort még el nem ért 3—6 éves gyermekek ügyeit egy másik minisztérium intézze. T. Képviselőház! Az a megítélés és felfogás, hogy a kisdedóvás a gyermekvédelem céljait szolgálja a nevelés eszközeinek felhasználásával és nem öncélú intézmény, nem újkeletü, hanem tulajdonképpen egyidős az intézmény keletkezésével. Az eredeti elgondolás legfeljebb annyiban szenvedett az idők folyamán némi eltolódást, hogy míg kezdetben a kisdedóvóintézet talán inkább a nevelőnőt tartani nem képes kispolgári elem gyermekeinek gondozását kívánta volna szolgálni, idővel mindinkább a legszegényebb népesség szülői felügyelet nélkül maradó gyermekeinek vált intézményévé és pedig :

' bátran mondhatjuk, hogy közkedvelt intézményévé^ látván a szegény szülők azokat a fizikai és erkölcsi előnyöket, amelyeket az óvoda nyújt. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy hazánkban az óvoda ügye elválaszthatatlanul össze van kapcsolva a magyar főnemesség három kiemelkedő tagjának nevével. Sorrendben első gróf Brunswick Terézia, gróf Brunswick Antal septemvir és helytartótanácsos leánya, Pestalozzi tanítványa és Beethoven -, ideálja, aki 1828. június 1-én nyitotta meg Budán anyja házában az első óvodát, az akkor »Angyalkert«nek nevezett intézetet. Ugyancsak neki volt köszönhető az országos kisdedóvó egyesület létrejötte is. Sorrendben a második, akinek az óvoda ügye Magyarországon oly isokat köszönhet, nem kisebb ember, mint báró Wesselényi Miklós, aki nagy megértéssel és energiával szállott síkra az óvodák ügye •mellett és aki »Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében« című, 1843-ban megjelent művében az óvodákkal kapcsolatban többek között a következőket írja (olvassa): »Kisdedóvó intézet az, minél ko runknak szelíd emberiséget jellemzőbb, áldottabb, s dicsőbb szüleménye nincs. Jóltevő harmatként szállott az mennyből emlberi nemünkre: zaj és pompa nélkül, de sikerrel csiráztatva a jót s terjesztve az áldást. Ez ég malasztját a jó Isten, úgy látszik, mintha épen rajtunk könyörülve bocsátotta volna a földre... Es ezért nincs tárgy, mire honfiaim figyelmét vonni, s munkás részvétöket feléleszteni inkább óhajtanám, mint kisdedóvó intézetekre«. »Ily intézetek, — olvassuk tovább Wesselényinél— annyira a létező szükség s az élet kellékeiből merítvék s annak megfelelők: miszerint kedveltetnek oly míveletlen föld népe által is, mely különben javításnak s újításnak éppen nem barátja s melyet sem szép szó, sem erő nem igen tud gyermekeinek más falusi oskolábani járatására bírni. A szegónysorsú munkával és dologgal elfoglaltakat apró gyermekeikkeli bíbelődéstől menti fel. Nem kénytelenek dolgukat mulasztani s honn ülni a családanyák, vagy a már dologtehető nagyobb testvérek: ha a kisdedeket gond alatt tudják, nem kell félniök, hogy vagy szekér s marha gázolja el utcán, vagy tűznek teszik magukat s szüleik vagyonát martalékává. Ezért a legvadabb nép is örömest adja gyermekeit kisdedóvó intesz étbe.« T. Képviselőház! Wesselényinek e megállapításai annyira találóak és annyira fedik az óvodai intézmény rendeltetésére ma is vallott felfogást, hogy ezeket szükségesnek tartottam említett müvéből szpszerint idézni. A harmadik azok közül, akinek a magyar óvodaügy sokat köszönhet, gróf Csáky Albin egykori vallás- és közoktatásügyi miniszterünk. Az ő ikúltuszminisztersége alatt nyert törvényhozási rendezést a kisdedóvás ügye, még pedig