Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 133, ülése 1936 május 20-án, szerdán. 71 jelentette, hogy a magyar népoktatás terén az építőmunka elérkezett. Szívem mélyéből üdvözlöm azt a programot, amely szerint néhány éven belül 2300 tanterem épül fel ebben az országban és az eljövendő költségvetési évben és a következő költségvetési évben ennek 17— 18%-át már fel is építik, ami számításom szerint 3—400 új iskolának felel meg. Amidőn a kultuszminiszter úrnak ezt az elhatározását szívem mélyéből üdvözlöm és gratulálok ahhoz az elhatározásához, hogy a magyar népoktatás területén kezdi meg ezt a nagy építő munkát, építő Programmjának megvalósítását, egyszersmind el kell ismernünk azt is, hogyha a civilizáció haladást jelent, akkor mi magyarok kulturális téren igenis megtesszük azokat a lépéseket, amelyek a civilizáció felé vezetnek. Nyugaton megszületett most ebben a korban, amelyben élünk, a gépkorszak embere, a mechanizált lény. A férfi-ideál ma az egész világon a gyakorlati, a praktikus ember és igen örülök, hogy a kultuszminiszter úr az ő egész programmját arra építette fel, hogy itt is gyakorlati embereket neveljünk az iskolákban, még pedig minden iskolatípusban egyaránt. Bizonyos tehát, hogy haladnunk kell nekünk is, meg kell védenünk azonban amellett — amint a kultuszminiszter, úr is mondotta — iskoláinknak klasszikus rendjét és régi tradícióit is. De mindazt, hogy szellemi és erkölcsi alapokra kell fektetnünk közoktatásunkat, százszázalékig^ aláírom és ha tekintetbe vesszük, hogy a mi iskolaigazgatásunk voltaképpen osztrák, jobban mondva német mintára szabott zűrzavar volt, közönséges ablaküveg-imásolat, az a tanügyi közigazgatási törvény, amelyet a múlt esztendőben a reformok során elsőnek terjesztett be a kultuszminiszter úr, már meggyőz bennüket arról, hogy önálló utakon, magyar utakon is tudunk járni ezen a téren. A kultuszminiszter úr nem számolt be ennek az egy esztendőnek eredményeiről, nem számolt be kellőképpen azokról a tapasztalatokról, amelyek a tanügyi közigazgatási törvény első esztendejéből kiviláglanak és máris leszűrhetők. Véleményem szerint a tanügyi közigazgatás az egész vonalon bevált és ha valami kis kívánnivalót hagy még hátra ezen a téren az alkotás szempontjából, ez nem lehet más, mint az iskolalátogatói intézmény további fej; lesztése és kiépítése. A tanügyi közigazgatási törvény a népoktatási felügyelet számára a régi tanfelügyelet helyett az iskolalátogatói intézményt valósította meg. Ez az iskolalátogatói intézmény a legszükségesebb valami volt, mert amíg a tanfelügyelők látogatták az iskolákat, bizony előfordult, hogy 3—4, sőt 5 esztendeig sem látogattak meg egy-egy kicsiny falusi iskolát, úgyhogy teljesen felügyelet és felelősségrevonás inélkül folyt ott az oktatás. Most 310 iskolalátogatói állást kreáltak, 310 kiváló jól kiválogatott pedagógus felügyelete alá helyezték a Magyarország 2400 községében felállított iskolákat. Azonban — mint a jelekből láthatjuk — még ez a 310 iskolalátogató is kevés, nem számánál fogva, hanem azért, mert ezt a szervet aem építették ki teljesen önálló szervvé és az iskolalátogatóknak továbbra is kötelességíük osztályukban a tanítás. Ez részint helyes, ha azt akarjuk, hogy ezek az iskolalátogatók ál; landó kapcsolatban maradjanak a gyakorlati tanítással, illetőleg hogy maguk is; állandóan foglalkozzanak a tanítással. Kétségtelenül helyes, hogy ezek az iskolalátogatók maguk is osztályt