Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-142
554 Âz országgyűlés képviselőházának 1U2. ülése 1936 június 6-án, szombaton. beállítottságát és különösen a választójoggá) kapcsolatiban a jogkiterjesztés megtagadását. Problematikus dolog, hogy hogyan értékeljük ezt. Gyakran halljuk a miniszterelnök úr és sajtója részéről, hogy a miniszterelnök úr nem akar holmi parancsurálimat éhben aa országban. (Kun Béla: Helyes!) Ez negatívum. A mai körülményeik és viszonyok között ez negatívum. Tény az,, hogy azáltal, hogy milliók és milliók elüittetnek jbguk gyakorlásától, ez m de facto parancsuralmat jelenít, (Ügy* van! Úgy van! a ssélsőbaloldalon! ) Ezért tehát nem nyugtathatnak meg bennünket azok a kijelentések, amelyek időről-időre a. paTianosuralomra vonatkozólag ebben a negatív formában elhangzanak, mint ahogyan nem nyugtathat meg bennünket az a ttúlzott szimpátia sein, amit ez, a kormányzat, minden ilyenfajta kijelentése ellenére, a diktatórikus külföldi kormányzatokkal szemben kifejezésre szokott juttatni. (Br. Vay Miklós: Hitler nem demokratikus 1 ?) Ezek igazán vágyálmok, ha egy olyan gyenge és sok bajjal küzköd'ő országról van szió, mint amilyen Magyarország, miért hiszen ezek lehelt étlen vágyálmai az ország és a magyar társadalom egy kestkeny, szűk rétegéinek, de az, orszég ttullajdonképpeni érdekeivel ezek, a vágyálmok ,ellenkez|nek. Az ország tulaidonkénneni problémája az, hogy mi történjék a milliók nyomorúságával, a milliók Ínségével, mikor segítsenek ezen, hogyan segítsenek, főként akkor, ha a kormányzat, nem engedi, hogy ezek a 1 milliók szióhoz jussanak ebben az, országban 'éé annak politikájában. T. Ház! Azt mfondotta ói t. előadó úr, hogy refoSrmkorm ! áinyunk van: mondják, hogy re'iformkor m anyunk van, (Farkas István: Csak mondják!) de fel kell tennem) a kérdésfti, hol van ennek a reforcnkormá.nyzatnak az eredménye, hol van a négy év alatt tett ígéretek beváltásai Mi az eredményT ' Semmi, egy kis reformsarok ebben a, Házban, egy vézna, csenevész politikai alakulat és ez minden. (Haám Artur: A műpárt mfondja ezt!) Volt pedig idő, amikor a Gömbös-kormányzattól, az álltala hirdetett reformígéretektől, sőt még a reformnemzedéknek nevezett kicsiny és szűk alakulattól is vártak és reméltek valaimlit ebben az országban- Ma mosolyognak ezeken, ma mindenki tudja, hogy^ csak üres ígér elteikről van szó és semmi egyébről. (Kun' Béla: A reformnemzedék komolyan akart! — Farkas István: Igen, de már leszerelt!) Az a szomorú, hogy az a bizonyos reformsarok, amely a Gömbös-kormányzatnak büszkesége, politikai elgondolásában és ^politikai beállítottságában tulajdonképpen ínég antidemokratikusabb, mint maga az egész kormányzat, mint maga az egész párt. Igaz, mondhatják nekünk, ne féljünk ettől a viharsaroktól, ettől a reformsaroktól, nem akarnak azok sem hitlerizmust, sem diktatúrát és egyebet, mint legfeljebb szállításokat, kukorica szállításokat Németországba és élőállatszállításokat. (Farkas István: Az üzlet üzlet!) hirdetési hetilapokat és így tovább, ez azonban mind nem megnyugtató. nem pedig azért, mert ma olyan viszonyokat élünk, amikor a nép nagy tömegei az ilyen hangzatos jelszavak iránt is fogékonyak, ök nem tudják, hogy ezek mögött a jelszavak mögött csak üzlet van. (Haám Artúr: Micsoda vádaskodás!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, ne nyilatkozzék kénviselőtársairól úgy, hogy elveket üzleti érdekből vallanak! (.Haám Artúr: Mondjon neveket!) Buchinger Manó: Mélyen t. Ház! Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy ez a helyzet bizonyos politikai kétértelműséget jelent ennek a kormányzatnak működésében és munkájában. Még másfajta ilyen kétértelműségre is rá lehetne mutatni. (Br. Vay Miklós: Csak a vörös nyakkendő hiányzik!) Van ebben az országban egy olyanfajta sajtó, amely, amikor szerepel, legalább is önmagát annak tartja, hogy ő a kormány félhivatalosa. Van ilyen napilap az országban, amely állandóan úgy szerepelj mint a csáklyásságnak, a politikai elmaradottságnak az üldözője, a Gömbös-féle reformoknak hirdetője és a mellett napról-napra a parancsuralmi rendszer mellett agitál. {Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Es ezt pénzeli a kormány!) Azt is rebesgetik azonban az országban, hogy nem egészen önzetlen az a politikai szerelem, amely ebben a napilapban a Gömbös-kormányzat iránt megnyilvánul. Sőt tovább megyek, összegeket is említenek, összegeket, amelyekben kifejezésre jut a szubvenciónak az a nagysága, (Surgoth Gyula: A Népszavát ki tartja?) amelyet az illető kormánylap kapni szokott; sőt még továbbmehetünk, arról is van szó, hogy ezek az összegek körülbelül megfelelnek ama összegek nagyságának, amelyeket a zárszámadási bizottság a múlt esztendők zárszámadásaiban a rendelkezési alapban mint deficitet fedezett fel. (Farkas István: Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Még csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy ilyen politikai kétértelműségeket egy kormányziat nem bír el és egy kormány ilyennel nem dolgozhat. Azért szeretnők, ha végre kifejezésre jutna ennek; a kormányzatnak egy olyan irányzata, (Farkas István: Amely őszinte!) amely megfelel azoknak az ígéreteknek, amelyeket a kormányzat az ország népének megtett. Egy bekben nagyon jó volna, ha a kormányzat egyszer már számolna a magyar dolgozó nép türelmének a határával is és, amikor világszerte a nép ... Elnök: Kérem, tessék befejezni beszédét. Buchinger Manó: ...politikai jogainak birtokában van, mi sem akarunk tovább ülni a jogtalanságnak szégyenpadján. (Zaj a jobboldalon. — Helyeslés a szélsobaloldalon. — Br. Vay Miklós: Szocialista beszéd!) Elnök: Krüger Aladár képviselő urat illeti a szó. Krüger Aladár: T. Képviselőház! Buchinger Manó t. képviselőtársam egészen furcsa hangot ütött meg akkor, amikor a demokráciát velünk szemben és a Gömbös-kormánnyal szemben követelte. (Farkas István: Öreg reakciós! Magától csak lehet követelni!) Egészen különös dolog ez, amikor az egész kormányzatnak működéséből semmi mást megállapítani nem lehet, mint a dolgozó osztályok iránti legteljesebb jóakaratot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ügy az intézményekben, mint a reformokban, az intézmények támogatásában, a jövő előkészítésében semmi más nem vezeti a kormányt, mint az, hogy a tömegek jólétét emelje. (Propper Sándor: Tényleg! A Bszkrt. drágítása is ezt szolgálja!) Nem csak jelszó az, amit a miniszterelnök úr kimondott, hanem; a reformoknak megvalósítása abban az irányban, hogy nemcsak jobb, hanem több kenyeret kell minél több embernek biztosítani. (Farkas István: Azért éheztek a télen!) Ha t. képviselőtársamnak gondolatmenetét követem, nagyon hamar kimutathatom, hogy nemcsak az indulási pontnál, hanem 1 az egész» gondolatmenetben téves utakon jár, így mindjárt, ami-
