Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

90 Az országgyűlés képviselőházának államtitkár úr mondotta — hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű, hogy máról-holnapra megoldható lenne. Azonban mégis foglalkozni kell ezzel a kérdéssel és a legkisebb lépés is, amelyet ezen a téren előbbre fogunk tenni, ennek a tanítói karnak javát és üdvét fogja szolgálni. A népoktatásnál rá kell mutatnom arra, hogy a népiskolák végtelenül szűken foglalkoznak egészségügyi kérdésekkel. Igen sok olyan iskola vau, ahol a gyermekek egyáltalában nem részesülnek higiéniai nevelésben, nem tanítják őket arra, hogyan kell tisztálkodni, hogyan kell odahaza étkezni és a betegségekkel szemben való védekezésre egyáltalán nem tanítják őket az elemi iskolában. Legalább az ismétlő iskolákban lehetne már erre fokozottabb gondot fordítani. Ennél a javaslatnál nem szándékozom semmiféle politikát belevinni ebbe a kérdésbe, azért mégis szükségesnek látom megemlíteni azt, hogy a kultuszminiszter úr igen helyesen tenné, ha kiadna egy szigorú ^ utasítást arra, hogy a tanítók az elemi iskolában ne^ foglalkozzanak választások idején politikai kérdésekkel, (Br. Vay Miklós: Itt vagyunk az egyenesben! Megérkeztünk!) ne foglalkozzanak politikai kérdésekkel. Engem annakidején ezer és ezer sérelem ért a választás kapcsán, soha egy szót erről nem szóltam és erről meg nem emlékeztem, ma sem emlékeznék meg, ha éppen e napokban nem kaptam volna egy levelet, hogy a választások elmúltával, még egy esztendő elteltével sem szűnt meg egyes helyeken egyes gyermekeknek, úgyszólván, politikai üldözése, illetve a szülők üldözése a ^ gyermekeken keresztül. A tanító felállítja őket: álljanak fel azok, akik Soltész-pártiak és akik felállanak, hogy Soltész-pártiak, azoknak azt mondja, hogy: ti is kommunisták vagytok. (Molnár Imre: Ennek az esetnek a fordítottja is megtörtént középiskolában!) Éppen ezért volna helyes, ha a kultuszminszter úr kiadna egy ilyen rendeletet a tanítóságnak, hogy minden vonalon tartózkodjanak az elemi iskolákban a gyermekek ilyen irányú molesztálásától. (Molnár Imre: A középiskolákban is molesztálnak!) Miután a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok, ezt a címet sem fogadom el. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Csoór Lajos szólásra jelentkezik.) Csoór Lajos képviselő úr kíván szólni. Csoór Lajos: T. Ház! Az elemi iskolákkal kapcsolatban vagyok bátor egypár kérdést előterjeszteni a mélyen t. kultuszkormányhoz. Falusi ember lévén, falusi dolgokról beszélek. Az első az, hogy az elemi iskolai tanulók szegény emberek gyermekei és nem tudnak tankönyvekhez hozzájutni, nem tudják azokat megvásárolni. A kultuszkormánynak valahogyan gondoskodnia kellene arról, hogy a sokgyermekes szegény családokból származó elemi iskolai tanulók valami tankönyv-akcióban rérészesüljenek. Csak úgy hirtelenében mindjárt fedezetet is jelölnék ki erre: a színházjegyeknél minden jegyre, két fillért számítva, egy esztendőben ki lehetne hozni körülbelül 50— 60.000 pengőt, amiből egységes tankönyveket lehetne olcsón előállítani és a falu szegény népét ezzel is segíteni, (vitéz Kő József: A jómódú diákok úgyis átadják ingyen!) Az ilyen esetleges átadás " és esetleges segítség részben nem kielégítő, részben megszégyenítő, ellenben ha intézményesen van ez biztosítva, akkor minden községben és minden tanyán minden szegény emberhez eljuthat ez a