Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának lí5. ülése 1936 június lù-én, szerdán. .15 nyilatkoztam; és pedig nyilatkoztam olyan értelemben, hogy a postatakarékpénztár vétetett értékpapírokat az osztrák Phönix útján, ebből eredt követelése az osztrák Phönixuek a mi postatakarékpénztárunk ellen s ezt a felügyelohatóság kívánságára annakidején a magyar díj tartalék fedezetére lekötötték. Ezért szerepel ez az 5 5 millió pengő most a magyar Phönix ismert ügyében. Sajnos, ez, mint ahogy akkor már kifejtettem, értéktelen, mert a postatakarékpénztár csak akkor fizetné ki ezt, illetőleg ennek az összegnek azt a részét, amely még fennáll, — ezek a tartozások tudnillik a lejárt szelvények beváltásából eredő összeggel mindig csökkentek — ha megkapná a vásárolt értékpapírokat. Minthogy azonban ezeket a vásárolt értékpapírokat a bécsi Phönix különböző külföldi bankóiknál magas összegekért elzálogosította ... (Fábián Béla: Miért nem hoztuk haza azokat a papírokat? — Rassay Károly: Nem lehet!) Mert amíg ki nem fizettük, addig nem szállítja a Phönix. (Fábián Béla: Miért nem fizettük kit) Mert hosszabb hitelre vették, mivel azonnali kifizetésre az összeg nem volt meg. A bécsi Phönix az értékpapirokat elzálogosította. Az elzálogosítás miatt azok csak akkor kaphatók meg, ha még nem árverezték el azokat, illetőleg, ha a lombard-kölcsönt kifizetik; ha pedig kifizetik, akkor az a vételárat valószínűleg kimeríti, úgyhogy ez a magyar Phönix díjtartaléka szempontjából minden előrelátás szerint értéktelen. Azt akarom azonban kiemelni, hogy a zárszámadásban szereplő, említett és diífikultált összeg s az én válaszomban említett összeg között eltérés vagy e körül valami hiba nincsen. Szóvá tették azt is, hogy a városoknál 24 millió pengős hátralék szerepel a zárszámadás 206. oldalán. Ez főképpen a rendőrségi hozzájárulásokból ered. A rendőrségi hozzájárulásoknál arra határoztam el magamat, " íKj&y a múlt év végéig terjedő .hátralékokat külön kezelem s ezeknek visszafizetésére több éves, méltányos részletfizetési lehetőséget biztosítok, (Helyeslés.) a jövőre nézve pedig a rendőrségi hozzájárulásokat a leghatározottabban behajtom. Elesik tehát az a kifogás, amit jogosan említett meg Esterházy Móric gróf úr, hogy az évi előírásnak, az 5,800.000 pengőnek talán csak egytized része volt az említett évben behajtható. (Kassay Károly: De az állam is fizeti az adósságát?) B3äG az intézkedés, amelyet már a múlt év végén vezettünk be, nagyon jónak bizonyult, mert egészen más tempóban folynak be a rendőrségi hozzájárulásnak folyó évi összegei; a múltra nézve pedig az egyes városoknál különbözőképpen, de bizonyos hosszabb idő alatt való törlesztés lehetősége biztosítottnak látszik. (Kassay Károly: Az állam is fizeti a maga adósságait?) Igen. Az az összeállítás, amelyet t. képviselőtársam látott, a főváros összeállítása, nagy részében, — amint átnéztem — téves,, úgy, hogy ha hü képet méltóztatik kívánni, (Kassay Károly: Ügyfél-álláspont! A pénzügyminiszter úr az államot képviseli!) ezzel majd szolgálhatok. (Rassay Károly; Elfogult álláspont!) A nem a zárszámadási vitára, hanem a költségvetési vitára tartozó, itt elhangzott megjegyzések közé tartozik, amit Horváth t. képviselőtársam az inflációról, ai deflációról és a deficitről mondott. Aláhúztam expozémban és költségvetési beszédeimben is, de általában helyeslem, ha ő arra törekszik és arra buzdít bennünket, hogy a deficitet csökkentsük. Erre törekedtünk is. Hogy miért és hogyan váKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. Iasztottuk azt a megoldást, amely a budgetben van. azt részletesen kifejtettem és azt a vita során, amennyire láttam, nagyban és egészben mindenki helyeselte. Ezt az ő álláspontját, azt hiszem, nem érinti elvben az, hogy viszont a deficitet is eltűri ott, ahol a vonatkozó összegeket beruházásokra fordítjuk. