Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának lé jelentékenyebb befolyása. Tehát, — mondom — az. ebben a tekintetben felhozottakra ez a vá­laszom. Ami^ a konkrét panaszt, Sárvár r község vagy más község panaszát illeti, méltóztassék hozzám fordulni, én soha semmiféle kérvény elől méltányossági szempontból mereven elzár­kózni nem szoktam és nem fogok elzárkózni a jövőben sem. (Helyeslés.) Az előbbi igen t. felszólalóknak válaszolva csak a címhez tartozó elemi iskolák kérdésével kívánok foglalkozni és nem térek ki azokra a kérdésekre, amelyeket Balogh képviselőtársam érintett, és ^amelyek a «gazdasági továbbképző iskolákra, a leánykollégiumokra, az egyetemre és a felsőiskolai szelekcióra vonatkoznak. Ezek mind igen érdekes kérdések és igen vonzók lennének, a címmel azonban semmiféle kapc&o latban sincsenek. Ami ezt a címet illeti, itt néhány konkret kérdés merült fel. Soltész képviselőtársam azt kérte, adassék ki rendelet, amely megtiltja a tanítóknak, hogy a gyermekeket a szülők poli­tikai állásfoglalása szerint osztályozzák. Ne­vetségesebb rendelet, — azt hiszem — nem született még meg, mint amilyen ez lenne. (Felkiáltások half elől: Sajnos, lenne rá ok!) Méltóztassék minden egyes alkalommal pa­nasszal élni, nem itt a t. Házban, hanem mél­tóztassék panaszt tenni annál a hatóságnál, amelyhez ez tartozik, tehát a tanfelügyelőnél, és ha a tanfelügyelő nem szolgáltatna igazsá­got, méltóztassék a kultuszminisztériumhoz fordulni. Meg lehet róla győződve képviselő­társam, nem fogjuk tűrni azt, hogy egyetlen gyermek is hátrányban részesíttessék azért, mert az édesatyja bármiféle irányú politikai állásfoglalásnak adta tanújelét. (Baross Endre: Szabad neki! — Dinnyés Lajos: Mit szabad a tanítónak? A tanítónak semmit sem szabad! — Baross Endre: Szabad neki világnézetének lennie! — Mozgás a baloldalon. — Baross Érdre: És ha független kisgazda volna? — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Csoór t. képviselőtársam a beíratási díjak kérdésével foglalkozott és ki­fogásolta azt, hogy bár ezek a díjak elenged­hetek, de a legszegényebb napszámos gyerme­kének sem engedtetnek el. A kultuszminiszter úr beszédében állapította meg éppen azt, hogy a kereken egymillió elemi iskolai tanulónak csak egyharmada, körülbelül 300.000 tanuló fi­zeti meg a beíratási díjat, 700.000-nek elenged­ték, tehát teljes lehetetlenség az, hogy napszá­mosok gyermekeinek ez a beíratási díj el nem engedtetett volna. A beíratási díj kérdésével kapcsolatos ugyancsak Csoór t. képviselőtársamnak az a kívánsága, hogy ingyen könyvek adassanak a szegény tanulóknak. Erre a célra éppen a be­íratási díjakból befolyó 300.000 pengő fele, vagyis 150.000' pengő fordíttatik ezidő szerint évenkint, (Csoór Lajos: Egy kicsit meg kellene ezt emelni!) úgyhogy a gyermekek egy része így jut ilyen könyvekhez. Természetes dolog, ha mód van rá, Iha lehetőség lesz rá, ezt az akciót fejleszteni fogjuk, mert hiszen iga­zán méltányos, hogy gyönge anyagi erejű szülők gyermeke ingyen könyvhöz jusson. Ami a tanyai iskolákat illeti, ez volt az egyetlen elemi iskolai kérdés, amelyre Balogh képviselőtársam rámutatott, méltóztatik böl­csen tudni, hogy a tavalyi költségvetésbe 900.000 pengő volt és az ideibe is 900.000 pengő van felvéve iskolák létesítésére és ezeknek az iskoláknak egy része természetesen tanyai is­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. '. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 93 kola. Ott, ahol a tanulók létszáma lehetővé te­szi, a tanyákon is létesítünk iskolát és igyeke­zünk azokon a nehézségeken, amelyekre képyi­letőtársam rámutatott, segíteni. Kérem a cím elfogadását. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatik-e a 9. címet elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 9. címet elfogadta. Következik a 10. cím, kérem annak felol­vasását. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a 10. címet). Molnár Imre! Molnár Imre: Igen t. Képviselőház! A kul­tusztárca vitájának bőséges anyaga felölelte az iskoláztatási kérdésnek úgyszólván egész mezejét, behatolván a kérdés minden réte­gébe, foglalkozva minden iskolatípussal. Mél­tóztassék megengedni, mégis találok egy kér­dést, amely ennek a vitának során nem vető­dött fel, holott igen fontosnak tartom és azt hiszem^ azért nem vetődött fel, mert magában a költségvetésben semmiféle címen nem szere­pel. Felszólalásomnak indoka éppen az, hogy ez a kérdés nem szerepel a költségvetésben és a kérelem, amelyet ennek a felszólalásnak kapcsán a kultuszminiszter úrhoz intézni óhaj­tok, éppen arra irányul, hogy a jövőben ez a kérdés is valamilyen formában felvétessék a kultusztárca költségvetésébe. Nem szerepel a vita anyagában felvetődött iskolatípusok közt a Magyar Iskolaszanató­rium Egyesület által fenntartott szentgotthárdi iskolaszanatórium. Igaz, hogy ezidőszerint ez az egyetlen ilyen intézet. Talán azért nem sze­repelt a vitában, mert hovatartozandósága esetleg vitás is lehet: lehet ezt egészségügyi intézménynek is és lehet tanintézetnek is te­kinteni. Minthogy célja elsősorban a tanítás, a magam részéről mindenesetre tanintézetnek tekintem, annak ellenére, hogy természetes gyógyítással és gyógykezeléssel is kombinálva van. Igen t. Képviselőház! Ismeretes az a saj­nálatos körülmény, hogy az iskolák növendé­keinél foganatosított és minden évben fogana­tosítandó egészségügyi vizsgálatoknál milyen szomorú eredmények mutatkoznak, hány gyer­meket találnak betegesnek, vagy betegségre hajlamosnak, olyannak, aki nem bírja a zárt iskolában való nevelést. Az ilyen gyermekek zárt iskolában való nevelés mellett fizikailag elsatnyulnak, betegeskednek, nem ritkán el is haláloznak. Az előbb említett intézet, a Ma­gyar Iskolaszanatórium Egyesület által fenn­tartott szentgotthárdi intézet éppen azt a célt szolgálja, hogy ott olyan orvoslást kapjanak az ilyen beteges, vagy betegségre hajlamos gyermekek, amely nélkül tanulmányaikban visszaesnének; olyan tanári testület működik ott, amely mindenféle ' iskolatípusra előkészít és ez után az előkészítés után, amely megfe­lelő gyógykezelés mellett történik, módjában van a gyermeknek vagy az általa szabadon­választott intézetben, vagy pedig egy kikül­dött bizottság előtt vizsgát tenni, amely vizs­gálatok évenkénti eredménye mutatja, hogy milyen kiválón működik ez a tanintézet. Amint említettem, sajnos, csak egy ilyen tanintézet van, az is csak 130 ággyal. Egy­részt ennek az intézetnek korlátozott befogadó­képessége miatt, másrészt pedig azért, mert ez a város az ország nyugati határán . fekszik és 13

Next

/
Thumbnails
Contents