Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-145
Az országgyűlés képviselőházának 1A5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 107 is. A vagyontalan állami tisztviselők özvegyeinek ós árváinak segélyezésére szánt alap vagyona 859.000 pengő, bevétele 89.000 pengő és ebből a 89.000 pengőből jut segélyekre — ami az alapnak" célja volna — 7600 pengő. A többi ismét másra szolgál: adókra, kezelési költségekre s az alap vagyonának gyarapodása 36.000 pengő; szóval egy majdnem I milliós alap és majdnem 90.000 pengőre menő bevétel mellett azt az igazi célt, amelyet az alapnak szolgálnia kellene, alig pár ezer pengővel szolgálja. Az alapoknak ilyen kezelése mellett tulajdonképpen elvész az a cél, amelyre ezek az alapok rendelve vannak. Itt van például a rendőrségi nyugdíjjárulékalap; ezt is teljesen hasonló szempontok szerint kezelik. Az alap rendeltetése a rendőrségi alkalmazottak megélhetését könnyítő jóléti, valamint gyermekeik nevelését előmozdító intézmények létesítése, fenntartása, fejlesztése és támogatása. Az alap bevétele az 1934/35. zárszámadási esztendőben 269.000 pengő volt, az alap rendeltetését szolgáló célokra pedig kiadásai 76.000 pengő. Tehát ismét 269.000 pengő bevételből alig 76.000 pengő szolgálja az alap igazi célját; a többi ismét tőkésítésre fordíttatik, amit mutat az, hogy az alap vagyona 196.000 pengővel növekedett. Nem akarom az alapokkal kapcsolatban tovább untatni a t. Házat; az elmondottakkal csak arra akartam rámutatni, hogy az alapoknál úgy látszik, egy bizonyos célzat érvényesül: ezek az alapok önálló lényekké válnak, öncélúakká válnak, élni akarnak, terjeszkednek, terebélyesednek (Rassay Károly: Főleg kezeltetni akarnak!) és kezeltetni akarnak. Egészen biztos, hogy ilyen szempontok is érvényesülnek itt. Minél nagyobbak lesznek, a kezelés természetesen annál nagyobb lehetőségeket nyújt és .nem szolgálják azt az igazi célt, amelyekre ezek az alapok létesültek. Még egyszer felteszem a kérdést: ha a mai viszonyok között nem használják fel az alapok jövedelmét a rendeltetésszerű célokra, mikor akarjuk felhasználni? Majd akkor, ha a viszonyok javultával a még-i élhetés mégis csak könnyebb lesz. amikor az állami alkalmazottak és mindenki más több lehetőséget talál arra, hogy gyermekeit neveltesse és azokat a célokat, amelyek itt körül van- ' nak írva, más utakon is biztosíthatja. Rátérek most magára az állami zárszámadásra, amely kétségtelenül nem kelt akkora érdeklődést sem itt a parlamentben, sem a közvéleményben, mint a költségvetés. A költségvetés tulajdonképpen remények és tervek öszszegszerű kimutatása, a zárszámadás tényeké. Ezek a tények szemben a reményekkel és tervekkel, kétségtelenül kell, hogy nagy fontossággal bírjanak. Mégis a közvélemény megelégszik azzal, hogy konstatálja, van-e deficit vagy nincs-e deficit és ha azt olvassa a jelentésben: ebben az esztendőben a tényleges nénztári eredmény 15 *9 millió felesleggel zárult, akkor megelégszik azzal, hogy végeredménvben plusz van, hogv azonban ez a plusz, ez a felesleg miből adódik, mit takar, azzal már kevésbbé törődik. Pedig, ha mögéje nézünk ennek a nénztári feleslegnek, akkor először is mee'állapíthatiuk azt. hoery ebből a 15:9 millióból a pénztári felesleg csak 7*9 millió pengő, mert a másik oldalon azt látjuk a számszéknek ebből a kiváló és megszokottan pontos jelentéséből, hoery ebből a feleslegből nyolcmillió pengőt felhasználtak az üzemekhez átutalt tartozások kiegvenlítésére az átszámítások számláján; kissé.nehézkes körülKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. i iras ez, a lényege az, hogy ennek a 15*9 milliónak ténylegesen a felét felhasználták szintén rendes állami kiadások fedezésére. De menjünk tovább. Az említett felesleg a számvevőszék jelentése szerint tulajdonképpen 784 milliós deficitet takar, amely kölcsönből Jedeztetett. De e mellett nem szabad megfeledkeznünk arról, amit az előadó úr is említett, hogy ebben a zárszámadási esztendőben éppen ugy, mint az elmúlt esztendőkben is, 214 millió pengőt tesz ki az az összeg, amelyet az állam nem teljesített, az állami adósságok ka matszolgálatával kapcsolatban; nem teljesítette azért, mert bizonyos devizális nehézségeink miatt a külföldre való átutalás lehetetlen volt. Ezt azonban a tényleges, a valóságos deficit számításánál feltétlenül számításba kell venni és ha ezt számításba vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a 784 millió, plusz 214 millió nem teljesített kamatszolgáltatás együttvéve 998 milliót, kerek összegben 100 millió pengőt tesz ki. Kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért 15 perces meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Horváth Ferenc: Tehát ebben a zárszámadási esztendőbon is kereken 100 millió pengő az állam tényleges deficitje; akkor, amikor az 1933/34. évi szárszámadásban 97 millió deficitet találok, tehát az 1933/34. esztendővel szemben nem javulást, hanem egy árnyalati, 2 millióval nagyobb rosszabbodást látok ebben a zárszámadási esztendőben. T. Ház! Ha ezt a deficitet látjuk, akkor kétségtelenül keresnünk is kell, hogy miből adódik é« hogyan is lehetne megszüntetni, mert egész közgazdasági életünk, egész állami pénzügyi életünk alakulása tulajdonképpen attól függ, hogy sikerül-e ezt a deficitet megszüntetni. Nemzeti Bankunk hiába követ deflációs politikát, deficitünk van! A deficitet a defláció nem szünteti meg. Ez tényleg így van, pénzügyminiszter úr! Ezt a politikát követjük és mi az eredmény? A deflációs politika mellett nem tudunk kijönni a deficitből! Tehát fokozott mértékben keresnünk kell azokat a tényezőket, amelyek a deficit előidézői és meg kell szüntetnünk azokat! A másik oldalon pedig, t. Ház, azután egy szabadabb pénzügyi politikával a gazdasági életet m alá kell támasztani, mert csak egy élénkülő magángazdasággal és közgazdasággal tudjuk az állami pénzügyeket úgy alátámasztani, hogy az államnak olyan bevételei adódjanak, amelyek biztos támaszai lesznek a jövőben az államháztartásnak. T. Ház! Ha ezzel a szemmel nézve vizsgálom különösen a deficit tényezőit, akkor ugyanazokra az okokra kell rámutatnom, amelyekre^már az előadó úr és előttem szólott képviselőtársaim is rámutattak, hiszen ugyanabból a zárszámadásból nem lehet új adatokat merítenem. Itt van elsősorban a nyugdíjteher. Nem újság, hogy ez évről-évre szaporodik, de mégis felemlítem itt azért, mert ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Nem elég, ha a sajtó hasábjain foglalkozunk vele és egy volt pénzügyminiszter úr hangoztatja a sajtóban azt, hogy valamit mégis kell tenni és ha máskép nem megy* akkor fontolóra kell vennünk azt, hogy a nyugdíjazásokat csak olyan mértékben tegyük lehetővé, ami15
