Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 63 falvi Farkas Géza: Még fogunk is!) Amint méltóztatnak itudni, a kérdés lényege az, hogy a számítási kulcs, amellyel a búzaegységet a helyi javadalomba beszámítják, kicsiben van megállapítva, vagyis a tanítóknak a természetben kapott búzát ma is 21 pengőben, a lelkészeknek pedig 27 pengőben számítják. (Farkasfalvi Farkas Géza: És 20 fillér!) A régi búzaárak megállapítása alapján történik ez. Kétségtelen, hogy ez így hallatlanul igazságtalan és méltánytalan állapotnak látszik, de van egy oka, amit a felszólalások során méltóztatnak elfeledni, t. i. a tanítóknak kisebb, a lelkészeknek nagyobb része nem búzában élvezi a terményjavadalmat, hanem földben és ennek a földnek a jövedelme 1—15 mázsa búzában van megállapítva, holott a valóságban 2—3—4 mázsa búza a jövedelem. A tanítóknak és lelkészeknek azok a kategóriái tehát, akik búzában kapják az illetményt, súlyosan károsodnak, akik földben kapják, azok jobban járnak. Itt tulajdonképpeni egyéni elbírálásra, arányosításra van szükség. Az ideális megoldás természetesen az volna, amit nem tudom melyik képviselő úr vetett fel, hogy készpénzben fizetnénk őket, (Mózes Sándor: Ismét süllyedt ma a búza ára!) ez azonban nehezen lesz megoldható. Mindenesetre ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Addig is, amíg a kérdés megoldódik, méltóztassanak megengedni, hogy néhány számadattal megvilágítsam ennek jelentőségét. (HaMiuk! Halljuk!) Ma az országban 19.563 'tanító működik, akik közül a terményilletményeknél érdekelve van 4700. ebből a 4700-ból 2500 tanító van érdekelve évi 2—30 egységgel, vagyis évi 25—150 pengővel, 1700 tanító van érdekelve 30—60 egységgel, vagyis 150—300 pengővel, 500 tanító van csak érdekelve 60-nál több egységgel, vagyis 300 pengőn felüli összeggel, tehát tulajdonképpen egy kisebb csoport az, amely súlyosan van megterhelve, míg a többiek kisebb összeggel. Amint azonban mondottam, ez a kérdés kapcsolódik a lelkészkérdéssel s itt ma még az egyes adatok sem állnak teljesen rendelkezésre. Ezek az adatok rendszeresen, de sematikusan vannak felfektetve, s iffy tulajdonképpen mindes egyes esetet most kell külön elbírálni. Mindenesetre a felszólalások hatása alatt — saját meggyőződésem szerint is — bejelentem, hogy a kérdéssel, amelyhez az adatgyűjtést részben már el is végeztük, a lelkészekre nézve pedig megindítjuk, a legkomolyabban kívánok foglalkozni, s a pénzügyminiszter úrnál szorgalmazni fogom valaminő megoldását. (Helyeslés.) Remélem, hogy tudunk találni valami arányosítással, vagy más módon olyan' megoldást, ami ki fogja az érdekeket elégíteni. Ismétlem azonban, hogy az új számításnál a földilletmények tényleges jövedelmét feltétlenül szükséges lesz majd figyelembe venni. Mindazok a számok, amelyeket itt talán unalmasan, talán hosszadalmasan, talán feleslegesen is felsoroltam, (Halljuk! Halljuk!) képet kívánnak adni arról a törekvésről, amelyet a közoktatásügyi igazgatás racionalizálása kapcsán az igazi szükségletnek megfelelő^ átépítés, s a materiális szervezet racionalizálásának irányában szem előtt tartottam. Ezen eredmények ismeretében, s azoknak itt történt felvázolása után tisztelettel vissza kell utasítanom a kultusztárca elhanyagoltságára vonatkozó megjegyzéseket. Nagyon jól tudom, hogy a kultusztárca nincs megfelelően dotálva. Megállapítottam