Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

126 Az országgyűlés képviselőházának U5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. A. teljes szolgálati idő letelte után az I. nyugbérosztályba sorozott munkás 1200 korona évi nyugbért kap, a II. osztályba sorozott munkás 800 koronát, a III. osztályba sorozott pedig 400 koronát. Ez a nyugbérmegállapífcás aránytalan; szükséges tehát ennek átcsoportosítása. 1923-ban meg is történt, hogy úgynevezett A) és B) csoportba osztották be ezeket a munkásokat; az A) csoportba sorozott munkások 110 pengő, a B) csoportbeliek pedig 80 pengő havi nyugbért kapnak. Az 1931 szeptember _l-e óta több ízben végrehajtott nyugbércsökkentések után pedig a mai helyzet az, hogy az A) csoportbeli munkások 9740 pengőt, a B) csoportbeliek pedig 7110 pengőt kapnak. Méltóztassék elképzelni, hogy amikor egy családapának vagy anyának a hónap elején ilyen kis összeget tesznek a zsebébe, hogy abból tartsa el a családját, abból fizessen lakbért, abból fizessen mindent és éljen meg családiával belőle, akkor ez mégis abszurdum, ezt nem lehet így tovább folytatni. Kérem a mélyen t. miniszter urat, — aki erre hivatva van —' méltóztassék ezeken a munkásokon sefiíter» i Ha azt vizsgáljuk, hogy például az egyik csoportban az ipari szakmunkásnak 30 esztendőt kell dolgoznia, a betanított munkásnak pedig 40 esztendőt kell szolgálnia, akkor talán azt hinné az ember, hogy ezek a nyugbérkülönbözetek igazságosan vannak megállapítja, de ha megvizsgálja az ember az arányszámokat, akkor azt látja, hogy ez a feltevés nem fedi a valóságot. Az ipari munkások átlagos havi keresete ma 160 pengő, ebből minden hónapban lefizetnek 1'60 pengő járulékot; a betanított munkások havi alapjárandósága 130 pengő, ebből a levonások után kapnak 97 pengőt. Egy napszámos átlagos havi keresete 83 pengő. Ez is rendkívül kevés. Nem akarok a különböző munkások között párhuzamot vonni, de ki kell, hogy jelentsem, hogy az a nagy különbség, amely az ipari munkások és a földmunkások keresete között van, így is aránytalan. Annak a munkásnak, aki az államot szolgálja, vagy más tekintélyes nagy közületet szolgál, kell, hogy olyan évi fizetése legyen, amiből emberi módon megélhet. Mélyen t. Ház! Van ezeknek az ipari munkásóknak egy Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete című egyesülete, amelyet olyan különös szimpátiával kezel az illetékes főhatóság, hogy ennek valódi képére szeretnék rámutatni.^ Minthogy nem akarom, hogy a miniszter úr ismét azt mondja rólam, amit a múltkori interpellációmkor méltóztatott mondani, hogy nem vagyok tájékozódva és nem igazolom kellőképpen adataimat, azért megint annyira tapintatlan leszek, hogy nevekre hivatkozom, mint Róbert Emil kincstári főtanácsosra, aki elnöke a Voge.-nak, nagynyugdíjú ember és nagy nyugdíja mellett itt korlátlan felügyelettel van megbízva, akinek rendelkezésére áll 2000 pengő, azonkívül rendelkezik anyagi vonatkozású dolgokkal, pénzekkel, amelyeket ezek az apró emberek sorbasorba befizetnek és izzadnak érte. Vannak ott titkárok, akik állandó Máv.-fizetésükön kívül tiszteletdíjat élveznek. Ezek azok a dolgok, amelyek irreálissá teszik a Máv. ügyvitelét, a Máv. üzletmenetet. Igaz, hogy 160 pengőt fizet ez az intézmény akkor, amikor az anya meghal, amikor pedig az apa meghal, 20 pengővel többet fizet, de ez olyan kevés teljesítmény, amely valóban fel sem 'említhető. Azonkívül azt sérelmezik ezek a szegény munkasok, hogy 30 esztendős korig nem iratkozhatnak be ebbe az intézménybe, hanem addig a rendes társadalombiztosítóba vannak beírva, az Oti.-ba, ahova havonta 1 pengőt fizetnek be, amely azután, amikor a 30 esztendős kort betöltötték, megszűnik, ezt tovább nem fizetik, de annak egy hányadát sem kapják vissza. Ilyenformán a kimutatások és a felemlített adatok szerint 6 millió pengő van az Oti.-nál. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Mélyen t. miniszter úr, arra is méltóztassék nekem választ adni, mi ennek a sorsa, miért tartják ezt ott és miért nem támogatják szociális vonatkozásban ebből az óriási összegből azokat az elesetteket, azokat az árvákat, vagy akármely társadalmi rétedet, amely arra a leginkább rászorul. Ezeknek az intézkedéseknek és ezeknek az intézményeknek kinövéseik folytán való erőtlenségét és életre nem való voltát egy pár torz dologgal akarom bemutatni. Itt van egy műasztalos, aki 14 évig szolgált és akkor 85 pengő végkielégítéssel küldik nyugdíjba és nem adnak neki semmi egyebet. Ez az az ügyvitel, ahol megint csak ferdesóget tapasztalunk. Ï7 évet leszolgált egy érettségizett asztalossegéd, aki, amikor 85 pengős állást ígérnek neki, akkor képes lemondani 17 esztendei szolgálatáról azért, hogy véglegesítve legyen és 85 pengő havi bérhez juthasson és talán valamikor öregségében ezt a kis alamizsnát megkapja, ami havonta csak 95 pengőt jelent. Azután itt van egy másik, négygyermekes^ apa, kazánkovács, tűzi munkát végzett és a tokozott világítás, a hegesztési, forrasztási munkák miatt szeme idegbetegséget kapott, ez az ember tönkrement és akkor 22 pengőt adnak neki havonta. (Zaj.) Ez nem megmosolyogni való. Méltóztassék ezt komolyan venni, azt hiszem, kicsiségekből is katasztrofálisak lehetnek a közállapotok. Kérem a mélyen t. miniszter urat, méltóztassék ezekre válaszolni. Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urat illeti a szó. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Balogh István képviselő úr téved abban, hogy a nyugdíjpénztár alapszabályai a Máv.-nál 1904. óta nem módosíttattak, mert 1923 óta többízben módosítva lettek ezek a szabályok. Kétségtelen azonban, hogy még mindig aránytalanság mutatkozik egyes relációkban a tagdíjak és a kifizetett nyugdíjak között. A magyar államvasutak igazgatósága már egy idő óta tanulmányozza, hogyan lehetne ezeket az aránytalanságokat megszüntetni, természetesen anélkül, hogy ezzel a Máv. újabb pénzügyi terhet vállalna. Amint ennek a tanulmánynak az eredményei előttem lesznek, majd módomban lesz intézkedni, hogy — amint mondottam — ezeket a fennálló aránytalanságokat megszüntessék. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Ifj. Balogh István: T. Ház, mélyen t. miniszter úr! Ez a rövid válasz ismét meglepő és nem kielégítő. Én ugyanis kitértem arra, hogy három ízben volt módosítás, három íz-