Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

116 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a zárszámadásvizsgáló bizottság jelentésében foglalt javaslatokat elfogadni és a kormánynak a felmentvényt megadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a zárszámadásvizsgáló bizottság jelentésében foglalt javaslatokat elfogadja és a kormánynak a felmentvényt megadja. A most letárgyalt jelentést a Ház tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931

XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, Hegedüs Kálmán képviselő urat, mint előadót illeti a szó! Hegedüs Kálmán előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elmúlt esztendőben ebben a tárgyban a pénzügyi és közjogi bizottság megbízásából mondott beszédemben a legminuciózusabb részletességgel ismertettem a 33-as bizottság egész struktúráját és hivatását, a rendkívüli felhatalmazás célját és természetét, különös tekintettel a törvényhozás új tagjainak nagy számára. Most, tekintettel az idő rövidségére, csak egészen röviden kívánom megindokolni... (Fábián Béla: Halijuk! Érdekes a téma! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegedüs Kálmán előadó: ...hogy miért ajánlom én a t. Képviselőháznak elfogadásra ezt a törvényjavaslatot. (Halljuk! Halljuk!) A rendkívüli felhatalmazás motívumát a törvényjavaslat indokolása igen pregnánsan fejezi ki (olvassa); »Az 1931:XXVI. te. felhatalmazást adott a minisztériumnak arra. hogy a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket rendeleti úton tehesse nftg, még akkor is, ha a rendelkezés egyébként a törvényhozás hatáskörébe tartoznék.« Ennek a rendkívüli felhatalmazásnak indokolása az, hogy tekintettel a gyorsan válÍ tozó gazdasági életre e- napjainkban a rend| kívüli események gyors felbukkanására és fi; váltakozására, gyorsan kell cselekedni, amire a törvényhozás gépezete és rendes menete nem mindig és nem egészen alkalmas; éppen ezért a kormánynak kell gyorsan és erélyesen cselekednie. (Fábián Béla: Miért kell sietni"? Ma már nines semmi baj!) Fényes példája ennek a t. pénzügyminiszter úr ébersége a Phöníxügyben, (Fábián Béla: Mi lesz a Phönix-szell) amelynél egy éjszaka alatt gyorsan és erélyesen cselekedett (Rassay Károly: Mit cselekedett?) és ezzel magyar értékeket mentett meg a pusztulástól, amiért az egész magyar közélet hálás lehet neki. (Fábián Béla: Mi lesz a tisztviselőkkel?) A kormánynak ezt a tevékenységét a törvényhozás a 33-as bizottság ellenőrzése alá helyezte, fenntartva magának a felelősségrevonás jogát. A felhatalmazás határideje a költségvetési év végén minden esztendőben lejár. Azok a körülmények, amelyek a múlt esztendőben fennállottak, ma is fennállanak, sőt még inkább indokolják ennek a határidőnek meghosszabbítását. Tekintettel arra, hogy ez az új törvényjavaslat a határidő meghosz1A5. illése 1936 június 10-én, szerdán. szabbításán kívül semmiféle új intézkedést a multévi törvénnyel szemben nem tartalmaz, az elmondottak alapján kérem a t. Képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: Ez igazán rövid előadói beszéd volt!) Elnök: Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkass István: T. Képviselőház! A kormány 1931 óta minden évben kéri ennek a külön felhatalmazási törvénynek a meghoszszabbítását. Érthetetlen és ma már felfoghatatlan ez, s legfeljebb annak a jelét láthatjuk " benne, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz a kivételes hatalomhoz, amelyre 1931-ben szükség lehetett, ma már azonban nem, mert nem áll fenn az a helyzet, amely 1931-ben fennállott. T. Ház! Elolvastam ma az eredeti törvényjavaslatnak indokolását, elolvastam az akkori miniszterelnök úr beszédét; ezekből megállapítottam, hogy már nem áll fenn általános gazdasági és államháztartási krízis, amely 1931-ben fennállott. Akkor — azt mondja az indokolás — tekintettel a németországi, az ausztriai válságra, tekintettel a Creditanstalt bukására, amelynek hullámai átcsaptak Magyarországra, hozták meg ezt a törvényt, mert számítani lehetett arra, hogy ez a németországi és ausztriai pénzválság Magyarország pénzügyeit, Magyarország közgazdasági életét is súlyosan fogja érinteni. Sőt akkor, 1931-ben, ennek a törvénynek alkotásánál arról is szó volt, hogy a pengőérték fenntartása céljából esetleg különleges intézkedésre is szükség lehet. Mielőtt még ezt a törvényt elfogadta a képviselőház, bejelentette már a kormány ebben a Házban, -* s ez az Indokolásban is benne van — hogy elrendelte a bankzárlatot, elrendelte a devizakorlátozást, mert az akkori válság ezt szükségessé tette. Tessék csak erre visszaemlékezni. Vannak itt képviselőtársaim, akik itt voltak akkor is és visszaemlékezhetnek arra, hogy akkor egy pánikhangulat volt a gazdasági életben s arról volt szó, hogy a pengő értéke csökkenni fog; ez tette szükségessé ezt a különleges felhatalmazást. Azóta azonban ezek az állapotok megszűntek, most nem olyan 'helyzet van, mint akkor, most nem lehet azt a tételt felállítani, hogy erre a kivételes hatalomra szükség van. Ezt nem lehet most mással magyarázni, csak azzal, hogy a mindenkori kormánynak nagyon kedvére való, hogy ilyen különleges, a parlamentet megkerülő felhatalmazása van. (iáMán Béla: Ami már egyszer megvan, azt nehéz leépíteni.) , .. . Mi a szélsőbaloldalon mar akkor arra az álláspontra helyezkedtünk, — és tudtommal az egész ellenzék is ezen az állásponton volt — hogy erre a kivételes hatalomra nincs szükség, hogy egyenesen a törvényhozás elé kellett volna jönni azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyek ugyanazt a helyzetet teremtették volna meg, mint amelyet a 33-as bizottság megteremtett. A kormány azonban ezt nem tette meg, hanem annakidején a törvényhozástól ezt a különleges felhatalmazást kérte. A kormány ezt a bizottságot állandóan úgy kezeli, hogy vagy nem kéri ki a véleményét, vagy pedig a bizottságot is befejezett tények elé állítja és így a legsúlyosabb intézkedéseket teljesen kivonja a törvényhozás hatásköre alól. Ezt a helyzetet nem lehet elvi-