Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-147

178 Az országgyűlés képviselőházának lehetőség he van iktatva a törvényjavaslatba, és ez pótolja az örökhaszonbérlet gondolatát. Nem p ótól j a ! Nagy differencia, nagy különbség van a két intézmény közt. (Dulin Jenő: Lesz tulajdonjog 'a tartós haszonbérletből?) Talán a legjobban látható ez a különbség előttem szólott t. képviselőtársam egy felhozott példálózásában, amikor azt mondotta, hogy mi fog történni, ha az örökhaszonbérletnél az a behelyezett örökhaszonbérlő nem fogja tudni maid teljesíteni a kötelességeit, és ki fogják mozdítani. Ugyanez a helyzet a tartós haszonbérletnél is. A különbség csak az lesz, hogy egy örök haszonbérletnél a dolog rendje szerint sokkal kisebb teherrel kell nekem operálnom, sokkal kevésbé valószínű, hogy ott a meggyengülés esete bekövetkezik, — bár nem zárom ki — mint a tartós haszonbérlet esetében és semmi akadálya annak, hogv iigy oldjuk meg az örök haszonbérlet kérdését, hogy mindazt a támogatást és segítséget, amelyet itt elgondolunk ezen földbirtokpolitikai cél megvalósításánál, fokoizott mértékben érvényesítjük az örök haszonbérlet esetében. (Rupert Rezső: Megváltás esetében némi beszámítást!) Az igen t. előadó úr előadói beszédében mint ellenargumentumra utalt arra. hogy azért is nehéz fenntartani az örökhaszonbérlet (intézményét, és azért volt igaza a felsőháznak, mert hiszen itt komplikált kérdések merülnek fel. Az egyik ilyen komplikált kérdés az adóteher viselésének a kérdése. Engedelmet kérek, én ezt nem látom olyan komplikált kérdésnek, amelyet ne lehetne szabályozni és pedig szerintem rendkívül szociális kiindulással kell szabályozni. El tudom képzelni azt, hogy az örökhaszonbérlet esetében — úgy, amint ez külföldön történik — hosszabb időre teljes adómentesség biztosíttatik az ilyen örökhaszonbérletben dolgozó, munkálkodó gazda, számára. Itt van az örökösödési illeték kérdése, vagy egyáltalán az örökösödés kérdése. Hát én nagyon csodálom, hogy ez nehézséget jelent az örökhaszonbérlet esetében. Ha jól emlékezem, néhány hónapoal ezelőtt megvalósítottuk, törvénybe iktattuk az úgynevezett kishitbizomány intézményét, ahol egy sokkal nehezebb örökösödési kérdésen törtük keresztül magunkat. Engedelmet kérek, ha komolyan vették az urak azt, hogy a kishitbizománvt be lehet ültetni a magyar jogviszonyok közé, akkor az örökhaszonbérletnél mód nyílott volna arra, hogy a törzsörökösödés rendszerét a gvakorlatban keresztülvigyék, megvalósítsák. (Ügy van! Ügy van! balfeiől.) Hiszen még a tartós haszonbérlet esetében is van egy szakasz, amely szerint a haszonbérlő halála esetében a haszonbérlet tovább' folytattatik az elhunyt haszonbérlő részéről megelőzőleg kijelölt utód által. En tehát semmiféle örökösödési néhézséket nem látok, sőt ellenkezőleg, ha komoly ez az elgondolás, amely a hitbizományi törvényben a kishitbizomány megalakításánál jelentkezett a t. többség részéről, akkor örömmel kellett volna megragadni ezt az alkalmat, hogy az örökhaszonbérlet intézményével ezt a törzsörökösödési rendszert a magyar jogba is átültessük. Nem olyan csodálatos találmány ez az örökhaszonbérlet. Külföldön is megvan: megvan Németországban, megvan Angliában, újabban megvalósították Olaszországbaín. Amikor tehát csak arról van szó, hogy a képviselőház, mint egy lehetőséget beillesztette, mint egy megoldási