most három évvel, aztán két évvel és egy évvel ezelőtt, és megállapítom ma is, hogy a kulturális kiadásokra több, sokkal több pénzre yolna^ szükségünk, de megállapítottam és megállapítom újra azt is, hogy a kultuszminiszter éppúgy köteles az állam és az állampolgárok teherbíróképességéhez alkalmazkodni, mint a többi szakminiszterek, s ha fájó szívvel is, szűkebb keretek közé szorítani a maga igényeit. Azt azonban, ami elhangzott pár képviselő úr részéről, mégis cáfolnom kell, mert azok az öszszehasonlítások, amelyeket Némethy és Matolcsy igen t. képviselő urak végeztek, helytelen, vagy legalábbis tévesen értelmezett adatokon nyugosznak. Némethy képviselő úr a békebeli kultuszköltségvetéssel hasonlítva össze a jelenlegit, azt állapítja meg, hogy a kultusztárca el van hanyagolva, mert a személyi kiadások a kultusztárcánál csökkentek legnagyobb arányban. A képviselő úrnak tudnia kell, mint ahogy mindnyájan tudjuk, hogy a kultusztárcánál van a legtöbb vidéki, falusi alkalmazott, tehát az elszakított területeknek legtöbb alkalmazottja maradt, s ennélfogva szükségképpen itt kellett a nagyobb személyi kiadáscsökkenésnek előállania, mint azoknál a tárcáknál, ahol központosítottabb a helyzet és a fővárosban van több alkalmazott. Ha méltóztatik például a postával vagy a vasúttal Összehasonlítani, ezzel a két nagy üzemmel, megállapítható, hogy ezeknél a központban van az alkalmazottak legnagyobb tömege. Matolcsy képviselő úr összehasonlító adatai egyáltalában nem fogadhatók el. Ö pengőben vetíti ki az Összes államok költségvetéseit és azt mondja, hogy Angliában 88 pengő, Ausztriában 33 pengő, Jugoszláviában 7 pengő, Romániában 8 pengő és Magyarországon 13 pengő esik a kulturális kiadásokból egy lakosra. Aki valaha Angliába megy és azt hiszi, hogy az angol fontnak magyar pengőre való átszámítása által egy összehasonlító alapot kapott az ottani árak megítélésére, az keservesen csalódni fog. (XIgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Angliában az árak nem azok, mint t Magyarországon és a pénz vásárlóképessége egészen más. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tehát ezek az adatok nem; bizonyulnak helytállóknak. Ezenkívül ő nem vette figyelembe azt, amire Fabinyi igen t. kollégám a minap itt figyelmeztetett, hogy ezeknek a külföldi államoknak költségvetési rendszere nem mindig egyezik a mienkkel. Vannak bruttó- és nettó-költségvetések és vannak vegyesek, mint amilyen bizonyos fokig a mienk is, mert a bruttó felé tart, de nem egészen az. Vannak állami, tartományi, községi kulturális # kiadások is. Ezeknek az adatoknak statisztikák alapján való felhasználása igen nehéz és csak nagyon alapos előtanulmányok után kockáztatható meg. Rakovszky Tibor t. képviselőtársamnak adatairól a gazdasági népiskolával kapcsolatban már szólottam. Tévesek Matolcsy t. képviselőtársamnak az analfabetizmusra vonatkozó megállapításai is, noha a leghitelesebb statisztikai adatokon nyugszanak. (Egy hana a jobboldalon: Ő maga is az! — Zaj bálfelöl.) Ebbe a hibába beleestek t. képviselőtársaim tavaly is, amikor az analfabéták számának túlságos nagyságát, igyekeztek bizonyítani. Ha azt az általános statisztikai adatot nézem, amely minden kis statisztikai könyvecskében benne foglaltatik, a helyzet valóban nagyon elszomorító, mert e szerint Magyarországon a hat éven felüli analfabéta lakosok száma 9*