Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának 1%. kereskedelem érdekeit is tekintetbe kívánom venni. A vásári helypénzek kérdésé is reformra szorul, mert ezeknek különbözősége sok nehézséget okoz úgy az állami közigazgatás, mint a vásárokon résztvevők számára. Egységes helypénzdíjszabást fogok bevezetni. Ugyancsak rendezni kívánom a vásártereket és az azokhoz vezető utakat. A szabad, illetőleg szabadabb kereskedelem korának egyik igen fontos intézménye volt a tőzsde. A kötött forgalom mellett, amely immár öt éve tart és amelyre látszólag berendezkedik a világ, a, tőzsde eredeti hivatása, nem érvényesülhet teljes mértékben és a kötelességszerű állami beavatkozás nem állhat meg a tőzsde kapui előtt. (Ügy van! balfelől.) Ez sokszor nehéz helyzetbe hozza a tőzsde vezetőségét, amely azonban — ezt el kell ismernem .— önzetlenül, lojálisán és a helyzet iránti megértéssel vezeti a tőzsde ügyeit és igyekszik az ellentétes érdekek kiegyenlítésére. A gazdatanácsosok részvétele ebben a testületben biztosítja a mezőgazdasági érdekek befolyását a tőzsdei ügyek intézésében, aminek ma nagy jelentősége van. A mértékhiitelesítés ügye a kereskedelmi forgalom biztonsága szempontjából nagy figyelmet érdemel. A villamos fogyasztásmérők hitelesítését tulajdonképpen már az 1907. évi mértéktörvény előírta, e törvény rendelkezéseinek végrehajtására azonban mindezideig nem került sor. A villamosáram-mérők nagy száma elkerülhetetlenné tette ezeknek a hitelesítését és ennek a hitelesítésnek a költsége benn szerepel tárcám költségvetésében. Ez a hitelesítés az államkincstárra tulajdonképpen nem ró terhet, mert annak kiadásai megtérülnek a hitelesítési díjak révén, amelyek viszont igen kis terhet jelentenek az áramszolgáltató társaságokra is és a közönségre is. Foglalkozom továbbá az egészségügyi mértékek és mérőeszközök hitelesítésének kérdésével is, — a mai ülésen nyújtottam be az errevonatkozó törvényjavaslatomat — és foglalkozom végül a gabona minőségi mérése nemzetközi egységesítésének kérdésével is, ami különösen gaobnaexportunk szempontjából bír jelentőséggel. (Élénk helyeslés.) T. Ház! A költségvetési vita során több oldalról merült fel az az óhaj^ hogy rendezzük a magánalkalmazottak, illetőleg ,a kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyát. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. — Rupert Rezső: Elhanyagolt terület!) Magam is át vagyok hatva korunk egyik legerősebb tendenciájától, amely nagyobb szociális igazságra irányul. (Élénk helyeslés.) Éppen azért szükséges ennek a kérdésnek újabb és korszerűbb szabályozása az előző jogszabályokkal szemben. {Ügy van! Úgy van! — Rupert Rezső: Kérjük mielőbb és jól!) Ugyanez a meggyőződés vezet akkor is. amikor a tárcám ügykörébe utalt néhány kisipari ágazatnál a legkisebb munkabérek megállapításával foglalkozom, amit a fodrásziparban már be is vezettem. A vezetésem :alatt álló minisztérium kereskedelmi ágazatához tartozik még az árelemzés kérdésének vitája is. Az árelemző bizottság számos ára cikknek az árát vizsgálta meg az elmúlt év folyamán és a kartelek által életbeléptetett minden árváltozásnál véleményt nyilvánít. A bizottság árelemző tevékenységét a lövőben is abban az irányban akarom vezetni, hogy az elsőrangú közszükségleti cikkekre és azokra az ipari árukra terjessze ki tevékenységét, amelyek