Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának 1^ Mindkét esetben az utolsó mondatok a fontosak, közben nem fogják megérteni úgysem a t. barátaim. (Élénk derültség. — Surgóth Gyula: Akkor ne olvassa! — Farkas István: Rossz a fogalmazás!) Mondom, nem volt időm lefordítani, mert amíg én ezt kiástam, nagyon eltelt az idő. Máskülönben nekem nagy érzékem van a magyar nyelv és a világosság iránt és igy gondolom, hogy le tudtam volna fordítani, de nem volt időm hozzá. T. Képviselőház! Azt mondja a tavalyi, 1933/34. évi jelentés a 89. oldalon (olvassa): »Itt bejelentést igényel még, hogy a Hungária AG. zürichi cég részére a svájci magyar borhazak létesítésére adott kölcsönből az állami követelés-számlán nyilvántartott 73.820 pengős álladék, valamint az esedékessé vált tőke...« (Elnök csenget,) Lejárt a beszédidőm, kérek tehát negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Azt mondja továbbá a jelentés (olvassa): »...a kölcsönből még fennálló ...« (Zaj.) Kérem uraim, ha nem vigyáznak, akkor így még úgysem értik. (Derültség. — Tovább olvassa): »...350.000 svájci frank "a Getriebsgenossenschaft Splendid néven álló zürichi házra...« (Surgóth Gyula: Csakugyan nem értem! — Derültség.) Bocsánat, előbbre mentem a szövegben. Mindjárt folytatom. (Olvassa): »... valamint az esedékessé vált tőkerészletekben és kamatokban a cég bevételeinek...« Bárhol folytatom, nem lehet érteni, (Derültség.) az érthetetlenség mindenütt megvan. (Tovább olvassa): »...cselekvő hátralékában számontartott 30.041 pengő, vagyis összesen 130.862 pengő elengedés címén fogyatkozásba vétetett, mert e követelést, illetve cselekvő hátralékot a felszámolás alatt álló vállalat az államkincstárnak visszafizetni már nem tudja« — és itt jön a fontos — »annál kevésbbé sem, mivel a vállalat a részére nyújtott kölcsönt a Pénzintézeti Központ revizorainak jelentése szerint nem befektetésekre, hanem propagandaköltségekre használta fel.« (Zaj a baloldalon.) Akik a büntetőjog terén jártasak, t. Ház, azok majd tudják minősíteni ezt a cselekményt. (Farkas István: Elitták! — Zaj.) Szintén a tavalyi zárszámadásban van a következő részlet. Ismétlem azonban, hogy megint csak az utolsó mondat érdekes, de hogy odáig eljussunk, el kell mondanom az előbbi mondatokat is. Azt mondja a jelentés (olvassa): »A Hungária AG. volt ügyvezető elnökének időközben történt elhalálozása miatt az ellene megindított bűnvádi r eljárás megszüntettetek és az előállót körülményekre való tekintettel a svájci borházak ügyeinek rendezése, illetve azoknak felszámolása iránt sürgős intézkedéseket kellett tenni. E célból 1934 március 6-án egy zürichi pénzintézettel olyan megállapodás köttetett, hogy a Hungária AG. részére felvett 500.000 svájci frank propaganda-kölcsönből a volt ügyvezető elnök által létesített HungáriaMinerva AG. montreuxi cég ügyeinek kedvező likvidálása érdekében a pénzintézet 350.000 svájci frankért átvette a cég montreuxi ingatlanát, mellyel szemben viszont ez ingatlant terhelő 350.000 svájci frankot tevő jelzálogkölcsönt kiegyenlítette. Ez által vált lehetővé, hogy a Hungária— Minerva Actiengesellschaft egyéb kisebb adósságai az államkincstár javára az említett pro. