Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május £ö-án, szerdán. r Midőn mindezeket a kérdéseket itt röviden y érintem, nem f eledkezhetem meg az iskolai testnevelés fejlesztése érdekében kiadott rendeleteimről, amelyek szerint a középiskolában már két évvel ezelőtt a testnevelési órák számát négyre, a polgári iskolában pedig ezidén háromra emeltem fel és a középiskolába járó gyerekek — fiúk — katonás nevelésének szabályozását is megtettem. A magyar iskolában újra érvényesülnie kell annak a hosszú időn át elhanyagolt nevelő szempontnak, amelynek eredményeképpen az ismeretközlés túlzása, a gyermeki agy befogadóképességét meghaladó szakismeretközlés helyett a magyar gyerekekből szilárd, gerinces, józan és becsületes magyar embereket nevelhetünk. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Valamennyi iskola célja a magyar életre való tudatos előkészítés, az erkölcs, a jellem, a kötelességtudás, a valláserkölcsi és nemzeti világszemlélet beoltása a gyerekekbe. (Ügy van! Úgy van!) Homonnay Tivadar képviselő úr itt javaslatot tett a valláserkölcsi nevelés fokozottabb érvényesítéséről és a hittannak, mint tantárgynak egyenjogúsításáról. Azt hiszem, ez merő félreértés, mert hiszen a hittan teljesen egyenlő elbírálásban részesül a többi tantárgyakkal. Méltóztattak is egyszer kifogásolni ezt a túloldalon. A valláserkölcsi nevelés a mi iskolapolitikánknak egyik vezérlő gondolata. A vallásos és nemzeti nevelést azonban nem frázisokban kívánom látni, (Helyeslés jobbfelől.) sőt a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy ez hangzatos frazeológiában nyilvánuljon meg. Ennek a vallásos, erkölcsi, nemzeti nevelésnek a belső meggyőződésben kell gyökereznie. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezen az elvi alapon, — amelyről szólottam — igyekeztünk megoldani az úgynevezett kisebbségi iskolák kérdését is. A nyelvi kisebbségek abban a történeti és etikai értelmezésben, amelyet az előbb magaménak vallottam, szerves részei a nemzetnek. Ha természetes joguknak tekintjük is anyanyelvük használatát és népi életük sajátosságának megőrzését, létük, boldogulásuk, jövőjük az őket testvéri érzéssel magába fogadó nemzethez van kötve. (Ügy van! jobbfelől.) Gratz Gusztáv t. képviselő úr sürgette ennek az iskolarendeletnek végrehajtását, de éppen a most mondottam szempontok figyelmen kívül hagyása miatt nem egy oldalról aggodalmak is merültek fel a rendelet ellen. (Úgy van! jobbfelől.) Ezeknek az aggodalmaknak eloszlatására teszem meg kijelentéseimet. (Halljuk! jobbfelől.) A rendezés az itt 'kifejtett sgyetemes nemzetnevelési és nemzetpolitikai szempontok szerint történi hogy véget vessen annak az eddigi állandó nyugtalanságnak, zavarnak ás állandó — hogy úgy mondjam — izgatott lelkiállapotnak, amely a különféle iskolatípusok miatt az összes kisebbségi nyelvet beszélő községekben fennállott. A kisebbségi nyelvű iskola intézménye az 1930:1. te. 10. §-a alapján kiadott 4800/1923. M. E. számú rendelet 17. és 18. §-án nyugszik. Ez a jogforrás a magyar nyelv kötelező oktatásának sérelme nélkül az oktatás nyelvéül az anyanyelvet, vagy az állam nyelvét rendeli el, még pedig a 18. § szerint előbbit, ha legalább 40 gyermek, illetőleg kisebb községben a gyermekek többségének szülői kívánják. Az iskolatípust e rendelet szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. Ezen az alapon adatott ki a 110.478/1923. számú rendelet, amely az úgynevezett kisebbségi iskolák A), B) és C) típusát létesítette. Az A) típus teljesen anyanyelvi oktatást adott a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének kötelező tanításával; a B) típus vegyes tanítási nyelvet alkalmazott; a C) típus pedig a magyarnyelvű tanítást, az anyanyelvnek anyanyelven való tanításával. Az új rendelet, amelyet 11.000/1935. M. E. szám alatt adott ki a kormány, ezeket a típusokat megszünteti és csak egyféle típust létesít olykép, hogy a szülők kívánságára ezekben a községekben a jól bevált B) típusú iskolához hasonló iskola létesül. A hit- és erkölcstan oktatása ezekben az iskolákban az 1914-ben kiadott 1797. számú V. K. M. rendelet szerint történik, magyar vagy anyanyelven. Az anyanyelvi és szülőföldismereti, továbbá a számtani, természeti, gazdasági tárgyak az anyanyelven taníttatnak, viszont a magyarnyelvi és nemzetismereti tárgyak — vagyis a történet, földrajz, állampolgári ismeretek —és a testnevelés tanítása magyar nyelven folyik. A IV—VI. osztályban, vagyis akkor, amikor már az a másnyelvü gyermek bizonyos jártasságot szerzett a magyar nyelvben, — mert hiszen a gyakorlatban előbb nem szerezheti meg ezt, legfeljebb beszajkózik két-Jiárom verset, de csak a negyedik osztályban tud azután már értelemesen magyarul tanulni — akkor kölcsönösen számonkérik tőle a másik nyelven tanult alapismereteket. A rendelet 20 kisebbségi nyelvű szülő kívánságára megengedi, hogy valamely magyar iskolában a német, tót, szerb, vagy más anyanyelvű gyermekek számára a szóbanforgó nyelv is taníttassák a magyar tananyag mellett, de kötelezően gondoskodik arról is, hogy a kisebbségi anyanyelvű iskolákban a magyar gyermekek külön magyarnyelvű tanítása is megvalósíttasEz az iskola a másnyelvű csoportok nyelvének, népi sajátosságának megóvása és népi életének biztosítása, valamint vállalt kötelezettségeink teljesítése mellett a nagy nemzeti szintézisben való elhelyezkedését fogja szolgálni és előkészíteni ezeknek a — mint mondottam — történeti nemzetünkhöz tartozó úgynevezett kisebbségi csoportoknak. Eckhardt Tibor t. képviselőtársam az úgynevezett kisebbségi nyelveknek és a szomszédos államok nyelvének középiskolai tanítását is kívánja. Erre módot ad az 1934 :XI. te, ezt azonban eddig a gyakorlatban nem tudtam megvalósítani, mert nem volt kellő számú jelentkező. A magam részéről szívesen venném, ha egyik-másik iskolában akadnának magyar fiúk, akik valóban komolyan foglalkoznának a szomszédos államok nyelvével. (Helyeslés a jobboldalon. — Farkas Elemér: Szükség volna rá! A közvéleményt és a t. Házat is a közoktatásügy problémái 'közül* leginkább foglalkoztatja az iskola és az élet, az elmélet és a gyakorlat viszonyának és összefüggésének kérdése. Amióta az iskola nem kiváltságos osztályok és kivételes elmék intézete, amióta a szélesebb néprétegek gyermekei járnak az iskolába, természetesen sokkal több gyakorlati követelmény merül fel az iskolákkal szemben, mint korábban. Kérdés azonban, mennyi tér engedhető az iskolákban ezeknek a gyakorlati szempontoknak; xérdés, hogy az elmélet mellőzése vagy háttérbeszorítása nem fog-e az iskolai oktatás hátrányára szolgálni

Î Mert, ha az előzőkben az iskola elsőrendű céljának a nevelést jelöltem is meg, a ma*