Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 1 és követeli felszólalásában. A kultuszminiszter úr rámutatott arra, hogy gyakorlati szelleművé kell tenni az oktatást a polgári iskolákban, .gyakorlati szelleművé kell tenni az iparisko­lákban és a mezőgazdasági iskolákban, azon­ban a középiskolákban és az, egyetemen az ok­tatásnak mégis túlnyomólag igenis elméleti, tudományos jellegűnek kell lennie, cmert hiszen ez a 'hivatásuk ezeknek az iskoláknak. T. Képviselőtársunk azt is kifogásolta, hogy csak «az egyik kar, a jogi kar tanulmányi rend­jének átszervezéséről van szó. Ez téves beállí­tás, mert Illés József t. képviselőtársunk be­szélt ugyan erről, de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoznék a kultuszkormány a többi ka­rok tanulmányi rendjének az átszervezésével is. Szó van az orvosi kar tanulmányi rendjér nek az átszervezés ér őlj szó van a tanárképzés fejlesztéséről is és szó van emellett a gyógy­szerészképzés igen alapos és beható átszerve­zéséről. Felhozta t. képviselőtársam, hogy megtör­ténik az is, hogy egy-egy iskola két hónapig is tanító nélkül van. Nagyon kérem, hogy ha ilyen esetről tud, azt jelentse be nekünk és mi minden alkalommal azonnal fogunk intézkedni. Nem tudom ellenőrizni, hogy az, amit állít, megfelel-e a valóságnak, de nagyon csodálom, hogy ha látta ezt, akkor panaszával nem jött azonnal és így nem gyakorlati módon járt el, hanem csak elméleti panasszal állott itt elő. Ami a falu népének kérelmezését illeti a gyümölcs kellő felhasználása tekintetében, amely kérelem a főzés oktatását is kívánja, ebben a tekintetben az első lépések mar meg­történtek; egyes gazdasági iskoláinkban ez az oktatás már folyik, mégpedig szép és megfe­lelő eredménnyel. Horváth Zoltán t. képviselőtársam — hogy úgy mondjam — tetemre hívta a kultuszmi­niszter urat az ő elődje által tett ígéretnek s az általa tett ígéretnek be nem tartása miatt, valamint elődöannek egy kijelentése miatt, amely az iskolai terhek igazságosabb megosz­lása és viselése kérdésének megfelelő rende­zésére vonatkozott. A kultuszminiszter úr inai beszédében foglalkozott ezzel a kérdéssel. A helyzet az. hogy igenis e terhek igazságos és egészséges megoszlásának a rendezését kíván­juk, eziránvban tárgyalások folynak; a kér­dés megoldása azonban nagyon nehéz, mert ha egyes helyeken a terhek csökkennének is, más helyeken természetszerűleg emelkedné­nek. Hiszen az egész oktatás terhe egy bizo­nyos összegnek erre fordítását feltétlenül megkírvánja. A mai idők igazán alkalmatla­nok arra, hogy a terheket, emeljük egyes he­lyeken, azért mondta a kultuszminiszter úr mai beszédében azt, hogy egy iskolaadónak a meg­állapítása és kivetése, amelyről igen t. képvi­selőtársam szólott, olyan kérdés, amely pénz­ügyi politikánkat is érinti és amelyet egyol­dalúan a pénzügyi konmámnyal való beható megbeszélés és megfelelő adatgyűjtés nélkül megoldani nem lehet. Lázár Imre igen t. képviselőtársam a leven­teügyet említette fel. Ezt a kérdést már nagyon sokszor a Ház elé hozták s emiatt a kérdés miatt már nagyon sok panasz hangzott el. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy minden tényezőben, aki a leventeüggyel foglalkozik, megvan a jószándék, hogy a leventekérdés a gazdasági érdekeknek^ megfelelően, a gazda­sági cselédek és a cselédtartó gazdák sérelme és hátránya nélkül rendeztessék. Röviden foglalkozni kívánok még Mala­'3. