Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-144

94 Az országgyűlés képviselőházának ket keresnünk és: nem lehet egy nemzetnél vagy egy népnél azt tekinteni, hogy ki és milyen párt van uralmon. A magam részéről azonban vissza kell utasítanom azt -a támadást, amelyet a nemzeti szocialisták magyarországi vezére tett, bár tulajdonképpen nem is volnék illeté­kes erre, de mégis — mondom — vissza kell utasítanom azt, hogy a katolikus -centrumot Németországot illetőleg ilyen súlyos váddal illessék. T. Képviselőház! Nemzeti kisebbségeinket Magyarországon egy pár vármegyénkben, úgy látszik, kiszemelte a nemzeti szocializmus je­lenlegi vezére, hogy azokat be fogja szervezni és meg fogja szervezni a maga részére. En veszedelmesnek tartom azt az irányzatot, ame­lyet ők képviselnek és folytatnak. A mái lapokban olvastam egy támadást, egy helytelen és igaztalan támadást pártom és annak vezére ellen, aki a tegnapelőtti nap fo­lyamián abban a vármegyében járván velem együtt, ahol beszámoló beszédet tartottam, ép­pen a nemzeti kisebbségek kérdésében a leg­helyesebb álláspontot foglalta el és hirdette. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) . Állítom, hogy egyetlenegy gyűlésen sem volt ott semmiféle visszataszító és ízléstelen személyeskedés, mint a kormányi apókban ír­ják. A legmesszebbmenő lojalitással beszéltünk, (Ügy van! r Ügy van! balfelöl.) a beteg minisz­terelnök úr személye iránt emberbaráti érzé­sünknek és részvétünknek adtunk kifejezést. Személyét semmi tekintetben sem vontuk bele a vitába % még a nevét sem említettük, Eckhardt semmi néven nevezendő támadást nem intézett, mert ezt illojálisnak tartaná. Amint itt is mondotta, mindaddig, amíg a miniszterelnök úr beteg, nem tkíván semmi politikumot az ő személyével szemben felhozni, (Egy hang \bal­felöl: Korrekt eljárás!) mert támadni csak azt szabad, aki védekezni is tud. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés balfelől.) A kormánypárti la­poknak azt az állítását tehát, hogy ott vissza­taszító és ízléstelen személyeskedés folyt, visz­szautasítom, mert ez nem történt meg. Ami pedig a kisebbségi kérdésben kifejtett álláspontunkat illeti, pártunk vezére nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy ahol ennyi nemzeti kisebbség él, helyes és szükséges vi­gyázni, mert ezen a vidéken igenis járnak agitátorok és megmondotta nyiltan, hogy a horogkeresztes agitátorokra gondol, akik a né­pet mindenféle (maszlagokkal és bolondgombákr kai akarják félrevezetni. Ezetől óvja ezt a népet. Azt mondotta, hogy mindazokat a jo­gokat, amelyeket a nemzeti kisebbségek joggal követelhetnek és amelyek a magyar állam ke­retébe beilleszthetők, a magunk részéről meg kell adnunk, elsősorban azokat a jogokat, ame­lyeket mi kívánunk és követelünk a tőlünk el­szakított magyar (kisebbségeknek, akik ma ide­gen járom és uralom alatt vannak. A legkor­rektebb álláspontot foglaltuk el. Egy nappal előbb a belügyminiszter úr járt ugyanebben a vármegyében. TTgy tudom, há­rom kérdés vizsgálata miatt ment le. Az egyik a közegészségügyi kérdés, a második az egyke­kérdés, a harmadik pedig éppen ez a kényes nemzeti kisebbségi kérdés volt. Ebben a tekin­tetben tehát kétségtelenül nem ijedek meg a nemzeti szocializmus által itt beigért és fenye­gető veszedelemtől. Fel fogjuk venni^ a harcot és nincs okunk félni semmi körülmények kö­zött sem, mert mi igenis népi politikát hirde­tünk és