Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az otszâggyûlês képviselőházának 1^5 lyet és vannak kérdések, amelyek a zárszám­adásnál kerülnek szóba. Különösen az alapok kérdését vetették itt fel. Egyetértek azzal, hogy amennyire csak lehet, minden tétel a költség­vetésben szerepeljen és új alapokat ne alkos­sunk. Ez az álláspont 1931-ben, illetve 1932-beii foglaltatott el különösen szigorúan, amikor is beolvasztottuk az alapok egyrészét a költség­vetésbe, a megmaradtakat felvettük melléklet­ként és azóta a törvényhozásnak külön törvény­ben megadott egy-két felhatalmazásától el­tekintve külön alapokat nem létesítettünk. A gazdaadósságok rendezésére vonatkozó három alapot, amelyekkel itt csodálkozással ta­lálkozik Bródy t. képviselőtársam, , ő is meg­szavazta. (Bródy Ernő: Csak a költségeken cso­dálkozom, nem az alapokon!) Törvényben sza­vazta meg, olyképpen, hogy azok a költségek stb. a zárszámadásban legyenek feltüntetve. Ezek nincsenek kevésbbé részletezve, mint a megfelelő költségek, kiküldetési díjak stb. a vonatkozó tételeknél a költségvetésben. Ha a globális összegek részletei iránt iméltóztatik érdeklődni, akkor az szükséges, hogy a zár­számadások alapján méltóztassék idejében fel­világosításokat kérni a számszéknél, ahogyan Esterházy Móric gróf úr nézi át ott ezeket a dolgokat és felvilágosításokat kap, vagy mél­tóztassék a pénzügyminiszteri umba elmenni, ahogyan két-három képviselőtársam — aki be­gyakorolta magát ebbe és szakembere ennek a nehéz matériának — megtalálta ennek a mód­ját és méltóztassék annak, aki a zárszámadási bizottság tagja, a bizottság ülésén megjelenni,' tudniillik nagy sajnálattal láttam, hogy onnan szinte a tagok többsége távol volt. Ha így méltóztatik eljárni, akkor meg méltóztatik kapni a felvilágosításokat, de természetesen plenáris tárgyaláson egy ilyen nagy füzetre terjedő jelentéssel szemben, nincsen smeg a le­hetősége, még ha az összes (miniszterek meg­jelennek is, hogy ezeket a részletkérdéseket le­tárgyaljuk és az összes felvilágosításokat meg­adjuk, különösen akkor, amikor egyik kérdés­nél azt méltóztatott mondani, hogy úgy sem fogjuk megérteni és ezért nem is olvasta fel a képviselő úr az egészet, csak egy részét. (Bródy Ernő: Csak a. szöveget!) Az elvekben teljesen egyetértünk. Minden adatra nézve minden felvilágosítást megadunk, de a ma­téria sokkal bonyolultabb, semhogy itt a fel­világosításokat megadni és kontradiktóriusan letárgyalni lehessen, ahogyan egy részvénytár­saság közgyűlésén sem. fordult még elő sohasem a mérlegnek a legapróbb tételebbe menő ana­lízise. (Zaj a baloldalon. — Kassay Károly: Ez nem ugyanaz, kérem!) Ez az a modus proce­dendo amelyet t. képviselőtársaim figyelmébe ajánlok. Ami az alapokat illeti, a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap, az úgynevezett boletta-alap költségvetését, ezt — mint sokszor kifejtettem, imost legutóbb egyik költségvetési beszédemben is — rendszerint minden év június havában terjesztjük elő bizottságban, amely ezt megszavazza. Ez tehát nem eltitkolt tétel, hanem részletesen előterjesztjük a költ­ségvetését. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Ennek az alapnak különállását nem a kor­mány kreálta, hanem így vettük át és hogy fenntartjuk, annak az a magyarázata, hogy a . ülése 1936 június 10-én, szerdán, 113 termés értékesítéséről körülbelül júniusban van szó, akkor dönthető el a legjobb esetben ez a kérdés, a költségvetés pedig áprilisban terjesztetik be, s akkor még nem lehet a bo­letta-alap jövő évi költségvetését megállapí­tani, mert nem tudni, hogy a termésértékesí­tés módszere és a hozandó áldozatok milyenek lesznek. Minthogy pedig ez az alap, noha évek hosszú sora óta fennáll és sajnos, még most is fenntartandónak mutatkozik, nem lehet örökké fennálló organikus intézmény, helyte­len volna ezt a költségvetésnek álladó rendsze­rébe beledolgozni és helyesebb külön tartani. Egyébként itt rejtélyes számok nincsenek. Persze, ha itt az ülésen méltóztatik fellapozni a jelentést* akkor az abban foglalt számok nem könnyen részletezhetők. A kellő felvilá­gosítást azonban meg lehet kapni és így erre nézve valamely különleges kezelés, amely ki­fogás alá eshetnék, nem forog fenn. A többi alapnál hasonlóképpen áll a hely­zet. A nyugdíjjárulék-alapnál, — hogy felhoz­zak egy példát — amelyet Horváth t. képvi­selőtársam említett, kritizálván ennek az alap­nak a kiadásait, a dolog úgy áll, hogy a köz­szolgálati alkalmazottak ösztöndíjaira és ha­sonlókra, amikről szó volt, 244.520 pengő van előirányozva a kultusztárcánál s ilyenmódon az alap eszközeit túlnyomórészt jóléti célokra lehet igény bevenni. Ahhoz azonban, hogy eb­ből megfelelő alkotások — tisztviselőkórház, üdülőházak — létesülhessenek, az anyagi esz­közök összegyűjtése szükséges. Ezért tőkésí­tettük a múlt évi bevétel nagy részét. Ezt azonban a most induló költségvetési évben a folyamatban lévő kórház- és üdülőház-építé­sére részben fel fogjuk használni. Ha az ember közelről megnézi a dolgot, akkor tulajdonképpen minden alapnál meg­látja, hogy a helyzet ismeretében semmiféle kifogásolandó tényálladék nincs. Ami például a vagyontalan tisztviselők stb. alapját illeti, itt minden jogos igényt igyekszünk kielégí­teni, de természetesen meg kell vizsgálni min­den esetben, hogy a fokozott támogatás indo­kolt-e, vagy nem. (Horváth Ferenc: Ha nincs több jelentkező, akkor Örvendetes!) Az egyes észrevételekre rátérve, a követ­kezőket óhajtom még megjegyezni. Igaza van Esterházy gróf úrnak abban, hogy a deficit kiszámításánál egyszerűsítené a helyzetet, ha az a különböző években ugyanazon elvek sze­rint állapíttatnék meg, mert akkor az Össze­hasonlítás nem ütköznék olyan nehézségekbe, mint ma. Erre törekszünk is. Ha azt az eljá­rást alkalmazzuk, hogy elhagyjuk a kölcsönö­ket a bevételekből és a kölcsönökből végrehaj­tott beruházásokat a kiadásokból elhagyjuk, akkor a zárszámadás szerint a deficit számai a következőképpen alakulnak: 1931/32-ben volt 1797 millió, 1932/33-ban 1002 millió, 1933/34-ben ' 54'5 millió, 1934/35-ben 56'4 millió. Az a körül­belül kétmilliós plusz tehát* amelyre Horváth képviselő úr hivatkozott, tényleg fennforog. Ami a nyugdíjnál mutatkozó kiadási több­letet illeti, abban a zárszámadási évben, amelyről itt szó van, a költségvetésben elő­irányoztatott 2395 millió, tényleg érvényesült a zárszámadás szerint 246'3 millió, a túikiadás 6'7 millió volt, aminek oka az, hogy 3482 fővel több nyugdíjas volt ellátandó, mint amennyi előirányozva volt. Nagyon örülök, hogy Horváth képviselő úr szóbahozta itt a nyugdíjkérdést. Erről a kérdésről nagyon részletesen nyilatkoztam a költségvetés általános vitáját lezáró beszédem-

Next

/
Thumbnails
Contents