segítség. Ma133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. gam is könyvkiadó vagyok, és tudom, hogy igen kicsi összegből elő lehet állítani^ nagy mennyiségben ezeket a könyveket, tehát nem is kellene nagy összegről gondoskodni, fillérekből is meg lehetne r ezt csinálni bizonyos luxuscikkek megterhelésével. Ugyancsak a falusi elemi iskoláknál van súlyos panasz a mulasztások miatti büntetések tekintetében. Nem teregetem ki itt a szegény nép fájdalmát és nyomorúságát, de bizony ott, ahol 5—6 gyermek jár elemi iskolába, nagyon nagy kérdés a ruha, a csizma és a tankönyv dolga és bizony sok szegényember ezért nem tudja gyermekeit iskolába járatni. Ezt tudmk mindnyájan. Az volna a kérésem, hogy ezeknél a mulasztásoknál ne mindjárt 2—4—6—8 pengő büntetéssel sújtsák azt a szegény embert, — hiszen úgy sem lehet megvenni rajtuk, akiknek csak zaklatást és keserűséget jelent ezekneK a büntetéseknek a kiszabása — hanem valahogyan máskép, megintessél, rábeszéléssel, vagy pedig a helyzetnek egyéb méltánylásával kellene ezeket a dolgokat elintézni, nem pedig büntetéssel. Ügy sem bírják behajtani ezeken « szegény embereken és a tanítónak, a jegyzőnek, a szolgabírónak csak bajt és gondot okoz. Én magam hallottam, hogy egy főszolgabíró azt mondotta: nem tudok mit csinálni ezekkel a szegény emberekkel, de kénytelen vagyok a rendelet szerint kiszabni reájuk a büntetést Nincs ennek semmi értelme. Méltóztassék ezeken az állapotokon is segíteni, A harmadik kérdés a boíratási díjak dolga. A rendelet szerint a beíratási díjak -<elengedhetők a szegény gyermekek részére. Ezek a beíratási díjak a tankönyveknek, illetőleg a könyvtáraknak szaporítására szolgálnak. A gyakorlatban a helyzet az, hogy nem engedik *el a beíratási díjat ama szegény napszámos ember gyermekének sem, akinek még 3—4 testvére jár iskolába, Egy pengőről van szó, de méltóztassék elhinni, hogy 3—4 gyermeknél már 3—4 pengőt kell kiadni csak beíratási díjra, azután tankönyvet is kell venni, ezt is kell, azt is kell, és hamar összeszalad 30—40 pengő, már pedig egy parasztembernek, egy munkás embernek 30—40 pengő hihetetlenül nagy pénz, miért is, — amint Soltész képviselőtársam mondta — tényleg ne törjük át az elemioktatás ingyenességének elvét. Az egyik kérésem tehát az volna, hogy ezeknek a szegény embereknek a büntetéspénzeket és a beíratási díjakat lehetőleg engedjük el, A másik kérésem pedig az, hogy az általam javasolt filléres alapon gondoskodjunk a gyermekek részére olcsó tankönyvekről, illetőleg tovább megyek: ingyen tankönyvekről. Egyebet nem kívánok előadni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Ifj. Balnak István szólásra jelentkezik.) Ifj. Balogh István képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! Örömmel kapcsolódom be a miniszter úrnak azon kitételébe, amikor azt mondotta, hogy népi gondozást, nemzeti nevelést szándékszik adni a fiatalságnak. Engem, mint nemzeti szocialista képviselőt, az fogott meg, hogy ezzel kapcsolatosan a nemzeti szocialistákat a pángermán mozgalom, előretörésének éllovasaként minősítik nagyon sok esetben. Állítom és ki merem jelenteni, hogy azokon a németajkú vidékeken, ahol a nemzeti szocialista mozgalom előretört, azok az emberek, akik iskolába adják gyermekeiket, tiltakoznak ^ellene, hogy a miniszter úr azokhoz a törvényszerűségekhez nyúljon, amelyeket itt felsorolt, nevezetesen, hogy néhány kisebbséghez tartozó szülő folyamodhatik az-