Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

114 Az országgyűlés képviselőházának 1 ben és abban mindazokra a kérdésekre, ame- i lyeket o felvetett, megadtam a választ, úgybogy talán elég, ha erre utalok. A lényeg az, — amiben egyetértünk — bogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, mert szomorú jelenség, bogy állandóan emelkednek a nyugdíjak. Nem kell azonban olyan tervekkel foglalkozni, amelyeknek keresztülvitele ab ovo lehetetlen. Csak erre utaltam közbeszólásomban. Hajlandó vagyok tehát foglalkozni a problémával, de lebetetlen tervekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni. (Horváth Ferenc: Volt pénzügyminiszter vetette fel!) Egy terv nem lesz az- • által jobb, ha ez vagy az veti fel. Vagy jó egy terv — és akkor mindegy, akárki veti fel vagy rossz — és akkor szintén mindegy, hogy ki veti fel, nem lesz azáltal jobb. (Rassay Károly: Lefordítva: ha aktív miniszter veti fel, akkor jó, ha nyugdíjas miniszter, akkor rossz! '-Derültség.) A lényeg az, ha a terv keresztülvitetik es jónak bizonyul, akkor helyes, ha pedig nem vitetik keresztül és nem állja ki a tapasztalat próbakövét, akkor nem lehet róla ezt a kedvező bizonyítványt kiállítani. A terveket, amelyek felmerülnek, szívesen veszem, megbeszélhetjük azokat és ezzel talán előbbre tudjuk vinni a dolgot. Csak azt kívánom aláhúzni, — amint kifejtettem múltkori beszédemben — hogy a nyugdíjkérdésnek igen kis része, amelynél ez a teher netaláni időelőtti nyűg-díjazások révén a kormány hibájából állhatna elő. Ez a teher — mint már kifejtettem ~- szükségszerűen áll elő és, sajnos, még hosszabb ideig, hat-nyolc-tíz évig emelkedni fog, csak akkor éri el kulminációs pontját. Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy nem szabad felesleges, időelőtti és helytelen 'nyugdíjazásokat végrehajtani és nagyon örülök, ha ebben pártkü|önbség nélkül támogat a parlament, mert ennek ellenőrzése, illetőleg megakadályozása elsősorban a pénzügyminiszternek feladata. A zárszámadásnál egyébként meg kell jegyeznem, hogy nem az a hiba, hogy rövid a felszólalási idő, hanem az a hiba, hogy t. felszólalt képviselőtársaim itt budget-kérdéseket hoztak fel, amelyekről a budgetnél kellett volna beszélni, — amire bőségesen volt idő, de bőségesen beszéltek is róla — és így maguk vették el az időt és hátráltatták önmagukat abban, — mint például Horváth képviselőtársam és részben Bródy képviselőtársam is — hogy szorosan zárszámadási ker- : désekről beszélhessenek. Tehát magában a ; rendszerben, vagy a házszabályokban, mintha azok megakadályoznák, hogy a zárszámadásokkal kellő ideig és kellőképpen lehessen foglalkozni, nincsen hiba, hanem az időbeosztást a képviselő uraknak kell helyesen megcsinálniuk. (Rassay Károly: Egyévi zárszámadásra félóra! Nem mondhatja a miniszter ur komolyan, hogy ez elegendő!) Mutatja ennek a felfogásnak a helyességét az, hogy a zárszámadási bizottságba nem jönnek el a tagok, vagy csak csekély részük jön el, pedig ott orak hosszat, minden felvilágosítás birtokában lehetne a részleteket megtárgyalni. (Rassay Karoly: Adjanak több helyet az ellenzéknek, akkor majd lesz, aki eljön!) Esterházy gróf úr felemlítette meg azt, hogy az államadósságok nyilvántartása nem tekinthető át kellőképpen. Ez kétségtelenül bi

