Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-147
192 Az országgyűlés képviselőházának i 0. ütése 193$ június Í6-án } kedden. Most, hogy ez az adatfelvétel és ennek feldolgozása folyamatban van, meg kell állapítanom, amit annak idején rögtön .megmondottam, hogy rosszul feltett kérdésekre csak rossz feleleteiket lehet kapni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megkérdezik ebben a kérdőívben az alkalmazott felekezetét, de nem kérdezik meg a munkaidejét. (Kéthly Anna: Arra. nem kíváncsiak!) Megkérdezik azt, hogy hol szerezte oklevelét, de hogy milyen teljesítményeket tud produkálni elméleti, vagy gyakorlati tekintetben, azt nem kérdezik meg. Megkérdezik, hogy milyen fegyvernemnél szolgált, de nem kérdezik meg, hogy vájjon azok az egészségügyi (munkafeltételek, azok a szociális körülmények, amelyek közt dolgozik, nem olyanok-e, hogy idő előtti megrokkanására fognak vezetni. Statisztikai rögtönzésnek mondottuk és mondom ma is ezt a dolgot, olyan rögtönzésnek, amely egyúttal szociálpolitikai melléfogás is és legfőbb ideje annak, hogy ez a kérdés az elfogultság mellékvágányáról a szociális adatgyűjtés fővágányára tereitessék vissza, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert csak úgy lehet a szociális kérdésekhez hozzányúlni, ha minden problémának gyökeréig nyulunk és hatolunk. En általában bizonyos szkepszissel vagyok abban a tekintetben, hogy az adott társadalmi rend keretén belül lehet-e komoly, messzemenő, érzékeny és hatásos védelmi intézkedéseket tenni. Ezek a kételyek nemcsak az enyémek, ezek a kételyek közösek mindenkiben és ezeket a kételyeket nyilvánította Franciaország jelenlegi minisztere és nekem elvtársam azon a pártgyűlésen, ahol szerencsém) volt őt hallgatni s csak azt mondhatom vele együtt: Kíséreljük meg, hogy az adott társadalmi rendben (vitéz Roszner István báró: Felborítsuk, ugy-e? Az kellene maguknak? — Zaj.) az adott társadalmi keretek között lehet-e több kenyeret, több szabadságot és valamivel több igazságot nyújtani. Próbáljuk meg, t. uraim, a statisztikai adatgyűjtést a valóság^ megismeréséire irányuló készségünket, apparátusunkat, szakismereteinket ilyen irányban mozgósítani és ha a valóságot megismertük és megállapítottuk azt, hogy hol a legkevesebb a kenyér, hol a legkevesebb az igazság és a szabadság, akkor ott igyekezzünk megfelelő szociálpolitikai törvényekkel segíteni. A jelentést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)\ Elnök: Szólásra következik?, Esztergályos János jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Ház! Egyetértek t. képviselőtársammal abban, hogy a munkabéreket szabályozni kell, amennyiben a munkabér nem üti meg azt a mértéket, amelyet az a munkás megérdemel, ami vagy a munka rovására, vagy pedig a munkás kizsákmányolására történik. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Mind a kettő helytelen közgazdasági szempontból, de helytelen erkölcsi szempontból is és nem lehet a szociáldemokrata pártnak egyedül joga arra, hogy ő képviselje a keresztény szociális igazságokat, mert mi állandóan hangoztatjuk ezeket és itt elsősorban a legkisebb, a legszegényebb embereknek az érdekében kívánjuk szavunkat felemelni. (Buchinger Manó: Ez csak alibi kijelentés, a cselekedetek egészen mások! — Gyömörey Sándor: Azt hiszem, arra önöknek van szükségük! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Szalay -László: Ki mint él, úgy ítél! — Reisinger Ferenc: Akkor jól néznek ki az urak!) Nem tudom, hogy t. képviselőtársam mennyiben^ tud ja bizonyítani ezt a közbeszólást, mert ón évtizedes munkámmal bebizonyítottam azt, hogy a keresztényszocialista szervezetekben igenis mindig síkraszálltam a magyar munkásság érdekeiért. (Buchinger Manó: Sztrájtörőket szállítanak! Amióta léteznek, azt csinálták! — vitéz Várady László: Manó atyánk ez fáj!) Nem tudom megérteni azt, hogy valahányszor munkásvédelmi célból valaki szót emel itt a Házban, akkor az mindig fáj a szélsőbaloldalnak, (Felkiáltások jobb felől: Féltékenyek! — Zaj.) ahelyett, hogy örülnének annak, hogy többen vagyunk olyanok, akik a magyar munkásság érdekeit képviselni akarjuk. Nem engedem, hogy t. képviselőtársam kétségbevonja jóhiszeműségemet (Zaj a szélsőbaloldalon.) és azt az erős elhatározásomat, hogy igenis akarok segíteni a magyar munkásságon, mert az megérdemli, hogy a törvényhozás segítsen rajta. Ez nem lehet egyetlenegy pártnak sem privülégiuma, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert ezt a magyar embernek veleszületett egészséges érzülete diktálja. Ha nem akarjuk, hogy itt forradalom legyen, ha nem akarjuk, hogy alulról feltörjön az elégedetlenség, akkor szabályoznunk kell az életet és különösen a krisztusi igazságot kell meghonosítanunk, hogy a munkás méltó az ő bérére és igenis ml komolyan akarjuk a helyzetnek ilyen irányban való megvalósítását. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. — Zaj a szélsöbaloldalon. — Horváth Zoltán: Ne tapsoljanak, hanem csinálják! — Reisinger Ferenc: Majd meglátjuk! — Buchinger Manó: Emeljék fel a munkabért! Nem kell tapsolni! — Malasits Géza: Aratáskor egypengős napszám! Ez a krisztusi szeretet. — Horváth Zoltán: Egy pengő, meg 80 fillér a napszám! — Zaj.) A statisztikai munkatervet nem kell itt ismertetnem. {Zaj. -y, vitéz Roszner István báró: Előbb az ügyvédi számlákat kell beadni! Az fáj a parasztnak! — Horváth Zoltán: Cseréljünk, t. képviselőtársam! — Zaj.) A mai modern életben nélkülözhetetlen a statisztika, mert, hiszen a statisztika adatai alapján kezdi meg minden közéleti embsr hozzászólását a témákhoz, de a gazdasági életp^n is mindig a statisztikát yeszik elő és a^'zal kalkulálnak.- A termelési és hiteléletnek tifkre mindig a statisztika, tehát a muukáskérdésíí© n J a kisipari kérdésben, a gyáripari kérdésiben Is az és nem azért kérjük ki a statisztikák kibővítését, hogy talán több nyomtatványra legyen/ szüksége az államnak, hanem azért, hogy amikor beérkeznek a kitöltött rovatok, ezek 'összehasonlításából lássuk az ország különböző társadalmi rétegeinek gazdasági helyzetét, kére-'" seti lehetőségeit, lássuk az egész magyar termelést. Ezeknek az adatoknak összehasonlítása adja meg azt a tiszta képet, amellyel nekünk törvényhozóknak feltétlenül rendelkeznünk kell. Nem mulaszthatom 1 el, mélyen t. Ház, hogy itt köszönetet ne mondjak a magyar statisztikai hivatal kiváló működéseért. Azt hiszem, egyek lehetünk pártkülönbség nélkül abban (Ügy van! jobbfelől.), hogy világviszonylatban is vezet a magyar statisztikai hivatal. Mondhatnám, elsőrendű szakemiberek elsőrendű munkát végeznek ott ési ez nagyon megkönnyíti különösen a mai súlyos időkben helyzetünket. Meg kell említenem a fővárosi statisztikai hivatal elsőrendűségét is. Kiváló vezetőjének, Illyefalvy Lajosnak munkáiból, mondhatom, nagyon sok közéleti ember, közgazdasági té-