Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

64 Az országgyűlés képviselőházának az összlakosság 8'8%-a. (Farkas István: Elég szomorú!) Nem £s olyan szomorú, amit végeredményben ki fogok mutatni, annak majd örülni fog a képviselő úr. (Mozgás a baloldalon.) Ezeket az adatokat elemezni kell. Ezeket az adatokat a statisztikai hivatallal elvégeztetvén, arra az eredményre jutottam, hogy ha a hatéves gyermekeket kikapcsoljuk és áttérünk arra a rendszerre, amely Franciaországban, Ausztriában és minket kivéve majd mindenütt divatos, hogy hétéves kortól vesszük itt figyelembe a gyermeket, vagyis az első életévtől, amikor már tudhat írni, tehát az első elemistát decemberben nem vesszük be ebbe a statisztikába a népszámláláskor, mert hiszen két hónap alatt nem tanulhatott meg írni s e tömeg leszámítása után életkor szerint csoportosítjuk a lakosokat, akkor egészen más eredményre jutunk. Az 1930. évi statisztikai adatoké szerint — mint mondottam — az ország lakosságának 8'8%-a analfabéta, de ebből a 673.000 emberből 205iflOO esik az akkor hatvan éven felüli, tehát, most 66 éven felüli lakosságra, A 60 éven felüli lakosok között volt 24'2% analfabéta. A 40. és 59. évek között léyö lakosságnál, vagyis azoknál a korosztályoknál, amelyeknél az1868: XXXVIII. te. és a Trefortféle állami iskolaépítések hatása már érezhető volt, csak 102% az analfabéta., A 25—39 évesek között, vagyis a Wlassics-féle millenáris iskolaépítéseket és az Apponyi-féle iskolapolitikát követő időben beiskolázott között már csak 51% az analfabéta. A 15—24 éveseknél nagyobb változás nincs. Ezek az évjáratok esnek a háború és a forradalmak idejére, az 54-ről az arányszám mégis 4'8-ra csökkent. 1922 óta vagyis az 1921 :XXX. te, az iskolakötelezettség végrehajtása óta beiskolázott 10—14 év közötti, vagyis ma 16 és 22 évesek közül, a Klebelsbergféle iskolapolitikának eredményeképpen nevelődött fiatal nemzedéknél 2% az analfabéták száma, 24—10—5—4'8—2 a számsor, úgyhogy itt olyan örvendetes haladás mutatkozik, amely egy bizonyos idő múlva, éspedig nagyon rövid idő múlva, — csak a ma 45 éven felüli nemzedék elmúlását kell megvárni, tehát a mienket (Derültség.) — olyan kedvező százalékszám áll elő, aminő a nyugati és északi országokban régen kialakult. Hogy miért csak most fog ez a szám kialakulni, annak nagyon egyszerű a magyarázata. Nálunk 30—40 évvel később kezdődött meg a rendszeres népoktatás, mint ott. (Ügy ^an! Ügy van! a jobboldalon.) A kiegyezés, az alkotmányos élet helyreállítása után báró Eötvös József intézkedésével indult meg az a folyamat, amelynek eredménye lett az, hogy a legújabb nemzedéknek csak 2%-a analfabéta. Természetesen a fiataloknál sok ez a 2% is, azért a 40 éven aluli analfabéták tanítására nagy gondot fordítunk. Ha 40 éven felüliek jelentkeznek, ezeket is szívesen látjuk a tanfolyamokon, de ezek rendszeres tanítása ma már nagyon fáradságos munka volna, mert tudjuk, hogy az a falusi ember, aki 40 éves koráig nem tanult meg írni és olvasni, bizony később már nem igen akar tanulni. T. Ház! összefoglalva az adatokat és a mondottakat, megállapítom, hogy a 40 éven felülieknek, vagyis a ma 46 éven felülieknek — lévén ez az adat mind 1930-as származási! — 14%-a, a ÍO—40 éveseknek pedig 4'5%-a analfabéta, ami egészen más szám, mintha együtt és egységesen 8 8%-ban fejezném ki ezt az