Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-147
Az országgyűlés képviselőházának 1 U7, ülése 1936 június 16-án, kedden. 177 dosításainak jelentékeny része honorált bizonyos, itt a képviselőházban elhangzott konzervatív kifogásokat. JSlem helyeslem, nem teszem magamévá ezt a felfogást, de viszont követ nem tudok dobni ezért a felsőházra. A felsőház határozata az én szempontomból és azok szempontjából, akik erősebb haladást akartak a földbirtokpolitika terén, kétségkívül túlságosan konzervatív. Mi volt a kifogás itt a képviselőházban magával a javaslattal szemben? Mi volt a kifogás, amelyet az ellenzék túlnyomó része hangoztatott? Ismétlem, elhangzottak igen tekintélyes helyről azon túlmenő kifogások is, ami az ellenzéknek — majdnem azt mondhatnám — egyöntetű kifogását képezte. Kifogása volt az ellenzéknek az, hogy a javaslatot a hatás szempontjából, amit eredményezni fog, az idő és tárgy szempontjából nem tartotta elégségesnek. Kifogásolták, — és kifogásoltam magam is — hogy ennek a javaslatnak a szociális hatása nem az lesz, amit egy földbirtokpolitikai javaslatnál joggal várhatunk; és kifogásoltuk, majdnem egyöntetűen, — sőt merem mondani, ebben a kérdésben teljesen egyöntetű volt az állásfoglalás — azt a függőséget, amely a mi viszonyaink között fokozottan jelentős és amely létre fog jönni úgy a földtulajdonos, mint a földigénylő és a mindenkori végrehajtó hatalom között. Megállapítom, hogy a felsőház módosításai mindhárom kifogásunkat nemhogy (meggyengítették volna, hanem, igenis még nagyobb mértékben jogosulttá tették. Azok a rendelkezések ugyanis, amelyeket a felsőház felvett, ennek a javaslatnak a hatásfokát csökkentették; csökkentették abban a 'tekintetben, — amire már képviselőtársaim rámutattak — hogy a Javaslattal kapcsolatban kontemplált összeget nem lehet olyan mértékben fordítani a kívánt célra, mint lahogy az alap javaslat elgondolta; nem e 'szakasz miatt, hanem más egyéb (módosítások miatt, amelyek később következnek, és amelyek arra vonjatkoznak, hogy a megváltási • .. árat a 8. §-ban levő ingatlanoknál nem egyI^Hk harmadrészben kötvénnyel, hanem, teljes egé^^^ szében készpénzzel kell kifizetni. A törvényjavaslat szociális hatását, amelyet tőle vártunk, természetszerűleg nem növielte már maga ez a tény sem; még keyésbbé növelhette az, ami ebben a szakaszban jelentkezik, Ibogy az örökbérletre vonatkozó rendelkezés kihagyatott, mert teljesen igazuk volt -azoknak a képviselőtársaiimnak, lakik a igyenge anyagi erőre való tekintettel az eredeti javaslattal szemben javasolák és a t. Házzal elfogadtatták az örökbérleti intézmény felvételét. * A függőséget pedig — úgy, laJmint ez a későbbi szakaszokból kiderül — nemhogy csökkentették volna, hanem növelték azok a módosítások, amelyeket a felsőház felveti Már most — amint előrebocsátottam — a felsőháznak azt a jogát, hogy módosításokat tegyen, egyáltalában nem akarom kétségbevonni, sőt meg kell állapítanom éppen ennél a szakasznál, hogy a házhelyekre vonatkozó rendelkezései precízebbek és helyesebbek, mint amilyenek az első alkalommal a törvényjavaslatba L felvétettek. L Az én véleményem, szerint* ez a módosítás ^ helyes, mert itt kifejezésre jutott az az egy^ öntetü felfogás, — természetesen ettől függet^ km kérdés az, hogy mekkora összeg fog ren1 " " * KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IX. lókra — hogy az ladott nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok! között tulajdonképpen ezt a (házhelyakciót kellett volna az egész reformmozgalom első vonalába helyezni. Ha tehát a felsőház határozottabban szövegezte meg- a házhelyekre vonatkozó rendelkezését* »az eredeti törvényjavaslatnak, én ezt a imagam részéről helyeslem és elfogadom. Az örökbérlet kérdésében nem! tudok osztozni a felsőház felfogásában, nem is értem. Nekem folyton az az érzésem, hogy tulajdonképpen egy meglehetősen teoretikus vitát folytatunk. Az. örök haszonbérletet felvették mint egy eventuaritást az alsóház által elfogadott törvényjavaslatba és a jövőre bízták azt, hogy annak részletes szabályait majd kidolgozzák. Tehát csak a módozatok közé beillesztették az Örökbéirlet, vagy helyesebben az örökhaszonbérlet gondolatát is. Nem. új gondolat ez. Ha azt mondja előttem szólott t. képviselőtársam, hogy ez a gondolat a magyar jogrendszerben eddig ismeretlen volt, nem fogok vele vitába szállni, mert valóban az örökhaszonbérlet intézménye a magyar jogrendszerbe nem volt eddig beillesztve. De ez nem változtat azon a tényen, hogy amikor egy 25—30 évre előrenyúló földbirtokreformpolitikának alapjait lerakjuk, akkor egy ilyen gondolatot is, mint egy eventualitást, »módozatot, lehetőséget beiktassunk a törvénybe. Semmi veszedelem ebben nem volt, sőt szerintem helyes volt, bizonyos előrelátás volt, mert preveniált arra az esetre, ha majd a magyar állam nem lesz abban a helyzetben, hogy azokat az elgondolt két vagy két és félmilliókat rendelkezésre bocsássa, vagy ha ki fog derülni az, — aminthogy kiderült — hogy ezek az, itt kontemplált összegek teljesen elégtelenek lesznek majd a földbirtokpolitikai célok megvalósítására. Lehet, hogy a magyar jogrendszerbe kidolgozottan ez az intézmény nem volt meg eddig beillesztve, de az ezirányú követelések, törekvések éltek a magyar politikában és a magyar közéletben. Prohászka Ottokár volt ennek az örökhaszonbérletnek egyik apostola, aki hirdette még a háború alatt és a háború előtti időkben ezt a .gondolatot. Azután — hogy egy nagy ürt áthidaljak — a mai reformnemzedék kinyomtatott programunjában is benne van. En megkaptam azt a könyvet, amely a reformnemzedék kormányzati politikai programmját tartalmazza. Ebben a programúiban, amelyet én nagy öröimmel tanulmányoztam át, — mert általános frázisok helyett mindig jobban szeretem, ha komoly politikai törekvésekben jelentkezik egy mozgalom — ott láttam, hogy az örkhaszonbérlet mellett a reformnemzedék kormányprogrammja állást foglal. Itt^ ülnek ennek a reformprogramimnak szignatáriusai, akik aláírták ezt, akik kezességet vállaltak érte, és én igazán örülnék, ha segítenének ebben a kérdésben és felvonulnának, hogy eredeti programmjuknak megfelelőleg támogassák azt a mozgalmat, amely nem egy forradalmi mozgalom, amely konzervatív helyről (megnyilatkozott óhajoknak a honorálásával a törvénybe mint egy módozatot, mint egy lehetőséget be akarja illeszteni az örökhaszonbérletet, (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kassay Károly: T. Ház! Az igen t. miniszterelnökhelyettes úr közbeszólás formájában, de előttem szólott t. képviselőtársam is utalt arra, hogy hiszen a tartós haszonbérlet, mint 25