módot felvette a törvénybe, akkor semmiféle okát nem látom annak, hogy mi a felsőház lk7. ülése 1936 június 16-án, kedden. ellenkező véleménye, ellenkező felfogása előtt meghajoljunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem lesz itt semmi ék verve, nem lesz itt semmiféle forradalmi' összeütközés a két Ház között. Meg vagyok róla győződve, hogy ebből semmi más nem fog történni, mint hogy egy, e pillanatban meglehetősen teoretikusi értékű megjelölés, amely szerint a módozatok közé felvettük az örökhaszonbérietet, bent fog maradni a törvényben és amikor elérkezi k az időpont, amikor ehhez az intézményhez hozzá kell nyúlni vagy bölcs megfontolásból, vagy kényszerű szükségből, akkor legalább a törvényhozásnak nem kell egy újabb földbirtokpolitikai törvényt hoznia, hanem ezzel a megoldással operálhat. : Hogy a tartós haszonbérletek Önmagukban nem pótolják az örök haszonbérletnél jelentkező elgondolást^ azt látjuk, a gyakorlati életből. Látom például Szeged városánál, ahol a tartós haszonbérletek rendszeresítéséből a legkegyetlenebb összeütközések keletkeznek az életben. (Csoór Lajos: Örökös baj van velük!) Látom, hogy emberek, akik a sivó homokból paradicsomot varázsoltak elő, egy huszonötévas bérletiben bízva, a 25 év letelte után a legkritikusabb helyzetbe jönnek és elvesztik egész életük munkáját. Engedelmet kérek, ez ellen kell előre orvosságot találnunk, mert nemi kifogásoltam különösen az egyházi tanulmányi alapoknál, hogy itt a legnagyobb óvatossággal nyúlunk a kérdéshez és biztosítani akarjuk a kitűzött célnak jövőben való fenntartását és megvalósítását. De ezeknél az ingatlanoknál igenis egyetlen módozatnak látom; azt... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Rassay Károly: öt percnyi meghosszabbítást kérek! Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni! (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Méltóztassék folytatni. Rassay Károly: .. .egyetlen megoldásnak látom azt, hogy az örökhaszonbérlet intézményével elérjük a földbirtokpolitikai célt és elérjük egyúttal azt is, ;hogy ezek a kötött birto- \ kok továbbra is rendszeresen szolgálhassák az alapításuknál kifejezésre juttatott célt. T. Ház! Nem akarom a t. Ház idejét tovább igénybevenni. Mindebből azt a konklúziót vonom le, hogy fogadja el |a t. Ház — és kérem a miniszter^ urat, méltóztassék ehhez hozzájárulni, ne méltóztassék pártkérdéssé tenni — a felsőház (módosításai közül a házhelyekre vanatkozó intézkedést, mert azt a magam részéről is (helyesnek és jónak találom; ugyanakkor azonban ragaszkodjék az eredeti szöveghez, amelyben az örökhaszonbérlet, az örökbérleti intézménye, mint egy megoldási lehetőség, felvétetett. Ismétlem:, hogy semmi nagy összeütközésről nincs szó; a képviselőház a maga elgondolásához ragaszkodik és ezt a biztosítékot a jövőre nézve fenn fogja tartani. Ebben laz esetben magunk is, a felsőház is teljesítette azt a kötelességet, amiért a magyar alkotmányban szerepet és jogot kapott az ügyekbe való beleszólásra. Ha azonban mi oda fogunk jutni, hogy minden ^módosítást jobb meggyőződésünk ellenére, azért, mert egyszerűen azt mondjuk, hogy nem lényeges, egyszerűen el fogunk fogadni és saját álláspontunkat el fogjuk ejteni, ebből semmi jó nem származhatik. (Friedrich István: Nem is a imiénk!) Ez a metódus egészen biztosan súlyos összeütközésekhez fog vezetni a ,