őszszeget. Mondom, sok a tennivaló, küzdeni kell âz ellen a baj ellen, ami van, de a bajt na13. ülése 1936 május 20-án, szerdán. gyóbbnak feltüntetni, a helyzetet sötétebbnek beállítani nem szabad s ezért voltam bátor a kérdést megvilágítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Farkas István t. képviselőtársam, miképpen a szociáldemokrata párt részéről minden esztendőben történni szokott, osztályszemponttal vádolt meg a költségvetés összeállításánál. Adatai, melyekkel ezt az állítását alátámasztotta, nem felelnek meg teljesen a tényleges helyzetnek. A népművelésnél tudniillik, mint tavaly és azelőtt Kéthly Anna, Malasits Géza és mások hasonló felszólalásai kapcsán már sokszor előadtam a Házban, népművelési célra nem az az 50.000 pengő dologi javadalom szolgál, amely a költségvetésben szerepel, hanem az a nagyobb összeg is, amely a Strahlendorf alapítványból megy e célra és az a még sokkal nagyobb összeg, amelyet a törvényhatóságok állandóan erre a célra fordítanak. A népművelés tudniillik a törvényhatóságok feladatának lett minősítve —hogy helyesen vagy nem helyesen, ezt nem vitatom — s jelenleg a népművelés költségeit a törvényhatóságok viselik, az állam ezt kicsiny összeggel egészíti ki és a kultuszminiszter hozzájárul a Strahlendorff alapítványból. A népművelés kérdése. egyébként sorra fog kerülni, mert — mint már tavaly bejelentettem programmom vázolása közben — egyébként a népművelési kérdések gyökeres rendezésére jövő esztendőben törvényjavaslatot terjesztek a Ház elé. Ugyancsak hamis Farkas István t. képviselő úrnak az az adata, hogy a kultusztárca költségvetéséből 850.000 pengőt fordítunk lóverseny célokra. Ez nem igaz. Egy fillért sem fordítunk a kultusztárca költségvetéséből lóverseny célokra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ott van. nézze meg!) Nézze meg a képviselő úr és olvassa el. (Derültség. — Farkas István: Elolvastam!) A lóversenyfogadásoktól a testnevelési célokra szolgáló összeg egyrészének elmaradásáért ós ebből a Testnevelési Alapra háramló károsodásért kárpótlás jár; ez az a 850.000 pengő. Ez mind testnevelési célokra megy az utolsó fillérig. Kelemen Kornél igen t. képviselőtársam, nem tudom mit csinálna velem, ha ezt nem adnám mind a Testnevelési Alap céljaira. (Derültség.) Nagyon jól tudom, s a képviselő úr is kitűnően tudja, hogy ez így van. Tehát csak politikai trükkről van szó, akkor, amikor ezt úgy méltóztatik beállítani, hogy én lóverseny célokra adok a kultusztárca költségvetéséből. Ez nagyon átlátszó dolog, ne méltóztassék tehát ilyen gyerekes fogásokkal dolgozni, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) hanem tessék a dolgot komolyan felfogni. Én különben nagyon csodálom azt a nagy ellenszenvet, amellyel a képviselő úr beszédében a testnevelési célokkal szemben viseltetett. Miért? Hiszen a képviselő úr által képviselt osztályok gyermekeinek neveléséről van szó, magyar munkások és más szegény osztályok fiainak testi és szellemi neveléséről. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezzel a kérdéssel, amellyel most foglalkoztam, voltaképpen csak bevezetni kívánom további fejtegetésemet. Farkas István képviselő úr csak alapot szolgáltatott, példát adott nekem egy állításom igazolására, arra, hogy a magyar politikai életben, közéletben, társadalomban, sajtóban, mindenütt egyaránt egyoldalú világ-