Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-146
Az országgyűlés képviselőházának 1 bal felől.) és a felsőházban, és még talán hamarabb is megszülettek volna, mert ha ennek a törvénynek alapján adják ki az intézkedéseket, akkor rendesen megvárnak egy négyhónapos képviselőházi szünetet, hogy ha már megtörtént a dolog, legalább ne érje frissen a kormányt az ellenzéki kellemetlenkedés, ha az ellenzék hibát talál abban az intézkedésben. Itt van például a gazdavédelem. A gazdavédelem az e törvény alapján kibocsátott rendeletekkel történt. Voltunk itt a képviselőházban jónéhányan, akik már eredetileg arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy az értékek arányosítása útján az állam külön megterhelése nélkül kell megoldani ezt a kérdést. Ezt nem fogadták el, és megoldották t a dolgot olyan módon, hogy talán nem is képzelik sokszor, hogy az milyen igazságtalan. (Mózes Sándor: A gyakorlatban látjuk!) En erről a kérdésről elvi fejtegetésbe nem bocsátkozom, de körülbelül három-négy héten belül jutott tudomásomra három ilyen gazda védelmi eset, legyen szabad azokat egyszerűen elmondanom, és méltóztassanak azután aa e tekintetben fennálló helyzetet megítélni. (Halljuk! Halljuk! balfelől) A gazdavédelem bevezetése előtt három polgártársunk külön-külön csinált 22—23.000 pengős adósságot. Kettő közülök pont 23.000 pengős adósságot csinált. Ezek közül az egyik vigyázott arra, hogy a gazdavédelmi szabályokban megszabott tételeket fizesse, a kamatot, az adót stb. kiszorította, ezentúl azonban abszolúte nem törődött az adósságával. A másik azért, hogy szabaduljon az adósság nagy részétől, eladta ingatlanának egy részét és kifizette azi adósság nagyobbik részét. A harmadik szerencsésebb helyzetben volt. Ez nagycsaládú zöldséges kertész volt. Megvont mindent magától, egész családját kemény munkába állította, és annyira letörlesztette 23.000 pengős adósságát, hogy ma már csak 800, vagy 900 pengő áll fenn még ebből az adósságból. De most mi történt? Az történt, hogy annak az egynek, aki a kamatokon és az adókon kívül semmit sem fizetett, 14.000 pengőjét átveszi az állam a maga adósságának. A másikat, aki eladta ingatlanát, a megmaradt adóssággal már nem lehetett védetté nyilvánítani, s mivel már idősebb ember, és így sohasem - fogja tudni visszaszerezni eladott ingatlanát, oda van vagyonának jelentékeny része. A harmadik pedig nekiállt és kemény munkával majdnem teljesen kifizette adósságát. (Kun Béla: Verejtékezett!) Minthogy pedig amit az állam átvett, azt másból nem lehet fedezni, mint adóból és hasonló természetű Jövedelmekből, most mind a három tgazdasági egyedet egyformán nyomja annak a 14.000 pengőnek a terhe, amelyet a legkevésbbé lelkiismeretes és a legkevésbbé iparkodó közülük állami segítségképpen kapott. (Mózes Sándor: Ilyen a valóságban az adósságrendezés!) Az ilyen módon történő adósságrendezés nemcsak az államra hátrányos, hanem — tessék elhinni, hogy ezek az emberek nekem panaszolták (Mózes Sándor: A kezeseket sorra elárverezik!) — nagy keserűséget is kelt mindenfelé; sokkal több az a jogos keserűség, amelyet ilyen körülmények között másokban kelt, mint az a megelégedés és az a haszon, amelyet ez az intézkedés hoz. (Rassay Károly: Nem jobb lett volna, ha itt tárgyaltuk volna le ezt az intézkedést törvényjavaslat alakjában?) Ha itt tárgyaltuk volna le a rendeletet a törvényhozás előtt, én hiszem, hogy ha rámutattunk volna >. