Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-145
106 Az országgyűlés képviselőházának teleknek, különösen pedig az előirányzat nélküli bevételeknek fokozottabb ellenőrzéséről és indokolásáról, mert ha látok egy kétmilliós tételt, örülök ennek a 2 milliónak, de nem tudom, hogy miért nem 3 millió az az előirányzat nélküli bevétel. Azután meg akartam volna említem egypár szóval, a városok ellenőrzését a zárszámadásokkal kapcsolatban és itt némi kételyeket táplálok, hogy példának okáért, a főváros számszéke Okvetlenül szükséges-e, a mai rendszer mellett. (Müller Antal: Egyáltalán nincs rá szükség!) Végül pedig meg kívántam volna említeni a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének a törvényhozás ülésén való részvételének kérdését is. Méltóztassék még megengedni, hogy előre engedelmet kérjek azért a figyelmetlenségért, hogy most az ülésről távozom. Egy sürgős tárgyalásom van, amely innen elszólít» (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Kákovszky Tibor jegyző: Horváth Ferenc! Horváth Ferenc: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban előttem szólott igen t. képviselőtársamnak az alapokról elmondott fejtegetéseihez fűzzem a magam nézeteit. A zárszámadásban kétségtelenül az alapok nagyon szűkszavúan vannak kezelve, noha az alapoknak keretében százmilliókra terjedő vagyontételek vannak elszámolva, másrészt sok tízmillióra menő bevétel nyer elszámolást. Hiszen magára a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapra hivatkozom csak, amelynek bevétele, amint már előttem szólott igen t. képviselőtársam is említette, 56 millió pengőt tesz ki, a kiadása pedig 52 milliót, ennek az alapnak a forgalma tehát sokkal nagyobb, mint akármelyik gazdasági tárcának egész évi költségvetése. Ha most ehhez hozzáveszem, hogy a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapról még költségvetést sem terjesztettek elő... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: De igen, a 33-as bizottság elé! Ezt már tízszer elmondtam itt különben!) Igen, én csak^ azért akarok erre rámutatni, mert annak ellenére, hogy az elmúlt évben is felmerült az errevonatkozó kívánság. a foilyó évben ugyanolyan szűk keretek közt emlékezik meg róla a jelentés. Felvetettük már azt a kívánságunkat is, hogy speciálisan a mezőgazdasági termelés és értékesítés megsegítésére szolgáló 20 millió pengő bővebben részleteztessék, nemcsak azért, mert hiszen a parlamentet megilleti az a jog, hogy az egyes kiadások természetét részletesebben ismerje, hanem azért is, mert ez összefüggésben van a mezőgazdásági exporttal. A mezőgazdasági export irányítása és annak áralakulása az egész ország gazdasági életére rendkívüli fontossággal hír. A mezőgazdasági export 250 millió pengőt tesz ki és ha figyelembe veszem azt is, hogy ebből a mezőgazdasági exportból a gabonaexport a legnaj gyobb tétel — amely önmagában 4—5 millió métermázsa exportja mellett 70—80 milliót reprezentál — és végül, ha figyelembe veszem íizt, hogy gabonaexportra ebből a támogatásból vajmi kevés — valószínűleg semmi sem — esik, mert hiszen ezt az egész exportot nemzetközi egyezményekben úgyis biztosítottuk bizonyos fix áron való eladás mellett Olaszország és Ausztria., sőt újabban Svájc felé, akkor azt látom, hogy ez a 20 millió pengő, kapcsolatban a földmívelésügvi tárca keretében erre a célra rendelkezésre álló összegekkel, olyan hatalmas lehetőséget jelent az árpolitika irányítására, hogy ennek az összegnek miként való felhaszIU5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. nálása kell, hogy fokozott mértékben érdekelje a parlamentet és érdekelje az egész közvéleményt. Annak] ellenére, — hangsúlyoznom kell, hogy erre vonatkozólag tényleg már többször hangzott el kívánság itt a parlamentben — semmiféle tájékoztatást nem kaptunk. t De foglalkoznom kell egyik-másik alappal azért is, hogy külön rámutassak arra, mennyi fontos és érdekes adat intéztetik el egészen rövid megjelöléssel. Itt van a vagyonváltság-alap. A vagyonváltság-alap rendeltetését a zárszámadás nagyszerűen körülírja és megjelöli, amikor ezt mondja (olvassa): »... általában földbirtokpolitikai célok megvalósítása, az állami erdők állományának, a mezőgazdasági hitelek lebonyolításával foglalkozó altruista intézetek tevékenységének előmozdítása, az állami adósságok csökkentése és a földbirtokreform általános pénzügyi lebonyolítását végző szerveket megillető kezelési költségeknek, valamint e szervek által kibocsátott kötvényeknek tőkeés kamatszolgálatával kapcsolatos kiadások« stb. Meglehetősen tág kört ölel fel ez a vagyonváltsági alap. S mégis a kiadások egyik tétele egyszerűn azt mondja, hogy »az alap egyéb, rendeltetésszerű céljaira« kiadás 1,337.000 pengő! Mégis csak érdekelne bennünket, hogy ez a kiadás »az egyéb rendeltetésszerű célok«-nak abban a bőséges felsorolásában, amelyet az imént bátor voltam felolvasni, miként tagozódik és részleteződ ik. Azt hiszem, ennek semmi különösebb akadálya nem lehet és mégis azt a célt szolgálnánk vele, hogy ezek ,az alapok, amelyek, mint mondottam, olyan nagy értékeket kezelnek, kissé világosabb formában jelenjenek meg. T. Ház! Van itt az alapok körében még egyéb érdekes és megemlítésre érdemes dolog. Itt van a nyugdíjjáruléki alap. A nyugdíjjá^.__ ruléki alap az állami alkalmazottak fizetésének levonásából adódik. Bevétele 1,899.000 pengő, célja pedig: »az állami alkalmzoitak megélhetését könnyítő, valamint gyermeAeik nevelését előmozdító intézmények létesAse, fejlesztése és támogatása«. A törvényben ftghatározott célok között tehát kifejezetteÄfei van emelve az állami alkalmazottak í?J e ^tk keinek neveltetését szolgáló támogatás. xnL most a majdnem 2 millió pengős beVételler^ szemben nézem a kiadásokat, akkor azt látom, hogy tanulmányi és egyéb segélyekre kiadatott 19.600 pengő. Az igaz, hogy egyéb célokra — főleg az Országos Tisztviselői Bètegsegélyző Alaphoz való hozzájárulásra 600.000' pengő — összesen 776.000 pengő használtatott fel, de ez az 1,899.000 pengőnek mégis csak , egy kisebb része. A nagyobb része ennek az összegnek tőkésíttetik. Az alapok hevételeinek nagyobb része tehát nem azt a közvetlen célt szolgálja, amelyre rendelve van és amelynek szolgálata éppen a mai viszonyok között, ilyen leromlott gazdasági viszonyok között fokozott mértékben volna fontos. Most tőkésítünk, amikor akár az állami alkalmazottakat, akár az országnak bármely más termelési ágát nézem, valamennyi támogatásra^ szorul! Ilyenkor ez a túlzott mértékű tőkésítés nincs helyén. Megértem, hogy az alap lassú emeléséből, tőkéjének lassú szaporításáról is gondoskodni kell, de nem értem meg azt, hogy egy majdnem 2 millió pengős bevételből csak 700.000 pengőt fordítanak erre a célra», több mint 1,000.000 pengőt pedig az alap tőkéjének emelésére fordítanak. Ugyanilyen szempontokat látunk máshol
