Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának ÍM- ülése 1936 június S-én, pénteken. 525 Azonkívül a vidéki előfizetők legnagyobb része nemcsak azért fizet elő a telefonra, amikor az ő elszigetelt birtokán vagy tanyáján él, hogy lebonyolíthasson néhány beszélgetést, hanem annak a biztonságnak kedvéért is, hogy ha baleset, tűzvész, vagy más elemi csapás érné őt, rövid úton, percek alatt valamilyen formában érintkezni tudjon a nagyvilággal. Sajnos, ezen a téren a Svájcban, Bajorországban, Svédországban és Olaszország nagy részében megteremtett ideális helyzet megvalósítása nálunk rendkívül nagy költségeket jelentene s így el sem tudom képzelni, hogy ez belátható időn belül megvalósítható lenne. Teljesen kielégítő megoldás azonban az, amellyel a magyar királyi posta tudomásom szerint már foglalkozik is, azonban költségek híján ezen a téren is meglehetősen nehéz az előrehaladás, nevezetesen az úgynevezett félautomatikus falurendszer bevezetése. Ennek lényege az, hogy az» ország körzetekre lenne osztva, körülbelül 40— 45 gócponttal. Az egyes körzetekben lévő községeknek minden hívása ezekbe agócpontokba futna be és ezek intéznék azután a kapcsolást. Maguk a nagyobb községek saját •:. forgalmukban teljesen automatikusak lennének. Ezzel elérhető lenne egyúttal az is, hogy éjjel-nappali szolgálatot lehetne biztosítani, mert az ország egész területén csak 40 helyen kellene ezekben a gócokban éjjel-nappali szolgálatot rendszeresíteni, ami egészen lényegtelen költségtöbbletet jelent, viszont az ország egész területén biztosítva lenne az éjjel-nappali szolgálat. (Dinnyés Lajos: Mi van a telefoncenzúrával?) Hogy ha most azt kérdeznők, mibe kerül az egész országnak félautomatikus rendszerre való kiépítése, akkor közelítő számításom szerint megállapíthatom, hogy 6—10 millió pengő közötti összegről volna szó. öriási tételnek látszik, de még mindig nem haladja meg a postának egyévi jövedéki fölöslegét. Ha pedig, mint vidéki képviselő, tekintetbe veszem azt, hogy^ a budapesti telefonszolgálat automatizálása 50 millió pengőbe került, akkor elképzelhetjük, hogy az egész országnak ilyarányú rendbehozatalára valahonnét azt a kerek 8 millió pengőt is talán belátható időn belül elő lehetne teremteni. A telefonszolgálatnak .. . (Mózes Sándor: Mi van a telefoncenzúrával?) Majd a folyosón szívesen adok felvilágosítást. Sajnos, az idő rövidsége miatt, bármennyire szívemen fekszik is, nem tudok tovább foglalkozni a telefon problémájával, hanem — csak röviden — megemlítem a távíró kérdését. (Zaj és közbeszólások, a baloldalon.) Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy magam tudom megszabni felszólalásom irányvonalát s kénytelen vagyok kitérni közbeszóló képviselőtársaim kérdései elől. A távirdáról újabban úgy szoktak beszélni, mint egy halálraítélt üzemről. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha gyorsabbá, olcsóbbá és a nagyközönség részére hozzáférhetővé teszik. A megoldás az lenne, hogy úgy mint a telefonnál, a vezeték végére Írógépszerű berendezéseket szerelnénk fel és akkor, ha valaki írásbelileg kíván érintkezni a másik előfizetővel, egyszerű írógépelési tudásával közvetlenül írásban is közvetítheti közölnivalóit az illető féllel. Idevonatkozólag a kísérletek már megtörténtek s príma módon beváltak. Az egész megoldás az úgynevezett aritmikus távírógépek bevezetésével történnék s bár kicsit költséges a dolog, meggyőződésem, hogy ha a nagybankok, a nagyvállalatok és a közigazgatás összefognának, akkor hamarosan belátható időn belül meg lehetne oldani a kérdést s meg lehetne teremteni az első automatikus távíróközpontot. (Zaj a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen rapszodikusan rögtön : áttérjek a következő problémára: a rádió kérdésére. (Zaj a baloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Hallgassák meg ezt a szakszerű beszédet! Nagyon okosan, szakszerűen beszél!) Meg kell állapítanom azt a szomorú tényt, (Zaj a baloldalon,) — szeretném megkérni az elnök urat, hogy annyival több időt engedélyezzen beszédem elmondására, mint amennyit az ilyen replikázásokra fordítok — hogy Magyarországon a rádióéiőfizetők szaporodása terén 'bizonyos stagnálás mutatkozik, amennyiben, sajnos, lecsúsztunk az utolsóelőtti helvrc. Ha azt vizsgálom, hogy mi ennek az oka, s vájjon telített-e már a magyar nép a rádióval, akkor meg kell állapítanom, hogy Magyarországon ezer lélekre csak 41 rádió esik, míg a szomszéd Ausztriában már 83, Dániában pedig 172! A falu tehát távol áll a telítettségtől. Ha azt vizsgáljuk, hogy ennek az elmaradottságnak mi az oka, akkor két okot látunk. Az első az, hogy drágák a készülékek. (Egy hang a baloldalon: Es rosszak! — Zaj.) De itt örömmel üdvözölhetem a miniszter úrnak azt a rendelkezését, amelynek nyomán tudomásom szerint legalább — nem tudom, igaz-e — a népvevő-készülékek mielőbbi megkonstruálását várhatjuk, külföldi mintára. Ez olyan olcsó és kifogástalan rádió lenne, amely a magyar gazda részére is hozzáférhető volna. Tudniillik a magyar gazdatársadalom az a terület, amely leginkább alkalmas a rádió népszerűsítésére. Míg ugyanis az ország lakosságának ^ 58%-a foglalkozik őstermeléssel, addig a rádióelőfizetőknek csak 3'5%-a őstermelő, ezen s

\. téren tehát feltétlenül javulás várható. A másik ok, amely miatt a rádióelőfizetők száma nem gyarapodik, az, hogy; az elektrifikálás terén meglehetősen hátul állunk a nemzetek sorában, amennyiben Magyarország 3361 községe közül kereken 2300 községben még egyáltalában nincsen villany. Ezen a téren is lényeges javulás várható. (Felkiáltások a baloldalon: Meg kell csinálni! -- Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petainek József: Ezzel a kérdéssel kapcsolatban azzal a kéréssel fordulok az igen t. •miniszter úrhoz, méltóztassék talán valamiképpen azt lehetővé tenni, (Klein Antal: A reform-miniszter úrhoz!) — hála Istennek, örülök is neki — hogy a rádió népszerűsítése érdekében legalább a vidéki községek kultúrcentrumai, a gazdakörök, valamilyen formában kedvező előfizetésben és előnyös rádióbeszerzési lehetőségben részesüljenek. A rádió népszerűsítése érdekében nagyon ajánlanám, hogy külföldi mintára valósítsuk meg az iskola-rádió bevezetését is. (Zaj a baloldalonJ T. Ház! Időm lejárt, sajnos, kénytelen vagyok befejezni felszólalásomat. A távolbalátás problémájával szerettem volna még foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Horoszkóp?) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat kérem, ne szóljon mindig közbe, hanem maradjon csendben! Petainek József: T. Ház! Befejezem felszólalásomat. Igyekeztem tárgyilagosan, po-