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. 153 ilyen következményekre ... {Egy hang a balközépen: ök is biztosan kérhették volna a védettséget!) Netmi kérhették, mert az egyik már eladta az ingatlanát, a másik meg kifizette az adósságát. Mondom, ha itt tárgyaltuk volna, módunkban lett volna ' javítani rajta: természetesen, ha nem úgy tárgyaljuk, hogy a ma kiosztott törvényjavaslatot már holnap tárgyalás alá veszi a bizottság, ami már előfordult, (Rassay Károly: Ügy van! Mindig így volt!) hanem úgy, hogy kellő f alkalmat nyújtanak a javaslat áttanulmányozására. Ebben az esetben nagyon sok pontban, ha az ellenzék nem is talált volna mást, mint kifogást, a kormány találhatott volna megoldást, amellyel a bajokat elkerülhette^ volna a nélkül, hogy azokon a rászoruló szegény embereken ne segíthetett volna. (Mózes Sándor: A kezesekkel semimit se csináltak! Hagyják őket tönkremenni!) Ezt külön előre akartam bocsátani. De meg akarom mondani, hogy ha nem is volna olyan súlyos alkotmányjogi aggodalmam a javaslattal szemben, — amely aggodalom a joglemondással együtt járó jogvesztés fenyegető veszedelméből származik — akkor is bizalmatlanság okából sem tudnám elfogadni ezt a törvénytervezetet. Nem fogadhatnám el azért, mert úgy érzem, hogy az ország nem azt kapta, amit neki ígértek, amivel biztatták. Hogy csak egy példát említsek, — mindenre nem akarok kitérni, nem akarok minriuTi+ -~A- ' ^ — -^ van két n 0 "" far közéletnek fk már a békéiben ±» ^ yar közéletet és akadályozták az egészsége»/ fejlődést, akadályozták a nemzet erejének teljes kibontakozását. Ezeknek a kérdéseknek egyike a titkos választójog kérdése. A titkos választójogra számíthattunk a nemzeti munkatervben és a különböző szónoklatokban foglalt ígéretek alapján. Elkeserít bennünket, ha visszaemlékezünk erre a választásra, s különösen, ha végiggondoljuk, hogy mit árt ennek az országnak az, ha a Legfelsőbb Bíróság egyre-másra kénytelen megsemmisíteni mandátumokat, megállapítván, hogy különböző visszaéléseket és büntetendő cselekményeket követtek el, méltóztassék elgondolni, milyen mértékben súlyosbodik ez a keserűség és nagyobbodik az erkölcsi romlás akkor, amikor bíróilag kérdőre vont személyeknek a büntetéstől való mentessége érdekében tesz a kormány előterjesztést, és mennyire kétségbeejtő ennek az országnak jövőjére nézve az, hogy amikor mindezek előttünk vannak, akkor akadhatnak hangok a magyar közéletben, amelyek nem ezeknek a visszaéléseknek az orvoslására irányulnak, hanem követelik, hogy vegyük el a bíráskodás jogát a közigazgatási bíróságtól (Dulin Jenő: Azt senki nem meri nyíltan megmondani!) — dehogy nem, újságokban megjelent — és rakjunk sűrűbb szájkosarai a sajtóra, mint amilyen eddig volt. (Gr. Pálffy-Daun József: Nincs semmiféle szájkosár! Mindent össze-vissza firkálhatnak a lapok. — Mózes Sándor: Ellenzéki újságnak nem adnak vidéken engedélyt! — Gr. Pálffy-Daun József: 95 százalékban ellenzékiek!) Ha ez nem elég sűrű szájkosár, akkor nem tudom, melyiket méltóztatik annak venni. (Gr. Pálffy-Daun József: Azt már igazán nem lehet állítani, hogy szájkosár van! — Rupert Rezső: Csak be lehet tiltani minden lapot! — Mózes Sándor: Nem akarják engedélyezni a gyűléseket! — Gr. Pálffy-Daun József: Össze-vissza firkálnak mindent, ami jólesik, az igazságnak éppen az
