Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

158 Az országgyűlés képviselőházának ellenzék részéről tényleg olyan, mint amilyennek Rassay Károly igen t. képviselőtársam jellemezte. Ami magát ennek a felhatalmazásnak kérdését illeti, ezzel szemben igen erős alkotmányjogi megjegyzések hangzottak el. Rassay Károly igen t. képviselőtársam azt hiszi, hogy azzal, hogy ezt a felhatalmazást a törvényhozótestület megadja, a magam részéről formálisan elintézettnek tekintem az alkotmányosság kérdését. Nem méltóztatik helyesen ismerni az én gondolatmenetemet, dacára annak, hogy arra méltóztatott hivatkozni, hogy négy év óta bőséges alkalma volt a képviselő úrnak ezt megismerni. A helyzet t. i. nem egészen úgy áll. A magyar törvényhozás évezredes történetében mindig meg tudta óvni a maga alkotmányos intézményeit azáltal, hogy ezeket -az alkotmányos intézményeket az idők követelményeihez idomította. A magyar törvényhozás azokban az esetekben, amikor rendkívüli intézkedésekre szükség volt, a legújabb időkben tudott olyan intézkedéseket tenni, amelyek a parlamentarizmust teljes érintetlenségében fenntartották, ellenben inem szolgáltattak fegyvert a parlamentarizmus ellen abban a vonatkozásban, hogy a parlamentarizmus lassú folyása miatt nem lehetett volna megtenni olyan intézkedéseket, amelyeket az idő parancsolólag megkövetelt. Méltóztattak hivatikozni az 1912:LXIII. tc.-re. Ez is egy ilyen széleskörű felhatalmazást adó javaslat volt, amely felhatalmazást a parlamentarizmus fenntartása érdekében meg kellett adni. Nagyon jól méltóztatnak emlékezni az 1924. évi IV. tc.-re, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) amely hasonlóképpen még az 1931. évi XXVI. te. rendelkezéseinél is szélesebb körű felhatalmazást adott... (Rupert Rezső: Nem volt szélesebb körű, szűkebb körű volt!) ...szélesebb körű felhatalmazást adott a kormánynak. (Rupert Rezső: Sokkal szűkebb! —Mozgás. — Halljuk! Halljuk!) A trianoni szerződés végrehajtásával kapcsolatosan is történtek ilyen felhatalmazások, mert a magyar törvényhozás bölcsen tudatában volt annak, hogy néha az intézkedések sikere érdekében szükség van arra, hogy a törvényhozásnak az a bizonyos hosszú útja ne mindig tartassék be. Ellenben a magyar törvényhozás mindig nagyon bölcsen gondoskodott arról, hogy azok az intézkedések, amelyek a felhatalmazás keretén belül történnek, ne maradjanak a parlamenti ellenőrzés és felelősségrevonás lehetősége nélkül. (Ügy van! Ügy van! — Felkiállások balfelől: Ez a lényeges!) Az 1931:XXVI. te. és folytatólagosan az 1932:VII. te. nagyon is gondoskodik arról, hogy a 33-as bizottságnak mindig módjában legyen a képviselőház összehívása útján is (Zaj a baloldalon.) javaslatait a képviselőházban tárgyaltatni, szóval a kormánynak mindazokat az intézkedéseit, amelyeket ennek a felhatalmazási törvénynek alapján tesz, a törvényhozás legteljesebb és legszigorúbb ellenőrzése alá bocsátani. (Rassay Károly: Ez lesz most már jövőre a norma? — Rupert Rezső: öt évig rendkívüli volt a helyzet?) Ne méltóztassanak azt mondani, hogy ez a parlamentarizmus lényegével ellenkezik. A parlamentarizmus lényege nem az, hogy minden apró, jelentéktelen kormányzati tevékenységgel (Rassay Károly: Ez apró? — Farkas István: Az adókivetés apró?) az országgyűlés foglalkozzék s a magyar kormányzat ennek a törvénynek alkalmazása