Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-146

154 Az országgyűlés képviselőházának ellenkezőjét! — Dulin Jenő: Ügy látszik, olya,t firkálnak, ami nem jól esik! — Gr. Pálfiy-Daun József: Nekem egészen mindegy! — Elnök csenget.) Ez a tétel nem tartozik a tárgyhoz, ezt esak bizonyításképpen hoztam feVés ezért mél­tóztassék megengedni, hogy miután most nincs is alkalmam erre vonatkozólag minden bizo­nyítékot előtárni, tovább menjek. (Gr. Pálffy­Daun József: Nehéz volna előtárni!) Bármikor szívesen rendelkezésre állok, csak e. pillanatban nem. (Gr. Pálffy-Daun József: Nézzék meg a csehszlovák cenzúrát, amely országban pedig demokrácia van! — Rassay Károly: Helyesli Í! — Gr. Pálffy-Daun József: Nem helyeslem!) Én azt szeretném, ha az ottaniak kívánkoznának ide. (Rassay Károly: Nem nagyon jó szolgála­tot teszünk vele az ottani magyarságnak. — Gr. Pálffy-Daun Józse^: Bethlen tiltotta be az újságjaikat! Mi volt a Világgal!? — Rupert Rezső: Azt is rosszul tették!) A másik, a nemzet sorsára nagyfontosságú kérdés a földbirtokpolitika mikénti alakulása. Ez is olyan kérdés, amely már a messze múlt­ban is izgatta a közvéleményt, és ha talán ak­kor sikerült volna bizonyos megoldás, akkor most ez a gyenge ország is valamivel erősebb lenne. Miként történt azonban ezen az ország­gyűlésen ennek a földbirtokkérdésnek a megol­dását Miután ez nem főtárgy, ismét csak egy pár tételt akarok e vonatkozásban felhozni. A hit­bizományok egy bizonyos részét hosszú idő alatt, kihalási szisztéma szerint, felszabadítják a hitbizományi kötöttség alól, ellenben ugyan­akkor új hitbizományok (Farkas István: Jelent­keznek!) létesítésére ad módot a törvény. (Mó­zes Sándor: Mikor fog földhöz jutni a magyar nép?) Ha már most bármiképpen is történik a dolog, ha évente csak 800 katasztrális holdra adnak, engedélyeznek átlagban új hitbizományi kötöttséget, amikorra a hitbizományoknak ez a felszabadítása véget ér, az új hitbizományok kö­töttsége bőven pótolhatja a felszabadult va­sryont. (Gr. Pálffy-Daun József: Nagyon he­lyes! Az elv a fontos! A Vitézi Rend is hitbi­zományi) Én nem a Vitézi Rendről beszéltem, hanem a hitbizományokról. Azt hiszem, a hitbi^ zományosok igen szíveser. vennék, ha a Vitézi Renddel tévesztenék őket össze. Ha niár ezt a kérdést így oldottuk meg, egy­úttal elkövettük azt a hibát, amely az úgyneve­zett paraszt hitbizományoknál történt, — ame­lyek szerencsére nem nagyon fognak a gyakor­latba valószínűleg átmenni, de ha átmennének, méltóztassanak elképzelni, micsoda káosz lenne ebből — hogy az országban 35 fórum van, amely ilyen hitbizományi kötöttséget engedélyezhet, és lehet, hogy azok között egy egész csomó testü­let van, amelyekben annak ellenére, hogy a hit­bizományi kötöttség engedélyezése szigorú jogi és telekkönyvi kérdések tisztázásához van kötve, nincs is jogi képzettségű ember, mert a mező­gazdasági bizottságban legtöbbször nem jogi képzettségű emberek vannak. Ilyen dolgokat azonban másutt is látunk. (Zaj.) T. Ház! Itt van a kartelek kérdése. Nem akarom részletezni a dolgot. (Dulin Jenő: Itt együtt vagyunk! — Rassay Károly: Mi lesz a kartelekkelT) Itt van a nagy felhatalmazás, itt van a nagy jog, megvan már öt esztendeje. Kér­dem, hogy a kartelek, illetőleg a gyáripar túl­zott árköveteléseinek kérdése meg van-e oldva, vagy nincs és