Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-146
Az országgyűlés képviselőházának 1,46. ülése 19S6 június 15-én, hétfőn. 163 Azt imondotta akkor a miniszterelnök úr, hogy azért van szükség erre, mert a miniszter urak délelőtt a frisseségükben^ alkalmasabbak •a minisztertanácson való részvételre,^ mert délelőtt fogják a hont uj jáalapítani r és délelőtt jönnek a reformprogrammok. Mi kértük akkor Gömbös Gyula miniszterelnök urat, a vezért, hogy ne ragaszkodjék ehhez az álláspontjához, de nem akartunk akkor semmiféle nehézséget az útjába gördíteni, nagynehezen belenyugodtunk; nem egyeztünk bele, de belenyugodtunk. Ma azonban mindenki csak azt látja, hogy ez a rendszer teljesen megbukott és csődöt mondott. A miniszter urak dolgozhatnának eleget este is és délután is és talán így még jobb volna. De azt mondották, hogy azért is kell ez, mert mélyen t. képviselőtársainknak délelőtt a minisztériumokban kell járniok az igen t. választópolgárok ügyes-bajos dolgaiban. Kijelentem, hogy ez nem egyéb, mint szankciója annak, hogy a honatyából ügynök lett, (Ügy van! a baloldalon.) ingyenes ügynöke és ki járója a választó publikumnak. Ez netm törvényhozói szerep, amikor képviselőtársaimat látom ezekkel a nagy táskákkal, amikor százával viszik a legkülönbözőbb kérelmeket. Ez nem törvényhozónak való munka, ez leszállás a törvényhozói színvonalról, a törvényhozói magaslatról. (Zaj a baloldalon.) Most hol állunk 1 ? Délelőtt a képviselő urak... (Rassay Károly: ... kijárnak!) ... »levelezőlaphívásra« elintézik a választópolgárok ügyeit. Délután holtfáradtan bejönnek ide. Mindenki keresi, hol van egy miniszter, egy államtitkár, mert itt folytatni kell ezt a tevékenységet. így vagyunk miniszterek nélkül. Ez nagy szerencse, hogy ma két miniszter urat tisztelhetünk egyszer magunk előtt. (De. . rüliség.) Be parlamentet fenntartani képY viselők nélkül, miniszterek nélkül, tisztelt uraim, van ennek értelme? (Rassay Károly: Kidobott pénz! — Zaj a jobboldalon.) Es amikor az igen tisztelt igazságügyminiszter úr rossz néven veszi tőlem, hogy kissé r^ humorosan kezelem ezt a dolgot, azzal válaszolhatok: mit csináljunk? Itt vagy kétségbeesni lehet, vagy csak humorizálni. Ez a felhatalmazás, ahogyan az igen t. miniszter úr mondotta, kell például a hitelélet megvédésére. Felhatalmazás? Hát például a hitelélet terén, vagy mondjuk a gazdasági élet terén bizony k nem volt rendjén — mondjuk — az, ami a kartelek, a kartelek árpolitikája körül tapasztalható volt. (Rassay Károly: Vagy mondjuk a faügy körül!) Jó, hogy említette t. képviselőtársam. Esterházy Móric gróf képviselőtársunk sok esetben felhozta azt a bizonyos faügyet, amelyet ma országszerte mindenki ismer, de bizony nagyon kevés történt még a reparáció érdekében. A kartelekre nézve megvolt a felhatalmazás, megvolt az erőskezű kormány, megvolt a mélyen t. többség, megvolt a 33-as bizottság, megvolt azonkívül a karteltörvény is. Miért nem csináltak semmit a kartelekkel? Azt mondotta az iparügyi miniszter úr, hogy a karteltörvényről kisült, hogy rossz, újat kell hozni. De engedelmet kérek, ha ez olyan sürgős, miért nem hívták össze a 33-as bizottságot? Kíváncsi volnék, hogy ez a 33-as | bizottság mit szólna ahhoz, ha egy igazi karteltörvényt ott meg kellene nekik sebtiben >sza' vazniok. (Mózes Sándor: Benne van egy csomó kartelvezér!) Ha a 33-as bizottságot valamire i