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon kényes kérdése az egész pénzügyi politikának, hogy melyek a követendő elvek ebben a tekintetben. Azt szintén ismételten kifejtettem és úgy látom, hogy az egész Házban nagyban és egészben méltóztatnak helyeselni, hogy a középvonalon vagyunk. Vannak, akik még nagyobb beruházásokat kívánnak, nem törődve a deficit nagyságával és vannak olyanok, akik viszont a deficittől jobban félnek, mint amennyire a beruházások előnyeit becsülik. Kétségtelen, hogy ebben az országban nincs rigorózus defláció. Észszerűen használjuk fel a pénzeszközöket produktív beruházások céljaira és munkaalkalmak teremtésére. Meggyőződésem, hogy az az út, amelyet ezen a téren követünk, az a helyes középút, amelyet egy ilyen megcsonkított és anyagi javakkal nem túlságosan ellátott, a tőkeszaporodás terén igen lassú ütemet felmutató ország magának józanul megengedhet. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A borházakra is hivatkozott Bródy t. képviselőtársam. (Rassay Károly: Tatárjárás!) Ha szabad magamat úgy kifejeznem, ezekből a borházakból már csak a hordó maradt meg, (Mozgás.) és most nincs egyébről szó, mint egy sok lelkesedéssel és jóhiszeműséggel hosszú évek előtt megindított (Kassay Károly: Mayer János álljon elő!) s nem taglalom miért és milyen körülmények folytán —• ennek tárgyalásába nem megyek bele — kétségtelenül nem sikerült akciónak likvidálásáról. Tulajdonképpen nem az én tárcámhoz tartozik, de mint pénzügyminiszter felelősnek érzem magamat minden feleslegesen kidobott fillérért és azt hiszem, helyesen fogom fel kötelességemet. (Ügy van! Ügy van!) Kijelenthetem, itt nem lehet más a feladatunk, mint ezt az örökölt problémát likvidálni olyan olcsón és tisztességesen, ahogyan ez az adott körülmények között egyáltalán lehetséges. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon. — Rassay Károly: Az örökhagyó még él! Ott ül Mayer János!) Méltóztassék elhinni, hogy ez történik. Ne törjünk pálcát ezek felett a dolgok felett. Világkrízist élünk, rendkívül nagy gazdasági változások állanak be; ami ma helyesnek látszik, nagyon rövid időn belül esetleg kevésbbé helyesnek nyilvánulhat, (Kállay Miklós: Ez a korrekt beszéd!) de igyekszünk az adott helyzet konzekvenciáit levonni. Bródy t. képviselőtársam azt mondja, hogy a múlt évben, vagy két évvel ezelőtt olyan bejelentés történt ebben a kérdésben, hogy reméljük, ebből több kár nem lesz és később módosították ezt a bejelentést. Ha a bejelentést utóbb módosítani kellett, az nem valami mulasztás, vagy visszaélés. Aki résztvett valamely nagy gazdasági vállalat, vagy üzlet likvidálásában, az tudja, hogy milyen meglepetések lehetségesek ott, úgyhogy egy lezártnak tekinthető számla bizony esetleg még újabb veszteséget is mutathat, természetesen a nyereség sincs kizárva. Én tehát csak azt mondhatom, hogy kereskedői gondossággal és tisztességgel törekszünk a likvidálásra. Többet jóhiszeműen nem is ígérhetek. Kérem a zárszámadási jelentés elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) 16