: i zonyos nehézségeket okoz. Különösen az állami \ vasgyárakat hoztak fel: tulajdonképpen ennek j a Magyar Altalános Hitelbanktól felvett kölcsöneiről volt szó, ezekre célzott. Itt az egyes \5. ülése 19$ 6 június 10-én, szerdán, kölcsönök között átutalások történtek, aminek oka az volt, hogy a külföldi valutára — fontra és dollárra — szóló kölcsönöket részben vagy egészben — vagy kamataikat — átalakították pengőkölesönökké, ami természetesen eredményezte a kifogásolt eltolódásokat. Az állami üzemek tartozásairól is beszélt a képviselő úr. Én itt arra gondolok, — de még nem tudtunk e tekintetben elhatározásra jutni — hogy az áttekintés megkönnyítése végett az üzemeket az állami adósságoktól esetleg teljesen mentesítjük, (Rassay Károly: Ez volna jó!) mint az a háború előtti időben is volt, és ezeket a közigazgatásnál mutatjuk ki. Ez volna az egyik gondolat. Ezenkívül mentesíteni lehetne az üzemeket azoktól a tartozásoktól is, amelyek a közigazgatással szemben állanak fenn ; ezáltal sokkal áttekinthetőbb lenne a kép. Mind a két eljárás igen mélyreható változásokat jelentene az eddigi rendszerrel szemben és ezért ez még gondos megfontolást igényel. Felvetődött az a kérdés, hogy az államkincstár a devizabeszerzésekért fizet-e felárat a Nemzeti Banknak. Az állami kölcsönök szolgálatával kapcsolatos devizákat a Nemzeti Bank felár felszámítása nélkül bocsátja rendelkezésre; ez abból a 3%-ból fedeztetik, amely mint marge mutatkozik. (Rassay Károly: Hol kapunk erről elszámolást?) Ez a bank elszámolásában jelentkezik. (Rassay Károly: Ez közteher!) Az egész felár teher, (Rassay Károly: Jó! De arról el kell számolni ellenőrzés mellett!) és ez a bank elszámolásában jelentkezik. (Rassay Károly: Az nem a bank privát üzlete, az közteher, tehát el kell számolni róla!) Ahogy az egész felár-kérdést a Nemzeti Bank kezeli és az számol el róla, úgy erről is az számol el. (Rassay Károly: De hol van az ellenőrzés ennek a kötehernek az elszámolásánál?) Méltóztassék kérdezni és meg méltóztatik rá kapni a választ. (Rassay Károly: Kérdezem: mekkora összeg ez a 3%?) Nagyon szívesen közölni fogom, kapásból azonban nem válaszolhatok. (Mozgás. — Elnök csenget.) Az államkincstár, illetőleg üzemei az általuk eszközölt árubeszerzéseknél azonban ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a magánimportőrök, tehát a devizaszükséglet után az üzem vagy az állam — ha árubeszerzésről van szó és nem közjogi címen alapuló kiadásról — az általában érvényes felárakat fizeti. Nem térek rá részletesebben azokr.a az apróbb megjegyzésekre, amelyeket Esterházy gróf úr tett, minthogy ő most nincs jelen; csupán két kérdést emelnék ki közülük. Az egyik az, hogy szerepel a pénzügyi tárcánál ebben a zárszámadában, amelyről beszélünk, egy kereken 10 millió pengős folyószámlabetét. A képviselő úr helyesen állapította meg, — noha csak mint sejtést említette — hogy ez nem tétel, hanem már régebben elhelyezett betét, amelyből 4 millió pengő 1926-ból, 6 millió pengő pedig 1931-ből származik. Itt tehát újabb kiadásról vagy újabb betétről nincs szó, csupán azért szerepel ebben a zárszámadásban, mert ez a készpénzrovatról a követelésrovatra vitetett át. Egy másik kérdés, amelyre még reflektálni akarok, a Phönix-szel kapcsolatban felhozott 15 miliÓ pengős tétel. A dolog úgy áll, hogy ez a tartozás az osztrák Phönixnek értékpapírok megvételére évek előtt adott megbízásból ered: Ennek a magyar Phönixhez csak abban az 5 5 millió pengős részében van köze, amelyről a Phönix-ügyben a múlt hetekben előterjesztett interpellációra adott válaszomban részletesen