Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-133
ig gyűlés képmsmőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. gyár iskolának a megfelelő alapos szakismeretközlést is gyakorolnia kell. Kérdés, hogylia a gyakorlati ismereteket tanítjuk és az elméleti ismereteket mellőzni fogjuk, vagy legalább is háttérbe szorítjuk, nem fog-e a magyar iskola színvonala szenvedni 1 ? Azt hiszem, hogy amint a nevelésben a teljes egység gondolatának híveivé kellett lennünk, itt a disztinkció elvi álláspontjára kell állnunk. Disztingválnunk kell iskola és iskola között, disztingválnunk kell az egyetem és a gyakorlati főiskola között, disztingválnunk kell a középiskola és a tömegnevelő iskola között. Az egyetem és a középiskola kétségtelenül a nemzet szellemi életének elitjét neveli, ezért tanulmányi rendje alapjában, bármilyen kifogások merülnek is fel ellene, teoretikus, elméleti. A felsőoktatás most küszöbön levő reformjában tekintettel kívánok lenni a gyakorlati szempontokra, tekintettel kívánok lenni a közigazgatási, gazdasági, pedagógiai, gyakorló orvosi, műszaki és más élethivatások gyakorlati igényeire, azon óhajok teljesülését, amelyek ebben az irányban megnyilvánulnak, megfelelő ismeretnyujtással, a problémák megfelelő tárgyalásával és ismertetésével az egyetemen elő kell segítenünk, de az alapképzés kell, hogy az egyetemeken tudományos maradjon. Ebből az elvből nem vagyok hajlandó engedni. (Élénk helyeslés a középen.) A részletek tekintetében nem akarok elébevágni a most megalakult Országos Felsőoktatási Tanács és az ősszel összeülő országos kongresszus munkálatainak. Ezen a kongreszszuson nemcsak a professzorok, hanem a gyakorlati emberek, jogászok, orvosok, mérnökök és minden hivatásban és életpályán működő szakemberek is részt fognak venni. A törvényhozás t. tagjait is meg fogom hívni és kérem, hogy részvételükkel ennek a kongresszusnak színvonalát emelni és a kongresszus témakörét bővíteni szíveskedjenek. A kongresszus munkálatai lesznek hivatva a felsőoktatás reformjának irányát megadni, amiről itt Illés József jogi vonatkozású beszédében igen részletesen megemlékezett. A középiskola tanulmányi rendje is elméleti alapokon nyugszik, de itt óvakodnunk kell a teoretikus túlzásoktól. A gyakorlati szempontok máris érvényesültek a középiskola tantervében abban a pillanatban, amikor a humanisztikus és a természettudományi ismeretek központi elhelyezése helyett ezeknek egyensúlyával a nemzetismereti oktatást tettük az oktatás gerincévé. Ez a nemzetismereti oktatás az, amely voltaképpen a középiskolának a gyakorlati jellegét .megadja, mert a magyar életre a nemzet ismeretével és ismertetésével nevel. De gyakorlati irányban kívánom megvalósítani a középiskolában a nyelvek oktatás sának új rendjét is, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert az élőnyelvek oktatásának nem az a célja, ami a latin nyelv oktatásának, nem az a célja, ami a magyar nyelv oktatásának, nem az illető nemzetek, államok kultúráját, irodalmát vagy történetét kell ismertetnie, hanem valóban praktikusan nyelvet kell tanítani. (Úgy van! JJgy van a jobboldalon és a középen.) Ebből a kívánságomból nem engedek (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) és a Közoktatási Tanács most dolgozza ki azt az új tantervet, amely az élőnyelvek oktatását a középiskolában ilyen ,új gyakorlati alapra fogja helyezni. Hasonlóképpen szükségesnek tartom, mint azt már egy ízben említettem, a középiskolában a gazdasági, társadalmi, műszaki és egyéb más gyakorlati ismereteknek az egyes szaktárgyakkal kapcsolatban való tanítását. A polgári iskolában viszont nem akarok, mint Vázsonyi János t. képviselőtársam tette, egy másodrendű középiskolát látni. Nem óhajtom 8 osztályra emelni, nem óhajtom, hogy kishivatalnokokat képző iskola legyen, (Helyeslés a jobboldalon.) sőt éppen ellenkezőleg: mint a szabadpályákra, nevelő és mint a „gazdasági irányú kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági felső iskoláknak alapépítményéül szolgáló tömegnevelő iskolát kívánom kezelni (Helyeslés a jobboldalon.) és mint ilyen iskolát fogván fel, a tantervét is hasonló irányban gazdasági elemekkel szaturálva kívánom elkészíttetni a teoretikus anyag rovására, A polgári, iskola a nemzet nagy tömegeit gyakorlati és gazdasági irányba nevelő iskola. Szóvátették ezt többen a képviselő urak közül, Vázsonyi képviselő úr is a gyakorlatiasságot hangoztatta, Shyoy Kálmán, Eckhardt Tibor és Dinnyés Lajos képviselő urak is hangoztatták a gazdasági tömegnevelés fontosságát. Magam évek óta hangoztatom, ezt. Előbb említettem, a földmívelésügyi miniszter úrral sikerült megállapodnom a gazdasági szakoktatás tekintetében, de sikerült abban is megállapodnom, hogy ő a maga szakközegeinek igen értékes szakfelügyeletét a polgári iskolák és a népiskolai továbbképzők gazdasági oktatása tekintetében is rendelkezésemre bocsátja. Ugyanígy történik az iparügyi miniszter úrral történt megállapodás alapján az ipari szakiskolákban és iparostanonciskolákban, amelyekben szintén a kooperáció és a kölcsönös felügyelet elvi alapján állunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Említettem már elöljárójában, hogy a nemzeti élet szempontjából fontosnak tartom, de a tanítónői diplomatúltermelés megakadályozására alkalmas eszköznek is, egy új leányiskolának a megteremtését. Gróf Klébelsberg Kuno annak idején a középiskola átszervezésekor kísérletet tett erre, de a leánygimnázium és a leányliceum mellett létesíteni szándékolt leánykollégium a gyakorlatban megbukott, mégpedig azért, mert nem adott semmiféle kereső pályára képesítést. Ezt a két szempontot: a nőnek, mint nőnek a nevelését és bizonyos kenyérkereső pályára nevelését az új iskolatípusban egyesíteni kívánom. Ezt a családvédelmi nagy kérdések szempontjából is fontos iskolatípust az elméleti tárgyak lehető korlátozásával, illetve szűkebbre vonásával új tartalommal telíteném. A gazdasági és háztartási ismeretek, a szociális és egészségügyi ismeretek, a kertgazdasági és majorsági ismeretek, a gyors- és gépírás, a kereskedelmi ismeretek, a kézügyesség, továbbá az élő nyelvek és a művészetek lennének a főbb tárgyak. {Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez az iskola igen sok pálya felé szabad utat nyitna, sőt magasabb iskolákra is képesítene, például, hogy fordítva kezdjem a felsorolást, a művészeti iskolákra és főiskolákra, azután a társadalomegészségügyi magasabb kiképzésre, amely szintén tervbe van véve, esetleg egyes magasabb gazdasági és kereskedelmi tanfolyamokra, sőt bizonyos mértékben majd a tanítónői pálya felé is egy átmenetet adhat kivételes esetekben. A legfontosabbnak tartom ennek az iskolának az összefüggését a társadalomegészségügyi iskolák újjászervezése után előálló új iskolatípusokkal. Nevezetesen a bel-