ha megvan oldva, nem úgy van-e sokszor megoldva, mint ahogyan történt például lh6. ülése 1936 június 15-én, hétfőn. akkor, amikor egyébként igen helyesen a juta­zsák árát leszorították, ugyanakkor azonban el- < felejtették leszorítani a szalmazsák árát, pedig azokat ugyanazok gyártják és nem kevésbbé szegény emberek vásárolják. Ez a védelem nem védelme a nemzetnek, a védelemre szoruló nép­aek. A karteleknél Rassay igen. t. képviselőtár­sam — gondolom — volt szíves rámutatni, hogy milyen egyszerű volna az egész kartelkérdés megoldása, mihelyt hozzányúlnak a vámtarifá­hoz. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék egy kicsit közeledni a napirendhez! (Kun Béla: Ez a gazdasági és a hitelélet taglalása! - Zaj.) Sándor István: Bocsánatot kérek, azt gon­doltam, hogy foglalkozhatom a kormány té­nyeivel és mulasztásaival, hogy megindokol­jam bizalmatlanságomat, amiért nem szava zom meg a törvényjavaslatot. (Rupert Rezső: Ez a javaslat megengedi, hogy a vámtarifát rendelettel szabályozzák!) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! Sándor István: Itt van az adó kérdése is. Itt ugyancsak furcsa dolgok történnek. Én azt vagyok bátor gondolni, — ismervén a pénzügyminiszter úrnak a törvényes eljárás­hoz való ragaszkodását, amit annyi esztendő óta tapasztalunk — hogy ez csak egy olyan kisiklás, amelyet a jogi alaptól, az alkotmá­nyos mérlegeléstől való elszokás vont maga után. Nevezetesen van egy bizonyos szabály­zat, amelyet az 1908:XLI. te. alapján 1927-ben bocsátottak ki és amely a köz- és magánal­kalmazottak adóköteles illetményeinek és el­látási díjainak lefoglalását gyermektartásra és bizonyos követelések fejében megengedi. Van azután egy megszorítás, amelyet—-az t- . kérdés szabályozása tárgyában legutóbb ki- • adott 1927. évi pénzügyi rendelet a magán tisztviselőkre nézve úgy szabott meg, hogy 80 pengő havi fizetés az, amely nem vonható kereseti adó alá. Ugyanannak a rendeletnek egy másik pontja megmondja azt, hogy a ke­reseti adó alól mentes illetmények és ellátási díjak köztartozás fejében nem foglalhatók le. Ez így is volt egészen 1935. évi novemberig, amikor megjelent a 109.868/XI. B. számú pénz­ügyminiszteri rendelet, amely megmagya rázza, hogy ez kivételes kegy, hogy azokat a jövedelmeket nem lehet kereseti adóval úieg­róni s ez nem. mentesítheti őket az alól, hogy ezeket a jövedelmeket ne lehessen lefoglalni a fennálló adótartozások fejében és így nyakra­főre foganatosítanak azóta 60—80 pengő havi jövedelmű emberek ellen foglalásokat. (Rupert Rezső: Tiszta törvénytelenség 1 !) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.i Közigazgatási bírósági ítéletek vannak 1933-ból és 1934-bol, amelyek kimondják, hogy a kereseti adó alól mentes szolgálati illetmé­nyek vagy ellátási díjak köztartozás fejében nem foglalhatók le. Ezzel a bírói döntéssel szemben keletkezhetett tehát ez a gyakorlat és pedig csakis azért, mert az alkotmányos szem­pontok mérlegelésétől immár sokan elszok­tak. Csak így történhetett, hogy ilyen rende­letet kibocsátottak, amelyet remélem, a pénz­ügyminiszter úr mielőbb vissza fog vonni. Akartam beszélni arról, amiről az előttem szólott igen t. képviselőtársaim már beszéltek. hogy ez a szellem hozza magával azt az egy­kéz rendszert, amely lehet, hogy szükséges ki-

Next

/
Thumbnails
Contents