Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-147
Az országgyűlés képviselőházának 1\ vételek nemi viszik előre, mert irodalommal, lírával ezt a .súlyos, nagy problémát megoldani nem lehet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mire van itt szükség? Szükség volna átfogó szociálpolitikai országos terepszemlére, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek alapján azután egy komoly és mélyreható reformmunka elindulhat. Szükség van a tények őszinte feltárására, a helyzet és a viszonyok leplezetlen őszinteségű megismerésére, (Ügy van a szélsőbaloldalon.) és arra, hogy azután, amikor rendekezésre állnak a teljes elfogulatlansággal, a teljes tárgyilagossággal és megfelelő, szakértelemmel feldolgozott adatok, azokat gyorsan nyilvánosságra hozzák, hogy így le lehessen vonni ezekből az egyedül megfelelő tanulságot szociálpolitikai törvényalkotások benyújtása formájában, mert ha van értelme egyáltalában a társadalompolitikai adatgyűjtésnek és statisztikának, akkor egyedül és kizárólag osak abban a vonatkozásban van, hogy abból, amit a tudós statisztikus az ő kérdőíveire adott válaszoknak egybevetéséből kihámozott, megállapított, levonja a törvényhozó a megfelelő tanulságot és így gazdasági, 'Szociális, társadalmi életünk átépítésének legyenek ezek a szociális adatfelvételek a megfelelő alátámasztásai. Mire van szükség t. Képviselőház? Szükség van arra, hogy végre a maga igaz mivoltában ruegtismerjük a falu és a város dolgozó népének, fizikai és szellemi (munkásságának életét, annak min den vonatkozásában, hogy megismerjük azt, hogyan él otthon, az ő családi otthonában, milyenek a családi körülményei, milyenek a lakásviszonyai a icsaládi állapota, milyen a család egészségi; állapota, meg kell nézni azt gyermekvédelmi szempontból, egyszóval még kell nézni és meg kell vizsgálni azt, hogyan él a dolgozó ember otthon. De meg kell azt is vizsgálni, hogyan él a dolgozó ember a munkahelyén, mennyi fizetést kap, milyen munkakörülmények között, milyen munkaidő mellett dolgozik, milyenek az illető irodának, vagy üzemnek egészségügyi í2onya!i> van-e vájjon megfelelő pihenője hetenkint és- évente. J Ezeknek a szociális körülményeknek vizsgalata elmellozhetetlen és nélkülözhetetlen, ha feleletet akarunk kapni arra a kérdésre, hogyan él az egyén munkahelyén. s. Végül meg kell vizsgálni, hogyan helyezkedett el az egyén a társadalomban, hogyan él mint társas lény, milyen mértékben teljesíti , arányában a közösség kötelességét és milyen x mé r ték | ben teljesíti kötelességét ő a közösség iránt, tehát a társadalomban elhelyezkedett egyén társadalombiztosítási, egészségügyi, nyugdíjbiztosítási vonatkozásai legalább olyan mértékben igénylik a statisztikai felderítést, mint sok minden egyéb részletkérdés, amelyről itt szó esik. ! i i | , Azt mondja a jelentés bevezető részében mintegy mentegetőzésképpen, hogy a munkabérstatisztíika elkészítésének lehetőségével még nem lehet sssámolm s hogy a Statisztikai Tanács megkérdeztetvén! erről,^ az anyag súlyos és nehéz voltára való utalással, bizonyos időt kért és a kormány 1937-re helyezi kilátásba ennek a statisztikának elkészítését. Ezt a magam részéről rendkívül fájlalom. Tudomásom van azokról a tanácskozásokról, amelyek a Statisztikai Tanácsban ebben a kérdésben folytaik és \ ütése 1936 június Í6-án, kedden. 191 teljesen magamévá teszem a Statisztikai Tanács munkásképviselőinek azt a felfogását, hogy a munkabérviszonyok megállapíthatók és igen messzemenő következtetések levonására alkalmasak azok az adatok, amelyeket a társadalomibiztosító intézetek gyűjtenek a munkabérosztályokba való ibesorozás alapján. Nagyon helyes, ha megtörténik ez a nagyarányú felvétel, de sürgős szükség van arra is, hogy bizonyos részletterületek megvizsgáltassanak és az adatokból azután megfelelő konzekvenciákat vonhassunk le. Mert mi a helyzet, igen t. Képviselőház! A helyzet egyszerűen az, hogy amíg a termelés az utóbbi időben kétségtelenül nagy arányban jelentős százalékkal növekedett, addig a munkáslétszám sokkal kisebb mértékben, mindössze 13%-kai gyarapodott, a munkabér pedig névlegesen azonos maradt, valójában azonban az általános drágulás következtében lényegesen csökkent. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az utóbbi idők átalakulása, fejlődése folytán egy olyan jelentékeny új tényezővel, olyan profithalmozással találkozunk, amely parancsoló szükségességgé teszi szociálpolitikai alapvető munkás- és tisztviselői követelések megfontolását és teljesítését. A t. államtitkár úr előtt sem lehet ismeretlen az a körülmény, hogy amíg 1930 júniusában Magyarországon kereken 539.000 ember dolgozott az iparban és ez az 539.000 ember 641 millió pengő évi munkabért kapott, addig megközelítően ugyanez a munkáslétszám, 530.000 munkás, most a múlt év harmadik negyedében mindössze 498 millió pengő évi munkabért kapott, tehát majdnem ugyanaz a munkáslétszám, — alig valamivel kevesebb, mindössze 9OÛ0 a különbség — ugyanaz a munkástábor 150 millió pengővel kevesebb keresetet ért el most, mint néhány esztendővel ezelőtt. Ha ezt a kérdést tovább vizsgáljuk abból a szempontból, hogy hogyan és miképpen részesedik ebben a csökkenésben a főváros és a vidék, azt a rendkívül fájdalmas feleletet kapjuk, hogy a vidéki munkásság kihasználtsága, kiszipolyozottsága még nagyobb mértékű, mint a budapestié, mert a vidéki munkabérek zuhanása ebben a tekintetben egyenesen katasztrofális. De nem jobb a helyzet a szellemi munkások és a magántisztviselők fizetése tekintetében sem. Minket nem nyugtathat és nem örvendeztethet meg az a tény, hogy az indexszámokat vizsgálva az 1929 december 31-iki állapottal szemben a férfitisztviselőknél ll%^os, a nő tisztviselőknél 10%-os, országos átlagban 2%-os emelkedés van, tehát a biztosított alkalmazotti létszám nagyjában már túlhaladta a válság előttit, amikor a fizetések viszont Budapesten a válság előtti fizetésnek csupán 91%-át, a vidéken pedig mindössze 62%-át érik el. (Kéthly Anna: 20 pengős havi fizetések 1) Itt, ezekben a számokban látszik az a szörnyű pusztítás, amely a munkaerő, még pedig mind a fizikai, mind a szellemi munkaerő területén végbement és én azt hiszem, itt van az ideje annak, hogv haladéktalanul hozzányúljunk a munkaidő, a munkabér, a fizetett szabadságidő kérdésének rendezéséhez, hozzányúljunk okosan, bátran és elfogulatlanul. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az elfogulatlanságot külön hangsúlyoznom kell akkor, amikor ez a jelentés itt a függelékében elénk tár egy statisztikai pótkérdőívet, az úgynevezett kék kérdőívet, amely annyi sok szenvedélyt, annyi sok aggodalmat és jogos kritikát váltott ki az érdekelt alkalmazottak és tisztviselők körében.
