Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 1 iránt, hogy gyermekeinek oktatása a kisebbségi nyelven történjék. Erre nincs szükség, mert ezek a népek megelégszenek azzal, ha csupán a nyelvtanulás s a beszéd- és értelemgyakorlatok folynak németül az iskolákban, mert törekvésük az, hogy magát a nyelvet tartsák meg. Az egyéb oktatási anyagot szívesen vállalják úgy is, ha magyarul adja elő a tanító. Ez annak az igazolása, hogy ezeknek az embereknek nemzeti érzése olyan mélyen gyökerezik éppen nemzeti szocialista mivoltuk miatt, hogy ilyen kijelentéseket bátran lehet tenni. Megemlítem azt is, hogy a románajkú vidékeken — tudniillik Szabolcsnak egy részén románajikú közönség is van (Meskó Rudolf: Oláh az!) — a görögkatolikus családok nagyon szívesen adják gyermekeiket magyar iskolába és magyar tanító keze alá. r A tanyai elemi iskolák kérdésére vagyok még bátor kitérni. A mélyen t. államtitkár úr szintén alföldi képviselő és így tisztában van azzal, mit jelent az, ha a tanyai tanulni vágyó tanköteles gyermekek hosszú kilométereket kénytelenek gyalogolni téli komisz időkben, amilnek oka az, hogy az iskolák egymástól távol épültek fel. Ez a helyzet nemcsak Hajdúban, de Békésben és Szabolcsban is, ahol tanyarendszer van, és a lakosság ilyenformán elég sűrű ahhoz, hogy a tanyai iskolák sűrűsége fokozható legyen. Az iskolák sűrűségét fokoznia kell a minisztériumnak, nem szólva arról, hogy a szabolcsi uradalmakban nincs kötelezve az a nagy bérgazdaság arra, hogy önálló iskolát és tanszemélyzetet tartson fenn. Kérem az igen t. miniszter urat, hogy ne hagyja figyelmen kívül ezeknek a szerencsétlen tanköteles gyermekeknek a szomorú sorsát. A tanyai tanítás kérdésénél meg kell emlékeznem arról, és Debrecen tanyai viszonylatában fel^ kell hívnom az igen t. államtitkár úr figyelmét arra, hogy van ott egy úgynevezett nagycserei iskola, ahol bámulatos eredményeket ér el egy, a hivatását elhivatottsággal betöltő tanító. Ez a tanító azokkal a legegyszerűbb néprétegekből odakerült gyermekekkel olyan eredményeket ért el, hogy eredményei túlhaladják a gyakorló iskolák eredményeit, ahol pedig az intelligens szülő gyermekei zsúfolódnak össze. Ez a tanító semmi mást nem ad, csak a maga lelkét, a maga teljes rátermettségét azoknak az ; apró gyermekeknek. Kirándulásokat rendez és ezzel olyan közel hozza magához ezeket az apróságokat, hogy Debrecenben szinte ritkaságszámba, ment, amikor a megyeházán gyönyörű előadásokat, jótékony célú előadásokat rendeztek. f Valami nagyszerű volt. amikor a kis mezítlábas parasztgyermek kiiváló szavalatokat és énekszámokat adott elő és pompás produkciókat mutatott a közönség előtt. Azt kívánom indítványozni, — és kérem a miniszter urat, hogy ezt hallgassa meg — hogy ezeket a parasztgyermekeket és a 'tanyai iskolákat általában olyan tanerőkkel lássa el, akik ottani hivatásukba beleélik magukat, )ki!k nem kényszer folytán tanítanak tanyán, mert hiszen meg kell élniök, hanem' szinte szenvedélylyel adják magukat azoknak la gyermekéknek. Mindenütt meglátszik és rá lehet rmitatni, hogy az a tanító hol és milyen körülmények között tanít tényleg odaadásai. Ezeket a tanítókat én szívesen dotálnám külön, hiszen azok adják tulajdonképpen a magyarságnak a gerincét, azok adják meg azt a lehetőséget, hogy azok a fialtál kis parasztgyermekek, - akik között gyakran fordul elő őstehetség, akiket 33. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 91 szinte divatossá vált már kiaknázni, kiképezzék magukat s ők ezeket a gyermekeket ki tudják kaparni abból a paraszti mivoltukból. Ennek az intenzív tanyai iskolázásnak folyománya volna az, hogy azok a szegényebb gyermekek, akik nem. tudnak tovább tanulni, abba a bizonyos gazdasági ismétlő iskolába mennének, ahlol használható mezőgazdasági munkásokká képeznék ki őket. Egyik képviselőtársam felhozta, hogy botosispánokká, képezik ki ezekben a gazdasági ismétlő iskolákban a gyermekeket. Sajnos, mezőgazdasági téren most csak akadémiát végzett diplomás emberek működnek, akiket kis középbirtokos nem tud alkalmazni, mert hiszen drágák, mivel ezeket az embereket, mint főisko^t végzetteket, nagyiobb igényekkel eresztik ki az (életbe, úgyhogy a kis középbirtok nem tudja őket megfizetni. Ha azonban abban az ismétlő iskolában gyakorlott botosispánokat képeznének ki, meglenne < ennek folyományaképpen a gazdasági középiskolának létjogosultsága. A napokban voltam bátor a debreceni gazdasági középiskolára felhívni az igen t. miniszlter úr^ figyelmét, amikor a költségvetéshez általánosságban hozzászóltam. Ismételten felhívom most már a szakminiszter úr figyelmét, hogy debreceni viszonylatban szükség van arra, hogy mezőgazdasági középiskolát állítsanak fel. Van^ birtoka a városnak, minden szempontból kielégít^ talaj áll rendelkezésre, gazdasági épület és minden készség megvan ahhoz, Ihogy igen kicsiny segítséggel és olcsón meg lehessen csinálni azt a bizonyos mezőgazdasági iskolát. Ez volna hivatva arra, hogy olyan képzettséggel és bizonyítvánnyal eressze el a gyermekeket, amelyik a kis lközépbirtí>kosoknak teljesen megfelelne és megfelelne főleg a nemzetnek olyan szempontból, hogy nem urakat és úrhatuámkodó embereket eresztene ki az életbe, — mint nagyon sok esetben lehet tapasztalni, hogy az akadémiáról ilyen emberek^ kerülnek ki — hanem szolid, munkálkodni kívánó emberekeit. Még a tandíj rendezés ; ügyéről kívánod néhány, szót szólni. Az, én — bár újnak tetsző — felfogásom az, hogy az a tanuló, aki jó eredménnyel végez, 'olcsóbban tanulhasson, mint az«, aki kevésbbé tud jó eredményt felmutatni. Ezzel a szelekciót akarnám elérni, amely végig volna vezethető a középiskolán azzal a célzattal, hogy a túlzsúfolt egyetemek és főiskolák hallgatóinak száma lecsökkentessék. Azt mondotta a miniszter úr, hogy az életre előkészítő középiskolákat szándékozik — különösen a nők számára — felállítani. Egy ilyen iskolától azt kívánni, hogy ott megtanítsák azt a leánygyermekeit tehenet fejni, tyúkot ültetni, főzni, zongorázni és festeni, túlságosan nagy kívánság és ez az egyén szempontjából is sok, én tehát külön kategóriába osztanám^ a szakoktatást a fiatalság^ szempontjából. Az élet megkívánja ugyan az általános műveltséget a magasabb iskolákalt végzett egyénektől, de erre csak olyan körülmények között van szüksége az illetőknek, lia olyan anyagi körülmények közé kerülnek, hogy társadalmilag is meg kell hogy feleljenek a kívánalmaknak. Szó esett itt a felekezeti iskolák államosításáról is. Mint debreceni kálvinista ember, el sem tudom képzelni, hogy például a debreceni kollégiumot állami kezelésbe vegyék. Azok az emberek, akik ezt a kollégiumot alapították, nem ezzel a célzattal alapították, s nem hiszem és nem is tudom elképzelni, hogy ezek utódai szívesen belemennének ebbe, hiszen ez