Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 112, kor a francia forradalmat kezdette dicsőiteni. A francia forradalomnak van egy tisztes, minden nemzetnek elismerésére méltó periódusa és pedig az, amikor a szabadság, egyenlőség és testvériség valóban az egész francia nemzetet föllelkesítette, amikor az alkotmányozó nemzetgyűlés az emberi jogokat kihirdette, amikor a francia nemzetet egy nagyszerű összefogásra: a francia nemzeti egységre lelkesítette és képessé tette arra, hogy az idegen inváziót viszszayerje Franciaország határáról. Van azonban a francia forradalomnak egy másik része, amikor a forradalom saját gyermekeit és pedig legértékesebb gyermekeit ette meg, (Ügy van! Ügy van! <n jobboldalon.) kezdve a girondistáktól, folytatva Madame Koland-on, majd Lavoisier-en, a híres vegyészen, .Baillyn, a voltpolgármesteren és André Chenier-n, a költőn, mert hogy öt is miért kellett meggyilkolni, annak igazán semmi, értelme nem volt. Miért kellett a híres noyade-okat csinálni, amikor az embereket összekötözve dobálták be a Loire folyóba"? (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Miért kellet egymillió embert elpusztítani: nyaktiló alá vinni és agyonlőni 1 Ezt a részét a francia forradalomnak senki dicsőíteni nem fogja, mert ez már nem demokrácia, hanem, ochlokratia. Mi a demokrácia mellett vagyunk, de a demagógiát minden erővel le fogjuk törni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Farkas István: Ez az igazi demagógia! — Zajos ellenmondások jobbfelől.) T. Képviselőház! Buchinger t. képviselőtársam hivatkozott a_ világháború tanulságaira is. Mindenekelőtt őróla, mint magyar képviselőről sajnálattal kell megállapítanom, hogy bizonyos kárörömmel szemléli a világháború végén az Osztrák—Magyar Monarchiának és benne Magyarországnak összeomlását. (Buchinger Manó: A tanulságot vontaim, le!) Mert amikor az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlott, sajnos, azzal omlott össze Magyarország is. Én soha sem voltam a közös-ügyes politika lelkes híve, ellenben sajnálattal láttam azt és sajnálattal hallom 'most is, hogy az OsztrákMagyar Monarchiában Magyarországot elsiilylyesztik és annyira elsülyesztik, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia bukásában nem veszik észre azt a nemzeti szerencsétlenséget, amely Magyarország összeomlásával bennünket ért. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó közbeszól.) T. Képviselőház! Magyarország összeomlása egészen más, mint az, hogy az OsztrákMagyar Monarchia, mint ilyen intézmény, megszűnt, mert elképzelhető volt a monarchiára nézve iá világháborúnak olyan befejezése, amely mellett Magyarország területi integritása megmarad és Ausztria, amely egy egészségtelen alakulat volt, a imaga nemzeti elemeire oszlik szét és vagy Magyarországgal szövetségben, vagy más alakulásban él tovább. E helyett elkövetkezett a világháborúnak legigazságtalanalbb, ránk nézve legkatasztrofálisabb és a világibékét is legsúlyosabban fenyegető vége, nevezetesen az, hogy Magyarországot feldarabolták és a Balkánt felhozták egészen Nagyváradig, felhozták Szabadkáig, (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Ezt mi is mondjuk! — Farkas István: Mi tiltakoztunk is ellene már a háború alatt, hogy ne így legyen!) sőt a pánszlávizmust lehozták Esztergomig és Vácig. Ez volt a világháború 'befejezése és ezt, . t. Képviselőház és Buchinger képviselőtársam, nem a demokrácia és az antidemokrácia vitája, döntötte el, (Buchinger Manó: De igen!) ha,ülése 1936 június 6-án, szombaton. 555 nem eldöntötte igenis egy nemzetközileg irányított, a szaibadkömívesség által irányított sajtó, (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz! így van! — Farkas István: Ez is régi frázis! Boldogok az együgyűek!) amelyikről éppen egy francia író, Pozzi Henrik könyve ad borzalmas adatokat. Ebből a könyvből emelek ki csak néhány adatot... (Halljuk! Halljuk! jobbfelől — Buchinger Manó: Almoskönyv!) Kiemelek néhány adatot arra nézve, hogy az a nemzetközi sajtóhadjárat hogyan készítette elő Trianont, mert Pozzi azt írja,, hogy 1904-b

en a francia sajtó megvesztegetésére 935.000 frankot fordítottak, 1905-ben 2,000.000 frankot, (Buchinger Manó: Kerek szám!) 1905—1911-ig 7,894.000 frankot, 1912-ben 882.000 frankot és így tovább. Hogy azután különösen Trianon ... (Buchinger Manó: Telefonszámok!) Nem, a francia író írja, azért idézek francia írótól, nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy valami nacionalista magyar író írja ... (Buchinger Manó: Nacionalista francia író!) Dehogy, egy elfogulatlan francia író írja azt si, hogy mibe került különlegesen a trianoni béke, amely az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország összeomlását (Buchinger Manó: En a választójogról beszéltem.) eredményezte, amelyről a t. képviselőtársam olyan kárörömmel emlékezett meg. (Buchinger Manó: En a választójogról beszéltem, nem Trianonról!) Elnök: Csendet kérek, Buchinger képviselő úr egy félóráig vette igénybe a Ház türelmét, maradjon csendben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Joga volt hozzá!) Ahhoz nincs joga, hogy közbeszólásokkal zavarja a szónokot. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Krüger Aladár: Megírja Pozzi azt is, hogy amikor a trianoni békeszerződés felől tárgyaltak, akkor a »Temps« kapott 1 millió frankot, a »Journal des Débats« 200.000 frankot, a »Figaro« 100.000 frankot, négy reggeli lap egyenként 70.000 frankot kapott. (Buchinger Manó: Hol volt Ön, mikor én Bernben harcoltam Trianon ellen? — Farkas István: Valahol el volt bújva.) Elnök: Csendet kérek! Krüger Aladár: Charles Humbert, a Meuse kerület szenátora és a »Journal« szerkesztője 50.000 frankot kapott, »Gaulois« 30.000, a »Kadical« pedig 20.000 frankot. (Buchinger Manó: Es az »TTj Magyarság« mennyit kapott? — Farkas István: Meg a Nyolcóresz és a Függetlenség. — Zaj.) Ez az a sajtó, t. Képviselőház, amely előkészítette, amely a háború alatt támogatta és a béketárgyalások alatt megvalósította Magyarország feldarabolását. (Farkas István: Es a B. H. mennyit kapott?) Előbb volt készen a sajtóban Magyarország feldarabolása, mint a diplomaták aktáiban. T. Képviselőház! Ez az a külföldi sajtó, (Farkas István: Amelyre maguk sok pénzt költenek!) amely a háború előtt a radikálisokkal és a szociáldemokratákkal állandó összeköttetésben állott, ez volt az a francia sajtó, amelyen keresztül Jászi Oszkár és Kunfi Zsigmond a magyar kormányzatnak akkori úgynevezett antidemokráciáját a világ felé kikür. tölte. Elég volt csak Jászi Oszkár és Kunfi Zsigmond hazudozásait lefordítaniuk, hogy a világot Magyarország ellen lázítsák. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a hang volt az, amelyet Buchinger Manó t. képviselőtársam most is jónak látott megütni. (Meskó Rudolf: Ma is folytatja Jászi! — Farkas István:' Kunfi Zsigmond a háború alatt