során bebizonyította, !Jt6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. — ezt Rassay igen t. képviselőtársam is elismeri — hogy nagyon ritkán nyúl ehhez a felhatalmazáshoz. (Felkiállások bal felől: Nincs szükség rá! — Mózes Sándor: Megváltoztak a viszonyok 1931 óta!) Bocsánatot kérek, méltóztassanak meghallgatni. Erre a felhatalmazásra igenis szükség van. (Rassay Károly: Akkor mindig szükség lesz rá! — Rupert Rezső: Ez a felhatalmazás csak kényelmes, de szükség nincsen rá!) A mai kormiányt, igen t. képviselőtársam, nem hisze-uu, hogy túlságos kényelemszeretettel lehetne vádolni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) legalábbis ami a konmíány tagjainak egyéni működését illeti, nem hiszem, hogy kényelemszeretetről lehetne betszélni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen. — Friedrich István: Nem egyénileg értettük! Nagyon szorgalmas, nagyon jó emberek! Jól van, mi is tudjuk!) Az 1931 : XXVI. te. .. (Friedrich István: Elismerjük!) Elnök: Kérem Friedrich képviselő urat, ha ilyen dicséretes álláspontja van, hagyja a szorgalmas embereket beszélni. (Elénk derültség.) Lázár Andor igazságügy miniszter: Néha dicsérettel is lehet zavarni a beszédet. (Friedrich István: Egészen elaludjunk itt már? — Derültség.) Az 1931:XXVI. te. meghozatala idejéin a gazdasági és hitelélet felbomlóttsága a nemzet előtt nem volt ismeretes. Ma a gazdasági és hitelélet mai rendjét, illetve mai rendetlenségét sokkal jobban ismerjük, mint 1931-ben ismerték. (Zaj a baloldalon.) De bocsánatot kérek, a gazdasági viszonyok kétségtelenül javuló tendenciát mutatnak. 'Ennek a gazdasági miniszter urak itt kifejezést is adtak. Ezt nem lehet kétségbevoinni, de aki azt mondja, hogy a gazdasági és hitelélet rendje helyreállott, amikor transzfertilalom van, amikor devizakorlátozások vannak, amikor korlátozott kivitel van ... (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Miért?) r T. képviselőtársaim, ennek nem Magyarország az oka. Méltóztassék a nemzetközi viszonyokat megnézni és méltóztassék megnézni azt a küzdelmet, amelyet ebben a szegény országban folytatunk ... (Rupert Rezső : Ausztria is ilyen viszonyok közt van, még sincs ilyen felhatalmazás ott!) Behunyt szemmel, a nemzetközig viszonyok megtagadásával, vagy nem ismeretében hozzányúlni egy kérdés tárgyalásához legalább is könnyelműség. ('Zaj, — Rwpert Rezső közbeszól.) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni és Ausztriával itt ebből a szempontból nem példálózni! (Friedrich István: Beszéljen. Abesszíniáról!) Lázár Andor igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! Mindenesetre nagyon örvendetes, hogy az ellenzék a maga súlyos közjogi aggodalmait ilyen tréfás formába öltöztetve, tárgyalja. (Rassay Károly: Ez aztán már nem argumentum!) En nem óhajtok itt tréfás hangon szólni ezekhez a kérdésekhez, mert én azt hiszem, hogy alkotmányjogi kérdésekben soha tréfás és könnyelmű hangot nem ütöttem meg (Zaj a baloldalon.) és mert ez a törvényjavaslat a nemzet létének érdekében szükséges. (Friedrich István: Nem hisszük!) Nem azért, hogy talán a mai pillanatnyi helyzetben alkalmazására sor kerüljön, de ne méltóztassék azt hinni, (Mózes Sándor: A hitelélet egészen meg van bénítva!) hogy nem jöhet Magyarországon olyan helyzet, amikor^ ennek aíkalmazászükség lesz. (Friedrich István: Majd