Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

574 Az országgyűlés képviselőházának 1U2. ülése 1986 június 6-án, szombaton. irányzat arányában emelni a kiadási tételeket. Akármilyen fontos is a kö Its ég vetés egyensúlyának fenntartása, az első és legfontosabb kormányzati kötelesség a termelés folytonosságának biztosítása, már a szociális egyensúly érdekében és a munkaalkalmak növelése céljából is, mintsem az önmagában jelentéktelen és a gazdasági élet alakulását egyáltalában nem hátráltató deficit eltüntetése, mert primum vi vére, deinde philosophare Egyébként a költségvetési deficit jelentkezése általános európai jelenség, mert például a Népszövetség legutóbb közzétett kimutatása szerint az osztrák költségvetés 1930 óta állandóan deficittel zárul. Deficittel zárul Bulgária, Dánia, Hollandia, Lengyelország, Svájc és Jugoszlávia költségvetése is a világválság kitörése óta. áo majdnem kivétel nélkül minden államban az idei költségvetésekben jelentős Összegű beruházások szerepelnek, ugyanabból a célból, mint a magyar költségvetésben. így tehát nem lehet mondani, hogy a magyar pénzügyminiszter különutakon járna, amikor inkább deficittel zárja a költségvetés előirányzatát, semhogy túlságbavitt tartalékolással a lassan megindult gazdasági javulást bilincsekbe törje. Az a feltevés, hogy deficitünkkel a pénzügyi politika végeredményben ártalmára lehet az ország hitelének és a talán már közel jövőben lehetségessé váló adósságrendezésnek, szerény nézetem szerint, nem állja meg a helyét. Kétségtelen, hogy Magyarországon bizonyos bizalmi válság, hitelválság uralkodik; kétségtelen az is, hogy az amúgy is megszűkült tőkeforgalom mellett igen nehéz volt a középutat megtalálni a deflatórius és inflatórius politika között, de ezt a nehéz problémát a pénzügyminiszter úr a Nemzeti Bank elnökével egyetértően igen szerencsésen oldotta meg. Magyarországon deflatórius politikáról a szó szoros értelmében heszélni nem lehet, mert hiszen a Nemzeti Bank váltótárcája a legutóbbi esztendőben lassan bár. de emelkedett és az a bizonyos feszültség, amely a hitelpiacon uralkodik, részben a gazdaadósságok rendezése révén, részben a külföldi hitelezőkkel küszöbön álló újabb megállapodások révén még nagyobb mértékben enyhülni fog. A Nemzeti Bank hitelpolitikája azonban szerény nézetem szerint a magyar mezőgazdaság szempontjából még ma sem teljesen kielégítő és éppen ezért arra kellene törekedni, hogy a Nemzeti Bank alapszabályai úgy módosíttassanak, hogy a mezőgazdaságnak módjában legyen hosszabb lejáratú, 9—12 hónapos váltót közvetlenül leszámitoltatni. Ha másként nem lehet megoldani ezt a kérdést, talán az új Országos Földhitelintézet bekapcsolása eredményre vezetne ezen. a téren. Egyébként külföldi adósságaink rendezése dacára ma még fennálló transzfernehézségeknek véleményem szerint belátható időn belül mégis lehetséges lesz, még pedig a magyar devizagazdálkodásban az elmúlt évben végrehajtott jelentős reformok következtében. E reformok közül kettő, az aranyforgalom megkötése és az értékpapírok legfontosabb csoportjának lajstromozása igen szerencsés módon oldotta meg a r feladatot, amely abban áll, hogy az arany- és értékpapírok ellenében történő tömeges pengőkiajánlásnak: és pengőosempészésnek végét vessük a nélkül, hogy költséges és vexatorikus ellenőrzési szervezetet kellene az eddigin felül kiépíteni. A beszolgáltatott 14 millió pengő, értékű arany igen nagy mértékben hozzájárult valutáris helyzetünk javításához és az eddig a sárga fémben immobilizált tőke felszabadulása bizonyos mértékben hozzájárult a gazdasági élet javulásához is. Az értékpapírok nosztrifikálásának két jelentősége van. Az egyik abban áll, hogy az eddig közzétett eredmények szerint a fixkamatozású címletek, elsősorban a záloglevelek közel fele a bankzárlat óta hazakerült, így jelentős mértékben megkönnyebbült a feladat, hogy a külföldi záloglevelek és egyéb címletek birtokosaival végleges megállapodást köthessünk. A nosztrifikált kötvények, záloglevelek belföldi árfolyama megszilárdulásának oka a kínálat erős csökkenése, amellyel^ szemben viszont a pénzügyi kormányra vár az a nehéz feladat a jövőben, amikor már a külföldi záloglevélkölcsön visszafizetése nem ütközik jog szerint akadályba, hogy az árfolyamemelkedés egész terhe ne legyen a mezőgazdasági adósokra hárítható. A harmadik fontos devízagazdasági reform az egységes felárrendszer bevezetése volt, amelynek úgy mint az első két rendszabálynak is, külföldi pénzforgalmunk egységesítése és a pengőnek a legutóbbi hetekben a külföldi tőzsdéken beállt örvendetes árfolyamemelkedése köszönhető. Mindezeket a reformokat, amelyeket a pénzügyminiszter úr a Nemzeti Bank elnökével egyetértésben hajtott végre, a magyar közvélemény hálás elismeréssel fogadta és bár a kritikai megjegyzések nem maradtak el, meg kell állapítanom, hogy ma már kivétel nélkül elismeri nemcsak a magyar közvélemény, de a bírálatra elsősorban hivatott népszövetségi bizottság is, hogy ezeknek a reformoknak kiváló eredményei vannak. T. Ház! A harmadik rendkívül fontos probléma, amellyel foglalkozni kívánok, a magyar adórendszer reformja, különösen annak két igen aktuális problémája. A magyar közvélemény nagy megkönnyebbüléssel és elégtétellel fogadta a pénzügyminiszter úrnak azt a bejelentését, hogy az adókódex, amelynek egyrésze már elkészült, az év végére teljes befejezést nyer. Eeméljük, hogy újabb akadályok nem emelkednek, ennek a rendkívüli fontosságú kodifikációs munkának titjába és azt is reméljük, hogy ennek, az adókódexnek keretein belül módjában lesz a pénzügyminiszter úrnak az adóreformnak legalább egyes részeit megvalósítani, még pedig elsősorban azokat, amelyek szociális vonatkozásúak. Gondolok itt elsősorban a nagycsaládúak adókulcsának csökkentesére, az általános kultúradó bevezetésére, esetleg az agglegényadó életbeléptetésére. Az általános adókomplexumból még a társulati adó kérdését kívánom kiemelni. A társulati adó hozama nem áll arányban a társulati formában működő magyar vállalkozások számával és pénzügyi súlyával. A legutóbbi adóstatisztikai összeállítás szerint a társulati adó alá eső vállalatokban az ország ingó tőkéjének 70%-a fekszik. Az üzleti forgalomból ezekre a vállalatokra még nagyobb százalék esik. Viszont a társulati adó hozama a tantiémadóval és a 40%-os pótlékkal együtt mindössze 13,200.000 pengő, míg a túlnyomórészt a kisipart és a kereskedelmet terhelő általános kereseti adó hozama 19,100.000 pengőt tesz ki, szóval a kisembereket terhelő adónem hozama lényegesen magasabb, mint a nagytőke ado ja. Ez az aránytalanság véleményem szerint abból ered, hogy a társulati adó alapelvei és kivetési módszere hibás, főleg azért, mert még mindig azon az elven alapszik, hogy egyenesadót