Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-145
108 Az országgyűlés képviselőházának lyen mértékben a másik oldalon a kihalások folytan bizonyos megtakarítások mutatkoznak. (Fabmyi Tihamér pénzügyminisater: Abszurd idea!) Elismerem, nehéz ennek a megvalósítása. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem hogy nehéz, de lehetetlen! — Rassay Karoly: 42 éves emberek nyugdíjba mennek!) T Ház! Az állami alkalmazottak létszáma a költségvetés szerint 116.000 ember. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen állami alkalmazotti létszám mellett a nyugdíjasok száma egy év alatt 4000-rel -szaporodik? Ha figyelembe veszem, hogy elhalálozás folytán körülbelül 2000 a normális, természetes csökkenés és ehhez hozzáveszem ezt a 4000-es .szaporodást, akkor évenkint 6000 nyugdíjassal kell számolni 116.000 lélekszám mellett, ez az állami (alkalmazottak számának 5%-át teszi ki. 5% azt jelenti, hogy átlagban 20 évi szolgálat után történnek nyugdíjazások! T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy lehetetlen, valamit tenni mégis csak kell ezen a téren. Azt mondják, ott van az állástalan diplomás ifjúság, amely kopogtat az ajtón és elhelyezést keres és amikor az egyik oldalon én azt követelem, hogy a nyugdíjazásokkal mérsékelten bánjunk, ezzel elzárom az állástalan ifjúság útját. De mégis van megoldás. Tessék az álláshalmozásokat, a dupla állásokat megszüntetni. (Ügy van! a baloldalon.) Tessék azt radikálisan végrehajtani, t. pénzügyminiszter úr! Egy igen előkelő állásban lévő állami tisztviselővel beszéltem az elmúlt héten, ő fejtette ki előttem ezeket a szempontokat. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ezzel nem leszünk okosabbak!) De igaza volt neki, pénzügyminiszter úr! Azt mondta nekem: ugyanezt elmondtam már másoknak is, többeknek, mind valamennyien helyeselték, hogy ezt végre kell hajtani, meg kell valósítani, de végeredményben mindenki azt mondja: Hja, az unokaöcsém, a sógorom szintén érintve van! Egyedül ez az a szempont, amely miatt nem lehet végrehajtani! De mégis végre kell hajtani, mert valami megoldást kell keresni! Tekintettel arra, hogy az idő nagyon előrehaladt, továbbmegyek s rámutatok a deficit egy másik fontos tényezőjére, az állami üzemek dolgára. Én a vasgyárakkal kívánok részletesen foglalkozni azért, mert ezeknek a deficitje tulajdonképpen a legnagyobb. Azt látjuk, hogy a vasutaknál mindenütt az egész világon nagy deficit van. Ez úgyszólván korszerű tünet azért, mert az autó versenye fokozottabb mértékben csökkentette a vasutak forgalmát. Ezzel számolni kell. Ez a deficitnek olyan tényezője, amelyet ma, sajnos, alig lehet kiküszöbölni. A másik rész a trianoni nyugdíjteher, de ez adottság és nem is akarok vele foglalkozni. Az állami vasműveknél azt látjuk, hogy a zárszámadás 12 millió pengő deficitet mutat. (Egy hang a középen: A költségvetésben 11 millió pengő!) Nem sok, egymillió többlet az állami életben nem sokat számít! De tessék figyelembe venni, hogy ez a 11 millió pengő állami gépgyári hiány 17 millió pengős forgalom mellett irányoztatott elő. Ezzel szemben a gépgyárak foglalkoztatottsága megduplázódott, az előirányzott 17 millió pengővel szemben a bevétel 32 millió pengő lett. Minden normális gondolkozású ember azt hinné, hogy az élénk foglalkoztatás a rezsi csökkenésére és a deficitnek ezzel kapcsolatos csökkenésére vezet. Ezzel szemben 