Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

, Az országgyűlés képviselőházának íkí mok mellett a szívnek és a léleknek is adjon mindenkor némi helyet a költségvetéseknek nemcsak tárgyalásánál, hanem összeállításá­nál és különösen végrehajtásánál. Az állam­polgár ne legyen csupán szám a falanszter­ben, ne legyen az állam csupán üzem, hanem minden gyermeknek szerető édesanyja. Ha egyesek az államot helytelenül részvénytársa­ságként kezelik -és ilyen módon fogják fel, akkor igaz az, hogy ebben a részvénytársaság­ban minden állampolgár, foglalkozásra, szár­mazására, felekezetére és társadalmi állására való tekintet nélkül egyenlően részvényes. De én az államot nem részvénytársaságnak fo­gom fel, mert az állam nemcsak érdekkép vise­let, nemcsak kereskedelmi társaság, hanem ideális célkitűzés és ha hivatalosan állam is a neve, a szívünkben tényleg az állam kifejezés helyett a haza fogalma kell, hogy lakozzék. A haza fogalma azonban azt involválja, íhogy ak­kor, amikor halott hőseink iránt kegyelettel viseltetünk, amikor halott nagyjainkról meg­emlékezünk, akkor az élő kicsinyek iránt is le­gyünk mindenkor megértéssel és a ma élő ^hő­sök iránt is, minden olyan állampolgár iránt, aki a mai szomorú és nyomorúságos viszo­nyok között még egy nappal meg tudja hosz­•szabbítani exisztenciáját, életét, szeretettel és megértéssel viseltessünk. T. Ház! Mivel a kormányzat egész Pro­gramm jávai és progijammjának megnyilvánu­lásában -nem, látom ennek a politikának érvé­nyesülését, hanem ennek ellenkezőjét, azért a pénzügyi itárea költségvetését a kormányzat iránti bizalmatlanságomnál fogva nem fogad hatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Eltícíkií, Szólásra következik Greesák Ri­chárd képviselő úr! Greesák Richárd: T. Ház,! Sajnos, a ren­delkezésemre álló idő nem engedi meg, Hogy mindazokkal a nagyjelentőségű problémákkal foglalkozzam, amelyek a pénzügyi tárca kere­tébe tartoznak. Éppen ezért szerény fejtegeté­seimet csupán három elöntő jelentőségű kér­désre óhajtom koncentrálni. Foglalkozni kívá­nok a költségvetés deficitjévé! kapcsolatban az általános k-onjunktúra javulásával, ítováb'bá általános valutapolitikai kérdésekkel és végül adórendszerünkben mutatkozó egyes hiányok kai, rámutatván az ezek orvoslásához szüksé ges reformokra. A t. Ház szíves engedelmét; kérem, hogy bevezetésül a pénzügyminiszter úr idevágó fej­tegetéseihez kapcsolódva, rámutassak a világ­gazdaság és ezzel szoríos összefüggésben a ma­gyar gazdasági élet javulására, amely bélye­gét erre a költségvetésre rányomja. Tény az^ hogy az egész világon, de főleg Európában a konjunktúra általános javulásának vagyunk tanúi, aminek legfőbb forrása a német fegy­verkezési egyenjogúság deklaráláea óta újult erővel fellépő fegyverkezési tevékenység, íimely elsősorban a nehéz iparnak, de szoros össze­függésben ezzel egyéb iparágaknak erőtelje­sebb foglalkoztatásával is jár. Végeredmény­ben tehát az önmagunkban improduktív fegy­verkezési kiadások élénkítő és termékenyítő, tehát produktív hatást gyakorolnak az európai gazdasági életre. Mú& oldalról viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fegyverkezési kiadások tőkeerős [államokban belső kölcsönök, — Ang­liában a belső kölcsönökön kívül adóemelés útján is — tőkeszegény országokban pedig csak inflatorikus eszközök révén szetezhetők KÖÉJPVISELÖHAZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 június 6-án, szombaton. 