vezetnek és tanítanak, de viszont éppen emiatt nem láthatják el kellőképpen a felügyeletet. Éppen azért én azt szeretném, hogy a legközelebbi jövőben, amikor már a tanügyi közigazgatásról szóló törvényre vonatkozólag minden irányban meglesznek -a tapasztalatok, valami ki s módosítás történjék ezen a téren. Nagyon egészséges volnál például, ha ezekiaz-, iskolalátor gatólk fel lennének mentve az osztálytanítás alól, ellenben köteleznék őket, hogy minden látogatásuk alkalmával mintaltanításokat tartsanak. Rendkívül jó lenne ugyanis, ha, egy-egy új pedagógiai elv demonstrálására mintatanításokat tartanának. Sőt ha az osztatlan iskolákban egy-egy tanító előtt tartanának ilyen mintatanítást, ez sokkal nagyobb haszonnal járna, mint jár az, hogy maguk vezetnek egy osztályt, amelynek a tanítását amúgy sem tudják zavartalanul ellátni, miután az iskolalátogatás nagyon sokszor elszólítja őket a saját* osztályukból. Tehát amilyen kár az, hogy egy ilyen iskolalátogató nem vezetheti a maga osztályát egész éven át zavartalanul, olyan kár az is, hogy a felügyeletet sem láthatja el teljes mértékben. Éppen azért szükség volna nézetem szerint arra, hogy ezek az iskolalátogatók a tanítás alól felmentessenek. Emellett a tanítók gyakorlati kiképzésére nagyon jó alkalom kínálkoznék, ha az amúgyis elhelyezkedni nem tudó fiatal tanítókat egy ilyen mestertanító osztályába beosztanák egy féléves, vagy egy egyéves helyettesítésre. Természetesen itt a kultuszkormány keze meg van kötve, miután nem állnak rendelkezésére a szükséges anyagi feltételek. Ma is előfordul azonban országszerte, hogy fiatal tanítók, akik éveken keresztül nem tudnak elhelyezkedni és máshol sem tudnak állást kapni, helyettesítéseket vállalnak, néha díjtalanul is. Számos olyan fiatal tanító akad, aki addig, amíg nem kap állami megbízatást, vagy más állást, szívesen vállalná el a. helyettesítést egy ilyen mestertanító mellett, csak azért, hogy ezen a réven a kinevezésnél minél előbb sorra kerüljön. T. Ház! Minthogy nagyon sok állástalan tanító van, rendkívül fontos lenne az, hogy a kultuszkormány ne szüntesse meg a helyettes tanítói intézményt azzal, hogy kiépíti a segédtanítók rangsorát. Szerintem nem olyan fontos az, hogy amennyivel szaporítják a segédtanítók számát, annyival csökkentsék a helyettes tanítók számát. Ha szaporítjuk is a segédtanítók számát, például százzal, azért ne csökkentsük a helyettes tanítók számát, mert számtalan helyen előfordul az, hogy hosszabb időn keresztül betegeskednek a tanerők, akik nem jutnak megfelelő helyetteshez, úgyhogy a rendes tanerők összevont osztályokban tanítanak. Már pedig mi, pedagógusok, naervon jól tudjuk, hogy ez mit jelent. Azt jelenti, bosry az ilyen tanerő, aki Összevont^ osztályban kénytelen tanítani, nemcsak a saját osztályát hanyagolja el, hanem a másik osztály tananyagát sem tudja előadni megfelelő idő alatt. Fontos tehát, hogy a helyettes tanerők létszámát ne csökkentsük, hanem azokat inkább szaporítsuk bármilyen kicsiny dotációval is. Az állami iskolák fejlesztésével a kultuszkormány nagyon sokat törődik. Ha azonban a költségvetés tételeit nézzük, megállapítható, hogy az állami iskoláknál sokkal többet költ a kultuszkormányzat a nem állami iskolákra hozzájárulás címén. Amíg az állami iskolák személyi járandóságaira — népiskolákról beszélek — 13 millió nengőt költ egy esztendőben, a nem állami iskolák költségeihez való hozzájárulás 16 millióba kerül az államnak, 10*