Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

78 Az országgyűlés képviselőházának tani az éhes embert, nem lehet táplálékot adni az éhes családnak, ruhát a rongyos gyermeknek. Minden kultúra alapj 'materiális helyzet, ezért vagyunk mi a történelmi materializmus hívei; az élet gazdasági, materiális oldalán akarjuk megfogni a dolgot, emelni a tömegek életszintjét, amivel együttjár természetesen a kultúrszint emelése is. 'Ezeket akartam a miniszter úr filozofikus megjegyzéseire felelni. Említést tett a miniszter úr beszédében a tanító- és tanítónő-képzésről is. Megemlítette, hogy túlsók a tanító, különösen iá tanítónő, akiket elhelyezni a mai viszonyok között majdnem, lehetetlen. En egypár éve minden költségvetési vita alkalmával hangoztatom,, hogy meg kell reformálni a tanító- és tanítónőképzést, mert nem felel meg a követelményeknek az, amit a tanító- és tanítónőképzés terén ma, tapasztalni lehet. Roppant nagy különbség van értékben az állami és felekezeti tanító- és tanítónőképzők között. Az állam mégiscsak megrostálja valamelyest azokat, akiket 'beereszt a tanítóképezdébe, a felekezetek azoníban nem, rostálnak, válogatás nélkül veszik fel a felekezeti tanítóképzőkbe a jelentkezőket, így történik azután az, hogy ezekből a képzőkből igen sok tanító, főleg tanítónő kerül ki, aki sem testileg, sem lelkileg nem alkalmas a tanítói hivatás betöltésére. Ha iparostanoncnak akar menni egy fiú, akkor megvizsgáják az Oti. tehetségvizsgáló intézetében: alkalmas-e ' arra a pályára, amelyre menni akar. Ha valaki Bszkrt.-kalauz akar lenni, akkor mnemotechnikai és phsychotechnikai vizsgálatnak vetik alá: alkalmas-e kalauznak. Egy kalauz munkája nagyon tiszteleretméltó, de azért mégsem támasztunk akikora igényeket egy kalauzzal szemben, mint egy tanítóval vagy tanítónővel szemben. Gyakran láthatjuk, hogy különösen vidéken felekezeti tanítónőképzőkbe fejletlen, nyeszlett kisleányokat vesznek fel, akik ugyanígy kerülnek ki a tanítónőképzőkből. Mint tanítónőket azután odaállítják őket tanítani 60—70 vásott gyermeket, akiknek nem tudnak parancsolni, cmert nem imponálnak nekik. Amíg a kultuszkormány nem. tudja, vagy nem akarja keresztülvinni a tanító- és tanítónőképezdék államosítását, addig nézetem szerint szigorú rendszabályokkal kellene a felekezeteket arra szorítani, hogy a képzőkbe csak olyanokat vegyenek fel, akik testileg és lelkileg egyaránt alkalmasak a tanítói pályára. Rengeteg tanító és tanítónő jön ki a képzőkhői. Nem tudnák állást kapni. Egyik képviselőtől a másikhoz mennek. Ma már odajutottunk, hogy ímegyéspüspöki protekció kell ahhoz, hogy egy tanítónő állást kapjon. Egy képviselő vak koldus ahhoz, hogy ajánljon valakit. (Propper Sándor: Ajánlhat, de hiába!)^ Megyéspüspöknek, vagy a kormányzó feleségének a protekciója szükséges ahhoz, hogy egy tanítónő állást kapjon. Ez mind azéirt van, mert túlzsúfolt ez a pálya, túlzsúfolt pedig azért, mert rengeteg olyan tanítónő kerül ki ezekből az iskolákból, aki — mint mondottam — erre a pályára sem szellemileg, sem testileg nem alkalmas. t . A baj azoníban folytatódik. Ha, azokból a végzett tanítónőkből, akik erre a pályára szelj lemileg és testileg nem alkalmasak, protekció folytán tényleg tanítónők lesznek, akkor még nagyoM) a baj, mert az az ártatlan gyermek 83. ülése 1936 május 20-án, szerdán. ki van szolgáltatva egy ilyen embernek, aki sem tanítani, sem nevelni nem tudja és a tanulmányi előmenetel is ezért rossz. Arra kérem a kultuszkormányt, hogy ha minden áron fenn akarja, tartani a magyar kultúrfölényt, amely törekvésélben természetesen mi is szívvel-lélekkel támogatni fogjuk, mert mi is érdekelve vagyunk abban, hogy az a kultúrfölény meglehetősen nagy legyen, akkor nemcsak spirituális módon, az oktatásnál, az erkölcsi nevelésnél kell a dolgot megfogni, hanem a gazdasági oldalon is, (Ügy VOM! a szélsőbaloldalon.) éspedig úgy, hogy a családokat igenis albba a helyzetbe kell juttatni, hogy a gyermekeket ruházni és táplálni tudják, mert minden kultúrának alapja a megélhetés. Ameddig a megélhetést nem rendezik, ameddig a megélhetés tekintetében kapitalisztikus gazdálkodás van, amely kapitalisztikus gazdálkodás az ember munkaerejének abszolút kizsákmányolására tör, ameddig Magyarországon fennmarad minden kultúra ősi ellensége, a nagybirtokrendszer, addig itt nem lehet olyan kultúrfölényről heszélni, amely ideális kultúrfölénynek mondható. A kormányban nem hízom, a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? '• vitéz Kenyeres János jegyző: Ifj. Balogh István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Kíván még valaki az első címhez szólni? (Neim!) Ha szólni isenki isomi kíván, a vitát bezárom. Tasnádi Nagy András államtitkár úr óhajt szólni. Tasnádi Nagy András államtitkár: T. Ház! Csak egészen röviden kívánok a címhez történt felszólalásokra válaszolni, hiszen a kultuszminiszter úr nagy (beszédében kultúrpolitikájának és költségvetéséneek is minden részletére kitért. Néhány olyan megjegyzés hangzott azoníban el, amelyekre — úgy gondolom, — mégis választ kell adnom. Drózdy képviselőtársam azt kívánta, hogy az iskolalátogatók menttessenekfel a tanítástól és inkább csak minta-tanítást végezzenek. A törvénynek az a rendelkezése, amely szerint az iskolalátogatók a gyakorló tanítók közül kerülnek ki, nagyon alapos megfontolás után mondatott ki, mégpedig azért, hogy az iskolalátogatók maguk is állandóan foglalkozzanak a tanítással, maguk is állandóan a gyakorlat emberei legyenek, ne pedig egészen nem gyakorlati módon, elfogultan, elméleti szempontból nézzék és vizsgálják a tanító munkáját. Ezen tehát változtatni a kultuszkormány nem hajlandó. Ami a segédtanítók számának százzal való emelését és viszont a helyettes tanítók számának százzal való csökkentését illeti, ennek az oka — amint erre egyébként a kultuszminiszter úr is rámutatott — az, hogy igen aránytalan a helyettes-tanítók száma a ~ segédtanítók számához képest. A helyettes-tanítók előmenetele nem volt kellőleg biztosítva. Hogy ez megfelelően biztosíttassék, azért szervezte át a miniszter úr az állások egyrészét, — száz ilyen állást — segédtanítói állásra. Rámutatok azonban arra is, ihogy a miniszter úr huszonöttel emelte a kisegítő-tanítók számát, (Helyeslés a középen.) tehát valami emelés a létszámban is biztosíttatott. Mózes t. képviselőtársam a középiskolák és az egyetemek .gyakorlatias jellegét sürgeti