573 meg, aminek kedvezőtlen hatása előbb-utóbb jelentkezni fog. Az általános konjunktúra javulás másik igen jelentős forrása az a körülmény, hogy a világválság óta elmaradt fontos és hasznos beruházásokalt a legtöbb európai állani pó­tolja, aani a produktív munkaalkalmak szapo­rításával és főleg a nehéz ipar, valamint az építőipar foglalkoztatásával jár. Ami Magyarország gazdasági helyzetét il­leti, az általános javulás irányzatát a pénz­ügyminiszter úr mind a Ekét beszédében már kiemelte volt és rámutatott arra, hogy a költ­ségvetés előirányzata erre a folytatólagos ja­vulásra támaszkodik. Különösen örvendetes és erőteljes ez a javulás a mezőgazdaság terén, ami túlnyomó részben a kormány céltudatos külkereskedelmi és hitelpolitikájának köszön­hető. A mezőgazdaság kamatterhe a gazda­adósságok rendezése óta évi 150 millió pengő­vel csökkent és a mezőgazdaság pénzbevétele a konjunktúraválság előtti -1500 millió pengővel szemben újból 800 millió pengőre emelkedett, míg a válság mélypontján csak 660 millió pen­gőt tett ki. Á mezőgazdasági termékek általá­nos árszínvonala a folyó gazdasági évben 24 százalékkal emelkedett s az emelkedés az 1933 októberében volt mélyponttal szeamben 56 száza­lékot tesz ki. A normális helyzettől természe­tesen még távol vagyunk, mert hiszen még mindig 30 százalékkal alacsonyabb a színvonal, mint volt az 1925—1927. évek átlagában. Mint rendkívül jelentős tünetre még csak az agrárollónak folytatólagos zárulására mu­tatok rá, amely az 1925—1927. évek óta har­madrészére, 12 százalékra csökkent, és az év elején mutatkozó kisebb emelkedés után re­mélhetőleg tovább fog szűkülni. Ennek legfőbb jelentőségét abban látom, hogy a mezőgazda­sági termékek ára a gazdasági év első felében 24 százalékkal, az iparcikkek ára viszont csak 7 százalékkal emelkedett. Kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter úr a költségvetés előirányzata elkészítéséinél joggal vett számításba az előadottak alapján maga­sabb bevételeket. A .kérdés csupán az, hogy melyik politika helyesebb: a növekvő íbevétele* ket a isúlyos adóterhek könnyítésére felhasz­nálni, a deficit eltüntetésére fordítani, vagy pedig csökkent deficit mellett a bevételi több­letet az elkerülhetetlen _ szükséges beruházá­sokra a gazdasági élet újabb Ankuribelung-jára fordítani? T. Ház! A túlsó oldalról többen kifogásol­ták, hogy ,a pénzügyminiszter úr az utóbbi utat választotta és a deficitnek úgyszólván jelképes csökkentése mellett a bevételi többle­tet a hasznos beruházások és felújítások cél­jaira fordította. Ez a kritika igen súlyos belső ellenmon­dásban szenved, mert azok a képviselőtársaim, akik az új kiadásokat kifogásolták és a deficit csökkentése mellett törtek lándzsát, ugyanakkor különböző, igen tetemes kiadásokkal járó prob­lémák megoldását követelték. Vagy fenntartjuk a deficitet és fedezzük az elkerülhetetlenül szükséges beruházásokkal járó kiadásokat, vagy pedig deficitmentes költségvetést produkálunk, de ez utóbbi esetben nem lehet a kormánytól újabb kiadásokat követelni. En a magam részéről fenntartás nélkül he­lyeslem a miniszter úr politikáját, mert általá­nos gazdasági szempontból és a termelés foko­zása, tehát munkaalkalmak teremtése érdekében is sokkal helyesebb a nagyobb bevételi elő­79

Next

/
Thumbnails
Contents