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 79 sits Géza igen t. képviselőtársam felszólalá­sával, aki azt mondotta, hogy éheznek a gyer­mekek s addig nincs helyes kultúrpolitika, amíg éhező gyermekek vannak és amíg a gyermekek üres gyomorral mennek az isko­lába. Ez kétségtelenül nagy kérdés és kétség­telen az is, hogy ezen segíteni kell. Sok tör­tént már ezen a téren. Számos helyen azok a gyermekek, akik nagyon rászorulnak, az isko­lában kapnak enni. De rá kell mutatnom arra, hogy ez a kérdés nem a kultusztárca keretébe tartozik, ez népjóléti kérdés, amelyet mi nem rendezhetünk. Támadta a t. képviselő úr a felekezeti ta­nító illetőleg tanítónőképzés létezését. (Prop­per Sándor: Bírálta! — Malasits Géza: Főleg a tanítónőképzést!) és kívánta, hogy államo­síttassék az egész tanítóképzés. (Malasits Géza: Ügy van! Ez az egyetlenegy orvoslás!) Ami a tanítóképzést illeti, ebben a tekintet­ben elvileg ellentétes állásponton vagyok. Tudom, hogy ez felel meg t. képviselőtársam elvi álláspontjának, de kijelenthetem azt is, hogy a kormány pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a felekezeti oktatás, amely olyan áldá­sosnak mutatkozik, továbbra is fenntartas­sák. (Malasits Géza: (Szigorítsák a felvétele­ket!) Ami a tanítónők nagy számát illeti, mint a miniszter úr is megállapította, sajnos, tény­leg igen sok állástalan tanítónő van, körülbe­lül 4000-re tehető a számuk, s ezek elhelyezése nem is igen remélhető. Arra azonban, amit igen t. képviselőtársam a protekcióról mondott, azt kell mondanom, hogy mi nagyon tiszteljük a megyés püspök urakat, de arra nézve, hogy a megyés püspök urak protekciójával történ­nének a kinevezések, kijelentem, hogy a leg­messzebbmenő gondossággal kartotétokban vannak számontartva az összes tanítónők, amelyeken fel van tüntetve képzettségük, vizs­gájuk, tanulmányi eredményük s fel van tün­tetve az illető tanítónők szociális helyzete is. Elsősorban a kitűnő tanulmányi eredményű és szociális szempontból nagymértékben rászo­ruló tanítónőket alkalmazzuk az államnál. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kultúrfölény függvénye a gazdasági helyzet­nek, s hogy először gazdasági jólétet kell te­remteni (Malasits Géza: Azon kinő a kultúra!) és azután meglesz a kultúrfölény. Azt hiszem,. •t. képviselőtársam téved ebben az álláspontjá­ban, mert a történelem mást bizonyít, mint amit t. képviselőtársam mond. A történelem, igenis, azt bizonyítja, hogy a túlságos ragasz­kodás az anyagiakhoz, a vagyongyűjtés szen­vedélye nem emeli fel az embert, hanem le­húzza. (Malasits Géza: Tessék megnézni Dá­niát!) A történelem azt bizonyítja, hogy az emberiség igazi jóltevői, a nagy tudósok, a nagy próféták, a nagy államférfiak mindigaz asziketizmus bizonyos mértékét mutatták éle­tükben. A szellemi emelkedéshez nem vagyon, hanem lelki emelkedettség: szükséges. (Propper Sándor: Nem vagyonról van szó, hanem te­jecskéről, piskótáról, ruháról!) Igenis, arra törekszünk, hogy lelkileg emelkedett olyan nemzedéket tudjunk nevelni, amely a hazafias­ság eszméjét, az önfeláldozás gondolatát, a közért való munkálkodás szellemét szívja fel magába s éppen azért nem fogadhatom el t. képviselőtársam felfogását, hanem magam is azt vallom, amit a kultuszminiszter úr vallott, hogy lejárt a történelmi materializmus kor­szaka és a spiritualizmus világa nyilt meg előttünk. Í .'.•:'.: II *11

Next

/
Thumbnails
Contents