nemcsak hirdetünk, hanem tőlünk tel­1U. ülése 1936 június 9-én, kedden. hetően minden egyes kérdésben, amennyire ha­talmunkban áll, vagy tehetségünktől telik, a nep mellett állva, annak igazságos ügyéért és jogos erdekeiért harcolunk. Ezekben a kérdésekben tehát szükségesnek tartottam Festetics Sándor gróf úrnak azokat a támadásait, amelyeket ma pártom vezérével es partommal szemben hangoztatott, visszauta­sítani. (Horváth Zoltán: A Nep, segédcsa­pata! A Nep. előőrse!) Láttam és nem mon­dom, hogy egyesek nem örültek neki, de vala­mennyien nem vették olyan nagy örömmel, amidőn a gróf úr végeredményben a Nep.-nek szerelmet vallott és azt mondotta, hogy Ma­gyarországon egy fix pont van: Gömbös Gyula. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt mondotta. Rendben van, megállapítjuk. (Zaj. — Elnök csenget.) Ha teljesen egyetértenek, akkor nem tudom megérteni, hogy miért Fábián Béla és Bródy Ernő helye mellett tartotta ezt a be­szédjét? (Kölesey István: Tessék Festeticstől megkérdezni! — Zaj. — Elnök csenget.) Ha ő maga is, Gömbös Gyulát tartja fix pontnak, ha azt tartja, hogy helyes gazdasági és szó­éi ális politikát folytat, akkor nincs szükség az ő mozgalmára és akkor egyszerűen üljön oda a Nep. soraiba. (Payr Hugó: Gömbös egyszerűen felszólította, hogy lépjen ki!) Ez az az álarc, amelyről mondottam, hogy ő ezt levetette és^ igen érdekes, hogy egész beszédé­ben nem támadta a Nep.-et, nem támadta a zsidókat, nem támadta Fábiánt, nem támadta Ttassayt, nem támadta a legitimistákat, egye­dül és kizárólag a független kisgazdapárt volt az, amelyet ő céltáblául választott. Nagyon megtisztelő ránk nézve... (Zaj a jobbaldalon. — Elnök csenget. -- Kölcsey István: Nem tehe­tünk rólaj *— Rajniss Ferenc: Tolna megyében van a baj!) Nincs ott baj, t. képviselőtársam. A tolnamegyei állapotokat csak tessék nyu­godtan rámbízni és ne féltsen sem Festetics Sándor úrtól, se mástól. En csak figyelmezte­tem, hogy a tűzzel játszani veszedelmes, (Zaj. -—. Elnök csenget.) mert ha a nemzeti kisebb­ségeket, speciálisan a svábokat akarják ilyen módon beszervezni, (Dulin Jenő: Ez komoly veszedelem!) akkor úgy van, mint közbeszóló t. képviselőtársam mondja, ez komoly^ vesze­delem, mert ezeknek a nemzeti kisebbségefelek ilyen módon való beszervezése ezt a vidéket a pángermán mozgalmak tűzfészkévé teszi^ En veszedelmesnek tartom ezt. (Zaj. — Elnöh csenget.) .mert az a nép, ha megfelelően ' veze-, tik. becsületesen gondolkodó nép, amely meg­tette kötelességét a háborúben és megteszi r a békében, és éppen az a kerület, amelyet kép­viselek, a legnagyobb mértekben kivette részét az adófizetés terén és a véráldozat ,terén w. Most is szorgalmas, becsületes munkásnép, és már eközött a nép között is •horogkeresztes cí­men olyan agitációt folytatnak, amely vég­eredményben a magyar állameszme ártalmára van. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) A magam részérőll sajnálom, hogy Pintér László t. képviselőtársam tegnapi beszédét nem hallhattam és csak a napilapokban olvas­hattam. Ngymértékben helyeseltem az ő fel­szólalását. Örömmel hallottam azt is, amidpn Hóman kultuszminiszter úr a kisebbségi kér­désben kiadott iskolarendeletet ismertette. Két­ségtelen, hogy én ezt a kormány javára írom, különösen a miniszterelnök úr javára. (Zaj.) A kisebbségi kérdésben* az iskolát illetőleg pedig bátor vagyok hangsúlyozni: akár a régi

Next

/
Thumbnails
Contents