lehetne használni, erre lehetne használni, de ez nem történik meg. (Rassay Károly: Dehogy nem, megtörtént a motalkónál!) Lehet, hogy ellenzéki képviselőtársaimmal ellenkezésbe kerülök a következőkkel, mert azt mondják, hogy ennek a törvényjavaslatnak diktatórikus^ zamata van. Bocsánatot kérek, sohasem féltem attól, hogy a kormány át fog térni a diktatúrára, inert nem tudott. (Zaj a jobboldalon.) A miniszterelnök úr mindig a legalkotmányosabban nyilatkozott, a miniszter urak kifogástalanok voltak minden nyilatkozatukban, de volt mindig a háttérben valami nyugtalanság, amely azután a hátteret úgy festette oda, mintha valami diktatúra jönne. En nem félek attól, hogy diktatúra jön, nem félek attól, hogy a kormány ezzel a 33-as bizottsággal visszaél, sőt én éppen azt állapítom meg, hogy semmi sem történik. A 33-as bizottsággal sem fog semmi történni. Mast vakációra megyünk. Nyáron nagyon meleg van, akkor úgyis nagyon nehéz gondolkozni. (Derültség.) •Ősszel majd csak lesz valahogyan, mert úgy még sohasem volt, hogy valahogyan ne lett volna. (Derültség.) Ez fog történni. Azután, ha a liitelélet védelméről van szó„ akkor éppen az igazságügyminiszter úrral szemben állapítom meg, hogy ez a legalkalmatlanabb intézkedés a hitelélet terén a nyugalom helyreállítására, mert hiszen, ha a hitelélet, a gazdasági élet ki van téve .annak, hogy egy 33-as bizottság útján órák alatt lehet ilyen sorsdöntő intézkedéseket hozni, akkor ez mit involvál? Azt, hogy nem lehet nyugodtan kalkulálni, nem lehet nyugodtan berendezkedni, mert sohasem tudhatom, nem hívják-e össze a 33-as bizottságot és nem állnak-e elő újabb — nem tudom micsoda — nemzetmentő gondolattal. Azt mondotta az igen t. miniszter úr, nem lehet mondani, hogy a hitelélet teljesen mentes minden zavartól. Igaz, hiszen itt van például a transzferkassza ténye. Az első pillanattól kezdve, miniszter úrnak, mindazt, 'ami a transzferkaszszával kapcsolatban történt, én fináncbotránynak neveztem, mert maga az a tény, hogy a külföldi hitelezőknek a magyar adósok befizetnek a transzferkasszába és ezeket a pénzeket a magyar kincstár — jól van, azoknak a beleegyezésével — újból igénybe veszi, lehetetlen állapot, ami csak azt jelenti, hogy a bajokat nem orvosoljuk, de nem is merünk hozzáfogni a bajok orvoslásához, hanem csak prolongáljuk a bajt, prlongáljuk a deficitet. Miniszter úr, én nem vagyok Tart pour l'art, feltétlenül ellenzéki, én egy csoimó törvény javaslatot megszavaztam, én a miniszter úrnak egyébként jó barátja is vagyok, de el kell azt ismerniök, hogy önök a függő adósságainkat — mindentől eltekintve — 400 millióval megszaporították. Engedelmet kérek, ez a 33-as bizottság akkor azért létesült, hogy megállítsuk a kormányt az adósiságcsinálás útján. Az volt a célja, hogy a meglévő felduzzasztott költségvetést a normális keretre szorítsa le, ez volt a bizottság feladata. De most mi történik? Megvolt öt éven át — ahogyan Rassay barátom kimutatta — a 33-as bizottság és azóta nemcsak hogy az 1932-es, az 1933-as költségvetés kereteit emelik itt folyton bizonyos vonatkozásban, hanem mindezek ellenére a függő adósságok is tényleg rohamosan emelkednek. Mi lesz ennek a vége? Ki fogja ezt végeredményben fizetni? Mi lesz? Itt van a hiteléletben a baj ! Ezt 33-as bizottsággal nem lehet reparálni. Mennyire igaza volt Rassay Károly barátomnak abban, hogy meg kell állapítani, hogy