1U5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. a gépgyáraknál, csodálatosan, a fokozott foglalkoztatottság fokozott deficitet jelent. Az a deficit tulajdonképpen nem is annyi, amennyit a zárszámadás kimutat. Hiszen azt látom a zárszámadásból a 12 millió pengős deficit mellett, hogy a 32*4 milliós gépgyári bevétel között egy 3*5 milliós pengős olyan bevétel is van-, amelyet tulajdonképpen megrendelésekre előlegül vett be a gépgyár, vagyis azzal szemben áruszállítást még nem teljesített, tehát tulajdonképpen ez nem is valódi bevétel. (Zaj.) Sajnos, a zárszámadás ezt így mutatja ki, nem látók a háttérbe, kénytelen vagyok tehát az adatokat úgy venni, ahogyan ezek a zárszámadásban jelentkeznek. Ha ezt figyelembe veszem, akkor az állami gépgyárak deficitje nem is 12 millió, hanem 16 millió pengő az előirányzott 11 millióval szemben. Méltóztassanak megengedni, valami baj annál a gépgyárnál mégis csak van. Azzal, hogy ez régi dolog, amelyen segíteni nem lehet, nincs elintézve a kérdés! T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy egészen kis részletkérdésre mutassak rá. Egy magángyár főmérnökével beszéltem. Ez a magángy ár véletlenül ugyanazt a cikket is gyártja, amit Diósgyőr gyárt és ugyanazt a cikket, amit Diósgyőr 16 óra alatt készít el, ők, amikor elkezdték gyártani ezt a cikket, három óra alatt csinálták meg és sikerült ezt a három órát 1 óra 40 percre leszorítani. Nem akarom feltételezni azt, hogy ennek az állami üzemnek a személyzete a maga egészében, annak munkássága, vezető mérnöki kara nincs abban a helyzetben, nincs abban a felkészültségben, hogy ugyanazt a teljesítést tudja végezni, amit ? akármilyen magánüzem el tud végezni. Méltóztassék csak meghallgatni, nekem az a nézetem, hogy annak a mérnöki karnak és annak a munkásságnak 95%i-a ezt teljesíteni is tudja. Ha valami hiba van, a rendszerben, a bürokratizmusban és úgylátszik, a tempóban van és ha itt van biba, nem lehet az, hogy mi évről évre tudomásul vegyük a 10 milliós deficiteket. Hajlandó vagyok tudomásul venni, ha ez annak a gyárnak tökéletes reorganizációjára vonatkoznék, arra vonatkoznék, hogy ennek az áldozatnak árán a jövőben majd ez az üzem éppen olyan jövedelmezővé válik, mint egy másik üzem! Sajnos, azonban ezt nem látom! Tudom a pénzügyminiszter úr válaszát, amit most ezzel kapcsolatban kapok: hatmillió pengő a nyugdí jteher re, ötmillió pengő pedig a felvett tőke törlesztési részletére és kamatára esik és ez együtt pontosan a deficitet teszi ki. Méltóig tassék azonban e mellett figyelembe venni még azt is, hogy itt van egy állami üzem százmilliós tőkebefektetéssel, van 40 millió pengő értékű ingatlana, 68 millió pengő értékű gépi berendezése, tehát összesen körülbelül 100 millió tőkével dolgozik. Ilyen tőkebefektetés mellett egy ilyen üzemnek legalább évi 4—5 milló pengőt kellene a felszerelés pótlására : tartalékolására is fordítani. Ezzel szemben mi történik? A felszerelés pótlására, javítására 1*4 millió pengő van beállítva, ami önmagában ismét nagyon kevés és azt jelenti, hogy ez alatt a cím alatt is a deficit álcázása történik. Azt a 16 milliós említett deficitet a valóságban még 3—4 millió pengővel többre kell venni, ha a mérlegkészítést úgy veszem, ahogyan venni kell, kommerciális értelemben, mert hol van az adó, amit teljesíteni kellene és hol van a tőke kamata? Bármely magánvállalatnál egy 32 milliós üzemi kiadással kap