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 111 paigandakölcsönből jegyzett és 50.000 svájci frank névértéket képviselő alaptőke feloldozásával iszintén rendezhetők voltak, úgyhogy az államkincstárt e^ vállalatból kifolyólag további károsodás nem éri.« Ez volt a tavalyi jelentésben. (Rassay Károly: Mit jelent ez a zokszó pénzben? — Derültség.) Megmondom» rögtön, itt van nálam a jelentés, az előbbi volt a zárszámadás. A zárszámadás 384. oldalán »Állami adósságok« címén ez olyasható (olvassa): »Pöldmívélésügyi minisztérium: a zürichi tmagyar borházak céljaira« — tessék elengedni, hogy a többit elolvassam, csak az összeget mondjam meg — 891.200 pengő. Szóval majdnem 900.000 pengő az az összeg, amely, mint követelés, itt fennáll, amivel ez az ügy már el lett volna intézve, azonban az 1934/35. évi jelentésben, tehát abban a jelentésben, amely itt előttünk van, a 90. oldalon a következők olvashatók (olvassa): »Ez ügyre vonatkozólag a legfőbb állami számvevőszék az 1934/35. év folyamán további tárgyalásokat folytatott, amelyeknek eredményéként a tárca részéről az előző évben tett zárszámadási bejelentés a következő módosítást igényli«. Szóval nem áll az, hogy az államkincstárt további károsodás nem éri, hanem itt be van jelentve, hogy mi fog következni ezután. (Zaj.) Ez tehát az egyik eset. A 'másik eset, amelyet szintén példaképpen kell felhozni, a tétényi sertésíhízlaló esete. A jelenlegi zárszámadásban erre nézve a következő áll (olvassa): »E rovat keretében bejelentést igényel, hogy az államkincstár és a Magyar Sertéshízlaló és Húsipari Részvénytársaság között létesített alkalmi egyesüléssel szemben e tárcánál nyilvántartott állami követelések 7. tétele alatt kimutatott és a tőkésített kannátokat (magában foglaló 1,175.714 P 01 f. forgótőkekölcsönből 165.604 P 49 f. veszteség címén fogyatkozásba vétetett.« Ebből tehát azt méltóztatnék gondolni, hogy szerény százezerpengős veszteségről van szó. Ellenben ez nem elég, oknyomozni kell, vissza kell menni a tavalyi évre, és a tavalyi évből kiderül a következő. Csak azt a mondatot olvasom fel, amely ismerteti ezt az ügyet, mert ez. egyike azoknak az ügyleteknek, amelyeket a fővárossal — hogy is mondjam ezt parlamentáris kifejezéssel — (Farkas István: Ráerőszakolták! — Rassay Károly: Rásóztak!) közös alapon intéztek. Nevezetesen a kőbányai sertéshízlalónak bizonyos részvénymennyiségét meg kellett vennie a fővárosnak másfélmillióért, amikor is mi ez ellen élénken tiltakoztunk és azt mondottuk, hogy ennek semmiféle értelme és célja nincsen és az ügynek semmi haszna nem lesz. Ez is egyik oka volt annak a szanálásnak, amely ok nélkül bekövetkezett. De azt mondja a tavalvi zárszámadás, hogy (olvassa): »A 60 százalékos arányhoz képest 1,521.564 pengő veszteséget le kellett írni.« Méltóztatik tehát látni ezekből a példákból, hogy ez nem kezelés, ez nem felvilágosítás, itt nem lehet ellenőrizni, itt megszűnik a lehetőség arra, hogy meg tudjuk állapítani a tényállást és a következményeket. (Zaj.) Esterházy gróf mélyen t. képviselőtársam azt kérte, hogy jelenjék meg az állami számvevőszék elnöke. Ez helyes, de én azt mondom, hogy nemcsak az állami számvevőszék elnöke, hanem valamennyi miniszter is jelenjék meg, akinek tárcájához tartozik ez a kérdés. (Rassay Károly: A holtak is keljenek fel! — Zaj.) Objektivitásomnál fogva ugyanis a pénz agy-