Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

110 Az országgyűlés képviselőházának múltban mindenkor a törvényes rendelkezések szigorú iszem előtt tartásával szerkesztettek és felölelték a költségvetési év folyamán várható összes kiadásokat és bevételeket, úgyannyira, hogy még a szorosan vett állami alapok kiadásait és bevételeit is magukban foglalták. Ennek a következetes és egységes eljárásnak következményeként jelentkezett az, hogy állami zárszámadásaink is egységesek voltak, s teljesen tiszta képet adtak & kormány egész gazdálkodásáról, mert sommázati főösszegeik az összes kiadások és bevételek számvételéből alakultak ki.« Később azután azt mondja az elnök, hogy bekövetkezett ez az alapokkal való gazdálkodás, s a számvevőszék véleményét ezekben nem kérték ki. Ezután így folytatja a számvevőszék elnöke (olvassa): »Látván ezeknek a törvényes rendelkezéseknek kihatásait, különösen pedig azoknak f együttes hatását, már az úgynevezett szanálási időszak lejárta után az akkori pénzügyminiszterhez intézett átiratomban nyomatékosan felhívtam a kormány figyelmét arra, hogy a költségvetés mellett vezetett alapok é3 úgynevezett alapszerű kezelések rendszere továbbra már fenn nem tartható, különösen azért, mert a iszanálási időszak, mely alatt azoknak létjogosultsága még indokolható volt, lejárt.« Ezt az álláspontot maga a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága is magáévá tette, és a Károlyi-kormány ennak a nyilatkozatnak a 7. pontjában, amelyet a Nemzetek Szövetségének kiállított a szanálás kérdésében, megígérte, hogy az alapszerű kezelést meg fogja szüntetni. T. Ház! De még egy nagyon érdekes pont van az állami számvevőszéknek ebben a nyilatkozatában. Az áll tudniillik ebben a nyilatkozatban, hogy (olvassa): »Külön rendezést igényel még azoknak a részvénytársaságoknak (szövetkezeteknek) kérdése, amelyek részvényeinek (üzletrészeinek) teljessége vagy többsége az állam tulajdonában van, vagy amelyek bizonyos különleges céllal éppen az állam által alapíttattak.« Ezeknek a részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek a felsoro lása után így folytatja (olvassa): »A felsorolt részvénytársaságok és szövetkezetek fenntartása különböző szempontokból látszik aggályosnak. Itt arra kell utalnom, hogy az állami számvitelről szóló 1897 :XX. te. olyan rendszert, mellyel állami feladatok államilag alakított részvénytársaságok, illetve szövetkezetek útján is lebonyolíthatók volnának, nem ismer. Ha pedig valamely ilyen részvénytársaság vagy szövetkezet nem állami feladatok lebonyolítására alakíttatnék, ez sem történhetnék nézetem szerint a nélkül, hogy a magángazdaság körébe való ily mély állami beavatkozásra a törvényhozástól az állami költségvetésben felhatalmazás ki ne eszközöltetnék. Meg kell még jegyeznem, hogy ezzel a rendszerrel az a lehetőség is jár, hogy a részvénytársaságok által felvett esetleges nagyobb kölcsönök és hitelműveletek végeredményben majdan az államkincstárt fogják terhelni, az 1897:XX. te. 42. Vában kimondott ama elvnek az elkerülésével, mely szerint kölcsönök, hitelműveletek, továbbá nagyobb és hosszabb időre terjedő kötelezettséggel járó építkezési szerződések csak a törvényhozás előzetes felhatalmazása alapján köthetők.« T. Ház! Méltóztatnak látni, hogy ezt nem én mondom, aki egy ellenzéki képviselő vagyok, hanem az állami számvevőszék elnöke 1U5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. tiltakozott az alapoknak további ilyen kezelése ellen. De ebben a régi 1897. évi számviteli törvényben — azt mondhatnám — más kérdésekre is megvan a tökéletes intézkedés. így például ennek a törvénynek a 33. §-a a következőket mondja (olvassa): »A miniszterek és az állami számvevőszék elnöke kötelesek a vezetésük alatt álló hatóságok és hivatalok személyzeti és fizetési állományát az évi részletes előirányzatban az országgyűlés jóváhagyása alá terjeszteni. Oly járandóság nem utalványozható, mely "a jóváhagyott fizetéses személyzetállományi rendszeren nem alapszik.« És az utolsó mondat a következőket tartalmazza (olvassa): »A megállapított személyi létszám fenntartása mellett azonban valamely rendszeresített állásnak alacsonyabb fizetési osztályba tartozó állással való betöltése nincsen kizárva.« (Horváth Ferenc: Nagyon jó ezeket felolvasni!) Méltóztassék megnézni ezeket a jelentéseket, akár erről az évről, akár a múlt évről, és ezekből látni méltóztatik, hogy az 1897 : XX. te. 33. §-ára való hivatkozással milyen indokolatlan eltérések vannak és hogy ezen törvény ellenére milyen állások kreáltattak. Azt mondta t. képviselőtársam, jó lesz ezeket felolvasni. Csak még egy nagyon rövid mondatot akarok felolvasni, ugyanennek a törvénynek a 34. §-át, amely az álláshalmozás kérdését egy mondattal elintézte, amely így szól (olvassa): »Több hivatali álláshoz kötött fizetés egy- és ugyanazon egyén részére nem utalványozható.« Ezt tehát már kimondta az 1897 : XX. te. 34. §-a. (Farkas István: Mennyire előrelátók voltak! — Antal István: Már az aranybullában is benne volt! — Derültség.) A törvényes intézkedések tehát már ezekben az időkben megvoltak arra, hogy az államháztartás vitele a törvényhozás előtt pontosan fel'-" deríttessék. Elismerem, voltak olyan idők, amikor ezeket nem lehetett pontosan megtartani, rle ma, mikor reformkorszakban élünk, úgy gondolom, hogy az államháztartás ellenőrzése legalább van olyan fontos kérdés, mint magának a költségvetésnek a megállapítása. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha mi képviselők valamennyien — az ellenzéken és a kormánypárton egyaránt — eddig elhanyagoltuk ezt, a parlamentarizmus érdekében szükséges, hogy éljünk ezzel a joggal. Ez feladatunk és kötelességünk, ezért küldtek bennünket a képviselőházba, hogy megtegyünk mindent az adózó közönség terheinek az elviselhetése érdekében. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. Képviselőház! Én olyan módon szeretek azonban az én képviselői jogommal élni, hogy nemcsak elméleteket fejtek ki, hanem gyakorlati térre is átviszem azokat, és amiről most beszéltem, azt mindjárt meg fogom világítani egy példával, hogy mennyire fontos és szükséges az ellenőrzés és mennyire fontosak ezek a számvevőszéki jelentések. Azt hiszem, gróf Esterházy képviselőtársam említette a svájci és a többi borházak kérdését. Nem megyek vissza a dolog érdemére és eredetére, csak engedjék meg, hogy visszatérjek a tavalyi zárszámadásnak errevonatkozó részére, mégpedig két nagyon fontos és érdekes passzusra. Méltóztassék megengedni, hogy ezt felolvassam, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) de nagy figyelmet kérek, mert ezt még előbb nem volt ídŐni magyarra lefordítani, úgyhogy nagyon tessék figyelni.