Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

92 Az országgyűlés képviselőházának 183, ülése 1936 május 20-án, szerdán. a kollégium büszkesége a debreceni polgárnak ma is, és bizonyára más vidékeken is vannak, ha nem is ilyen vonatkozású, hanem egyszerű és mindenesetre a tudományt szolgáló olyan nagy iskolák, amelyekre büszke az ottani lakosság. T. Ház! Még egy kérdésre szeretnék kitérni, és ez a zenei képzés kérdése. Legnagyobb csodálkozásomra ezzel a kérdéssel igen kevesen foglalkoztak a t. Ház tagjai közül, pedig a zene a magyar embernek olyan lelki szükséglete, mint semmi más. A zenei képzés vidéki viszonylatban igen magas nívón áll, akár privát tanítással, akár pedig — mint például Debrecenben — városi intézetekben történika zenei kiképzés. A jelenlegi tanügyi törvényes rendelkezések nem adnak azonban módot arra, hogy a szegény sorsú gyermekek zenei téren előbbre haladhassanak, és főleg nem adják meg azt a módot, hogy a zeneművészeti főiskolára feljöhessenek. Méltóztassanak csak elképzelni azt, hogy egy szegényebb sorsú gyermeknek, bármilyen zenei tehetség is, 200 pengőjébe kerül egy-egy tanév vége. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Szinyei Merse Jenő előadó: Különben is nem ehhez a címhez tartozik a kérdés! — Mozgás a baloldalon.) Ifj. Balogh István: Azonnal befejezem. Tisztelettel kérném tehát ezeknek a díjaknak a csökkentését, és kérem azt is, hogy az ilyen zenei tehetségeket méltóztassanak kiemelni. T. Ház! Űgylátszik, hogy a miniszter úr beszédének idevonatkozó részét félremagyaráztam, éppen azért leszek bátor adataimat majd írásban átadni a miniszter úrnak. Mivel politikilag bizalmatlan vagyok a kormány iránt, a címet nem fogadom el. (Helyeslés balf elől.) Elnök: Kíván-e mén: valaki szólni 1 (Huszár Mihály szólásra jelentkezik.) Huszár Mihály képviselő urat illeti a szóHnszár Mihály: T. Ház! Egészen röviden akarok ehhez a címhez, illetőleg annak 1. rovatához hozzászólani, ahol a rendes bevételek vannak feltüntetve, még pedig az 1936/37. évre 200.000 pengő a múlt évi 150.000 pengővel szemben. Magyarázatul hozzáfűzi a költségvetés indokolása (olvassa): »Az előirányzott bevétel az állami elemi iskolák dologi fenntartására az egyes községek vagy más érdekeltségek által fizetett hozzájárulási összegek azon többleteiből remélhető, amelyek egyes iskolák helyi költségvetései szerint mint jövedelmi feleslegek jelentkeznek«. Ez a magyarázat nem egészen precíz, és az, aki ezt először olvassa és annak vonatkozásaival -nincsen tisztában, nem érti meg, hogy tulajdonképpen honnan származik ez a 200.000 pengőre remélt bevétel. Az egyik esztendőben — 1930-ban vagy 1931-ben — azoknak a, községeknek, amelyekben állami iskolák vannak, minden skála és íkulcs nélkül az a parancs adatott ki, hogy az állami elemi iskolák dologi kiadásának fedezésére a községek r bizonyos összeget fordítsanak, és ha az állami elemi iskolák dologi költségei a minisztérium által megállapított teljes összeget, tényleg ki nem merítik, a különbözetet minden esztendőben be kell szolgáltatni a kultuszminisztériumba, ami a községekre módfelett igazságtalan és ^méltánytalan. Először is nem minden községet marasztaltak el a költségvetési többlet beküldésével. De különösen méltánytalan és igazságtalan ez azért, mert ezekben a községekben az adófizető polgárok valami négyféleképpen is kultúradót rónak le. Először is adóznak a kultúra oltárára akkor, amikor a 119 milliós budgethez a saját adójukat is hozzáfizetik, imásodszor adóznak akkor, amikor saját állami elemi iskolájuk tényleges dologi kiadásait fedezik; azután adóznak akkor, amikor a községben lévő hitközségi iskolák fenntartásához adóval járulnak hozzá; azonfelül, mivel a község segélyezi a községben lévő nem állami, hitfelekezeti iskolát, a községek által nyújtott segélyt szintén pótadóiból, ugyanezen polgárok adójából fizetik. Es most a háromféle adózáson felül még ezen a címen is be kell szolgáltatni nem is csekély összeget. Például csak egy esetet említek. Az én községemre, Sárvárra, hogy miért éppen 3200 pengőt, azt nemi tudjuk megállapítani, de tényleg ennyi rovatott ki. A tényleges költségvetési Összeg 1700—1800 pengőt tesz ki. Evenként, most már esztendő'k óta, majdnem másfélezer pengőt tellene a központba beszolgáltatnia. A község persze ennék a kötelezettségének eleget tenni nem tudott. Megérteném ezt, ha ez a község virágzó helyzetben volna mas községekkel szemben, de a, községnek anyagi helyzetében időközben csak rosszabbodás es igen kellemetlen változás következett he. barvar két esztendővel ezelőtt talán még megbírta volna ezt az újabb terhet is, de ma ezt a- terhet elviselni képtelen, és hiába folyamodunk, (mindenféleképpen indokolt kérvényünket a minisztérium mereven visszautasítja. En nagyon kérem az igen t. államtitkár urat. szíveskedjék ezt a címet revízió alá venni es mindazoknak a városoknak az anyagi helyzetet, amelyékre ilyen címen újabb teher rovatott ki, vizsgalat tárgyává tenni és anyagi helyzetükhöz képest a reájuk kirótt hozzájárulásokat esetleg beszüntetni. Az tudom,, hogy az iskolai adózás terén tapasztalható kiáltó nagy igazságtalanságokat, méltánytalanságokat megszüntetni nem lehet. Ellenben látjuk azt, hogy azért, hogy a szulok a gyermekeket iskolába járathassák, az egyik községben, mint például Mezőkövesden, amely nyomorúságáról és szegénységéről közismert, /0%-os iskolai adót fizetnek, míg vannak virágzó, szerencsés helyzetben lévő városok, ahol csak állami iskolák vannak, és ahol a kultúrádé meg 5%-ot sem tesz ki. Egy ország területén ekkora méltánytalanságot mégsem szabad eltúrni. Ezért kérem a mélyen t. államtitkár urat. hogy szíveskedjék a felhozottakat figyelemre méltatni és — amennyiben módjában áll — ha a községek ezirányban kérvényezni fognak, ne méltóztassék kérésüket olyan mereven, mint eddig, elutasítani. Elnök Kíván még valaki szólni a címhez? (Nem!) • Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, r Tasnádi Nagy András államtitkár úr kíván Szólni. Tasnádi Nagy András államtitkár: T. Ház^ Mindenekelőtt Huszár Mihály t. képviselőtársam felszólalására válaszolok. Az a bizonyos 50.000 pengő, amelyről a képviselő úr megemlékezett, és amely bevételi többlet, nem jelent újabb terhet,, mert, amint az indokolás utolsó mondata — amelyet nem méltóztatott felolvasni — megállapítja, ez az 50.000 pengős többlet csak azért van felvéve, mert a bevételek biztosítására irányuló tervszerű intézkedések alapján várható ezeknek az összegeknek