Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

72 Az országgyűlés képviselőházának az iskolafenntartók pedig mindössze 7 millió pengővel járulnak hozzá saját iskoláik fenntartásához. En elismerem, hogy a kultuszkormány, a kultuszminiszter úr nem ambicionálja a minden áron való államosítást (Malasits Géza: Elég kár!) ha azonban tekintetbe vesszük azt, hogy az állam máris sokkal többet költ felekezeti, községi és egyéb jellegű iskolákra, mint maguk az iskolafenntartók, akkor már csak egy lépés vezet bennnüket oda, hogy a magyar közoktatás ügyét legalább is némely vonatkozásban államosítsuk. Ez nem olyan rémkép, mint ezelőtt 20—30 esztendővel volt, amikor még senki sem volt bizonyos abban a tekintetben, — sem felekezet, sem község — hogy a kormány a maga iskolapolitikájában a nemzeti és a valláserkölcsi irányt követi-e, de ma, amikor a kormányzat tisztára nemzeties és valláserkölcsi irányban fektette le a maga iskolapolitikáját, az államosítás többé veszedelmet nem jelenthet és véleményem szerint elérkezett az ideje annak, hogy a kormányzat ebben a tekintetben-— éppen a felekezetek es községek kívánságának engedve — hatalmasabb lépést tegyen előre. Nagyon sajnálom, hogy a rendelkezésemre álló idő lejárt, de talán majd más tétel keretében folytathatom fejtegetéseimet. Elnök: Szólásra következik

1

? Rakovszky Tibor jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Ház! Drozdy igen t. képviselőtársam a kultuszminiszter úr közoktatásügyi vonalvezetését elismerve, azt a kijelentést tette, hogy minden iskola kivétel nélkül gyakorlati embereket kell, hogy neveljen. Felszólalásom oka tulajdonképpen az, hogy rámutassak azokra a körülményekre, amelyek ennek éppen az ellenkezőjét igazolják. Egyes középfokú iskoláink és egyetemeink ugyanis csak elméleti embereket nevelnek, akik elméleti emberek maradnak akkor is, amikor az iskola padjaiból kikerülnek és a gyakorlati életben éppen ennél az oknál fogva nem tudnak elhelyezkedni. Éppen ezért a népiskolák és egyéb tanintézményeink tantervének bizonyos kiegészítésének szükségét a gyakorlati élet felé akarom szóvátenni. Az iskolák célja általánosságban véve az, hogy a tanulók, a növendékek az iskolákban megszerezzék azokat az ismereteket, amelyekre a növendékeknek • az életben szükségük lesz, amelyeknek birtokában a növendékek az életben fokozottabb mértékben képesek saját ügyeik vitelére, amely ismeretek birtokában és amely ismeretekkel felszerelve erőteljesebben képesek visszaverni azokat a támadásokat, amelyek a legtöbbször az egyén élete, vagyona, személybiztonsága ellen irányulnak. Ha iskoláink tantervét ebből a szempontból vizsgáljuk, bizonyos hiányosságokat kell észlelnünk. Azt tapasztaljuk, hogy a tanulók túl sok elméleti ismeretre tesznek szert, ezzel szemben pedig a gyakorlati élet szempontjából szükséges sok ismeret megszerzése elmarad, sokkal több szükséges ismeretről fogalmuk sincs a tanulóknak. Iskoláink tehát még ma sem eléggé gyakorlatiasak. Illés József t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában a jogi fakultás reformjáról szólt. A felszólalásában foglaltakkal minden tekintetben azonosítom magamat. azonban nem tartom elégségesnek azt. hogy csak az egyetem egyik karát . reformálják meg és csak az egyik karon valósítsák meg a gyakorlati élet szempontjából szükséges oktatást, hanem nézetem $B. ülése 1936 május eö-án, szerdán. szerint szükségünk van arra, hogy az oktatást öisszes iskoláinkban, összes iskoláink tantervében egészítsük ki a gyakorlati élet szempontjából. Már az iskolában meg kell adni mindenkinek az alkalmat arra, hogy megszerezze magának azokat az ismereteket, amelyeknek birtokában a zajló életben eligazodhatik és saját ügyeit önállóan és óvatosan intézheti. Tapasztalati tény, hogy nemcsak a népiskolákból, hanem a középiskolákból és az egyetemekről is a nélkül kerülnek ki a növendékek, hogy az állami, közigazgatási, műszaki, társadalmi, közgazdasági és jogi élet legszükségesebb, legelemibb ismereteivel tisztában volnának. A magánjog elemi ismereteivel sincsenek tisztában. Sok fiatalember éppen ezért veszti el sokszor exisztenciáját, egész vagyonát. Láttam középiskolából és egyetemről kikerült fiatalembereket, növendékeket, akik nem tudták, hogy mi a kezesség, nem láttak még életükben váltót, nem voltak tisztában a szerződés fogalmával, és tudatlanságukra az életben sokszor vagyonukkal fizettek rá. Kötelességünk tehát, hogy növendékeinknek a jónevelés, a magasabb műveltség mellett a gyakorlati életpályák elfoglalására való készséget is megadjuk. A közgazdasági élet nagy fórumán még ma is sok kiaknázatlan és elfoglalható terület van, mégis régóta és állandóan azt tapasztaljuk az életben, hogy bizonyos szaktudást elsajátított növendékek nem tudnak a gyakorlati életben foglalkozási képzettségüknek megfelelően elhelyezkedni és az államtól, vagy pedig harmadik hatalmasságtól várják, hogy azok az életben elhelyezzék őket. Pedig ha szétnéznének ezek az iskolából kikerült növendékek szaktudásukkal a gyakorlati életben és megvizsgálnák azokat a területeket és lehetőségeket, ahol munkával exisztenciát lehetne teremteni, abban az esetben feltétlenül találnának olyan helyeket, ahol munkájukkal tényleg exisztenciát tudának maguknak teremteni. Meg kell tehát értetni a tanulókkal már az iskolában is, hogy a fizikai munka nem szégyen. És ha Amerikában meg tudják tenni azt, hogy középiskolát végzett és egyetemet végzett fiatalemberek az életbe kikerülve fizikai munkát végeznek és a létért való küzdelemben fizikai munkával igyekeznek megélhetésüket biztosítani, akkor nekünk is rá kell nevelnünk saját fiatalságunkat és az iskolából kikerülő if júságot arra, hogy ne válogasson és ne várjon éveken keresztül arra, hogy a sült galamb a szájába fog repülni, hanem vegye magának a fáradságot és keresse azokat a módokat, amelyekkel azt a galambot meg is lehet fogni és úgy lehet azután megsütni. Felszólalásom főcélja tehát az yolt, hogy a közoktatásügyi kormány igyekezzék mind a népiskolákban, mind a középiskolákban és az egyetemen is olyképpen módosítani a tantervet, hogy különösen á népiskolákban és a középiskolákban hetenként legalább egy órát a gyakorlati élet ismereteivel töltsenek el a tanulók. Fontos az, hogy a fiatalság az életbe kikerülve amelvek nélkül sokszor sok kísértésnek és isok veszélynek van kitéve iskolából kikerült fiatalember. A falvakban, elemi és ismétlő iskolákban meghívásra, próbaképpen előadásokat tartottam a magánjog különböző ágaiból. Meglepetésszerű volt az a figyelem, amellyel a fiatalság ezeket az előadásokat kísérte. Amikor megismerték a telekkönyvet, a váltó jogi jellé-