főleg a mezőgazdasági lakosság szemi. ülése 1936 június 5-én, pénteken. -533 pontjából jelentősek. Mindez természetesen azzal a célzattal történik, hogy az indokolatlan áremeléseket megakadályozza. (Rupert Rezső: Nem működik szerencsésen, mert a kenyér árát magasabban állapította meg, mint azt a pékek kívánták!) T. Ház! Amint előző fejtegetéseimben már voltam bátor említeni, a magyar árfejlődést egészségesnek tartom, mert az iparcikkek árának stabilitása mellett a mezőgazdasági árnívóban mérsékelt emelkedés mutatkozik, amely a fogyasztóközönséget és különösen a fixjavadalmazású embereket nem terheli túlságosan, (Eh lenmondások a szélsőbaloldalon.) viszont a mezőgazdasági termelés rentabilitását biztosítjaA figyelmet arra fordítom, hogy ez a tendencia az árképzés folyamatában megmaradjon és az egyensúlyi helyzet fel ne boruljon, (Rupert Rezső: Mi történik a 6 filléres tej és a 32 filléres fogyasztási ár között? — Zaj.) T. Ház! A közlekedésügyre áttérve, mindenekelőtt örömmel akarom megállapítani, hogy már tárcám elnevezésében is érvénvre jut a közlekedésügy fokozódó fontosságának elismerése a kormány és az országgyűlés részerői, mert a magyar közlekedésügynek róla elnevezett központi hatóságai az 1935:

VII. te. meghozatala előtt nem volt, holott Európa minden más államában ez az ügykör egy külön miniszter gondozására volt bízva. Hogy van immár magyar közlekedésügyi minisztérium, ezt arra lehet visszavezetni, hogy az egységes közlekedési politika szükségességét először a Gömbös-kormány formulázta meg, amikor a nemzeti munkaterv azt mondja, hogy a magyar közlekedésügyet a nemzeti termelés és értékesítés eszközeként az egész gazdaságpolitika szolgálatába kívánja állítani. Ennek a nagyvonalú és mindenképpen modern célkitűzésnek megfelelően a közlekedésügy terén feladatomnak azt tekintem, hogy az egyes közlekedési eszközök tervszerű fejlesztésével és harmonikus együttműködésének biztosításával a közlekedést minél olcsóbbá és gyorsabbá tegyem. (Helyeslés.) Ez az együttműködés nemcsak az üzemi racionalizálás; a tarifapolitika, a forgalommegosztás kérdéseire terjed ki, hanem mindenekelőtt arra, hogy a különböző forgalmi eszközöknek olyan hálózatával borítsuk be az országot, amely minden termelési gócot — legyen az a legkisebb tanyai központ — bekapcsolja a nemzet gazdasági vérkeringésébe. (Felkiáltások balfelől: Jó utakat! — Rupert Rezső: Meg kellene próbálni a tarif aolcsóbbítást!) Van azonban itt még egy szempont, amely a közlekedésügy irányításában nem hagyható figyelmen kívül és ez a gazdaságosság szempontja. A költségvetési vitában ez a két szempont, tudniillik a gazdasági élet követelményei és az üzemek rentabilitása, igen élesen és igen tanulságosan kerülnek szembe egymással. Voltak képviselőtársaim, akik hibáztatták a Máv.-ot a deficitért, mások pedig kévéseitek azt az áldozatot, amelyet a gazdasági élet érdekében hoz. Ezt a kettőt, igen t. uraim, együttesen nem lehet követelni. Az üzemköltségen aluli áron szállítani és a költségvetésben fölöslegeket feltüntetni lehetetlenség. Szerencsére ez a két szembenálló érdek megfelelő intézkedésekkel összeegyeztethető, mégpedig olyképpen, hogy a vállalatok műszaki fejlesztésével megadjuk az előfeltételét annak, hogy a szolgáltatások olcsóbbakká legyenek. De csakis így. Addig tehát, amíg az olcsóbbítás