Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

526 Àz országgyűlés képviselőházának i&l. ülése 1936 június 5-én, pénteken. litkamentesen beszélni. (Igaz! Ügy van! íjobbfelőL) Sajnos, az igen t. baloldal megakadályozott abban, hogy a nemzet házában tárgyilagos, politikamentes beszédemet zavartalanul elmondhassam. (Ügy van! jobbfelől.) A műszakiságnak és a tárgyilagos tudásnak terén igyekeztem megmaradni s ennek jegyében csak azzal fejezem be beszédemet, hogy bizalommal a minisztr úr személye iránt és a posta vezetősége iránt, a költségvetést a legnagyobb megnyugvással elfogadom. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő úr {Zaj. — Dinnyés Lajos közbeszól.) Dinnyés Lajos képviselő urat rendreutasítom. Farkas István: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr nem akart a telefoncenzúráról beszélni, holott ez nagyon fontos lett volna, íriszen ő ért a posta ügyeihez, tehát tudja nagyon jól, hogyan történik a telefoncenzúra. Hiszen az újságok is megírták, de mindenki is tudja, hogy minden valamirevaló politikust ellenőriznek. Itt mindjárt fel kell említeni azt, hogy elég baj az, hogy a magyar posta, amelynek pártatlannak, jónak kellene lennie, politikai szolgálattételre van beállítva. Ez ellen tiltakozni kell, mert a postának nem az a rendeltetése, hogy ellenőrizze, hogy melyik politikus melyik más politikussal, vagy ki milyen pártállású emberrel érintkezik, hanem az a feladata, hogy szolgálja ki jól a közönséget. (Györki Imre: Arról tesznek jelentést, hogy ki milyen lapot kap és olvas!) Ügy van. A rádióról is beszélt az előttem szólott képviselő úr és dicsérte a rádiót és megállapította a tényeket, hogy rádió nagyon sok faluban nincs, pedig kellene egy ilyen érintkezési pont azok számára, akik ki vannak zárva a magyar kultúrából, akik tanyán, elhagyatott helyeken laknak. De miért ilyen drága a rádió, miért nem teszik olcsóbbá, ha megállapítják, hogy a posta, a rádió, a telefon mind ki volna terjeszthető, hogy új fogyasztókat lehetne szerezni, ha olcsóbbá tennék? Ha új fogyasztókat lehetne szerezni, így bejönne nemcsak az az összeg, amelynek rendesen be kell jönnie, hanem a bevételek még megnövekednének. A t. kormánynak ezeket a szempontokat kellene a Legelsősorban figyelembevennie. Ezek a szempontok azok, amelyek irányadóak lehetnének ezeknél az intézményeknél. De ha már itt tartok, meg kell említenem azt, hogy nemcsak a postánál vannak kifogásolható állapotok, hanem a vasútig műhelyekben, a vasútnál alkalmazott munkásokat politikailag terrorizálják, beterrorizálják bizonyos pártszervezetekbe, pártirányzatokba és azok nem lehetnek önálló gondolkozású emberek, hanem azt a hitet kell vállalniok, azt a politikát kell szolgálniuk, amelyet felülről rájuk diktálnak. Ezek nagy bajok ám a vasútnál, nagy haj az a vasúti műhelyekben, hogy az alantas személyzetet függő helyzetbe hozzák és felülről terrorizálják rájuk, hogy bizonyos politikai irányzatokat elfogadjanak. Ez ellen nekünk tiltakoznunk kell. T. Ház! Az előadó úr a kereskedelem aktivitásáról beszélt és nagy örömmel állapította meg, hogy aktív a kereskedelmünk. De nekem rá kell mutatnom arra, hogy ez az egyébként helyes dolog a magyar dolgozó népnek, és főleg a városi népességnek milyen nagy áldozatába kerül! Ne feledjük el ugyanis, hogy a tejtermékeket, a vajat, a cukrot, a gyümölcsöt és egyéb árukat külföldön olcsóbban lehet megkapni, mint Magyarországon, mert mindegyiken óriási nagy a teher. A cukor például, a magyar cukor, a negyedrészéért kapható külföldön, mint Magyarországon. A gyümölcs-, a vaj-, a tejtermékek szempontjából bizonyos központok vannait, ezeken keresztül bevételeket szednek és az előadó úr állapította meg, hogy a magyar állam 50 milliót ad vissza így a magyar gazdasági életnek, azoknak, akik a szállítást végzik. Ha a helyzet az, hogy ezek az intézmények ilyen célok szolgálatában állanak, hogy ott kint olcsóbban adják el a magyar árut és ezért kedvezményekben részesülnek, akkor föl kell tenni a kérdést: miért ilyen drágák Magyarországon ezek a termények és áruk, miért nem lehet azoknak az árát leszállítani, miért fizessenek azokra rá mindig egyedül és kizárólag a dolgozó, a kereső, a szegény emberek tömegei? Ezek azok' a bajok, amelyeket a kereskedelempolitikai nézetem szerint figyelembe kell venni és amelyekre legelsősorban kellene súlyt helyezni. Mert hiszen állapítsuk meg itt is, amint már megállapítottuk és, sajnos, hiába állapítottuk meg, hogy mindig csak az exportot keresik, mindig csak kereskedelmi mérlegünk egyensúlyát akarják helyreállítani, csak arra áldozunk óriási összegeket, — gondolok a postára, a vasútra, az állami támogatásokra, a kiviteli kedvezményekre, a szállítási kedvezményekre és egyebekre — de arra nem gondolnak, hogy itt bent az országban legyen fogyasztás, hogy amit kiviszünk, annak egy része itt bent elfogyna, ha meg tudnák vásárolni az emberek és hogy ennek a kivitelnek forszírozása, erőszakolása, kereskedelmi mérlegünk aktivitásának problémája azt jelenti, hogy itt bent az országban mindig drágítanak. Drágítják az élelmiszereket, emelik a fogyasztási adókat, nagy terheket kell viselni és mindig a szegény, nép kénytelen fedezni ezeket a dolgokat. T. Képviselőház! Sajnos, nincs annyi időm, hogy ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozhassam, mert ki akarok térni a kereskedelemügyi' miniszter úrnak egy rendeletére, amely szociális vonatkozású és amelyet azért kívánok itt részletesebben ismertetni, mert ha végrehajtják ezeket 'az intézkedéseket szociális szempontból és nem lesznek ezek csak látszat-intézkedések^ hanem komoly intézkedések lesznek, ha már megtették az első lépést, akkor meg kell tenni végre a továbbiakban is azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezeknek az említett intézkedéseknek a gazdasági életben nyomuk és jelentőségük legyen. A kéreskelemügyi miniszter úr a vendég* látó iparral kapcsolatban kiadott egy rendeletet és szabályozni kívánja a szállodai, éttermi és kávéházi alkalmazottak bérviszonyait, munkaidejét stb. Ez a rendelet megjelent és ennek első etappja az volt, hogy a kávéházakban, az éttermekben legtöbb helyen megdrágították az árakat, megdrágították a kiszolgálást, nagyon sok helyen megmaradt még a borravaló-rendszer is. Ez a rendelet a gyakorlatban tulajdonképpen nem lépett életbe, hanem csak a drágítást idézte elő. Ezt mindjárt állapítsuk meg. (Meskó Rudolf: Ez így van!) A vendéglátóiparban egy sajátságos rendszer alakult ki. Két olyan fő foglalkozási ág