Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

524 Az országgyűlés képviselőházának Igen t. Ház! Mondom, nem kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni, hanem kizárólag a postának keretében kívánom az optimum előteremtésének lehetőségét átvizsgálni. Természetes, hogy nem én találom fel a puskaport, hanem nemzetgazdasági elv, ihogy a helyes tarifapolitika az, amikor a tarifát oly nívóra süllyesztem le, hogy az ezáltal -előálló nagyobb forgalom a csökkentés folytán előálló jövedelemkiesést pótolni tudja. Hogy tényleg nem minden tarifacsökkentés jelent egyúttal jövedelemkiesést, azt az bizonyítja, hogy például az 1934-es távbeszélőtarifa leszállítása után kereken 36.000 pengővel emelkedett a távbeszélő előfizetők száma, szemben az előző évi alig néhányezres emelkedéssel. Ellenben rendkívül nehéz ennek a bizonyos kritikus nívónak megállapítása, egyrészt azért, mert algebrailag nem számítható ki ennek^ a csökkentésnek mértéke, másrészt pedig azért, mert a közgazdaság és a gyakorlati élet nem tűr ihosszas kísérletezéseket. Azonkívül azért is óvatosan kell ezt a kérdést kezelni, mert például egy lényegtelen tarifacsökkentés a közgazdasági életet nem könnyíti meg, viszont éppen azért, mert lényegtelen, nem következik be a nyomában olymértékű forgalomnövekedés, amely a kiesett jövedelmet pótolni tudná. Egészen egyszerű példa erre a levéltarifa kérdése, amenynyiben ha én a leyéltarifát csak egyetlenegy fillérrel csökkenteném, ez a jövedelem kiesésében évi egymillió pengőt jelentene, vagyis egy tízfilléres csökkentés elvinné az egész jövedelmi felesleget, nagyon vigyáznunk kell tehát, mert egy egyfilléres csökkentés a forgalomban egyetlen levéllel való növekedést sem idézne elő, ellenben egymillió pengő kiesnék az állami költségvetésből. (Zaj a baloldalon.) Vagy ha forgalom szempontjából nézem a dolgot, azt látom, hogy ha én a levéltarifát csak az előző 16-os tarifára, az emelés előtti nívóra kívánnám csökkenteni, akkor 25%-kai kellene emelkednie a forgalomnak, azért, hogy ugyanazt a költségvetési bevételt tudjam biz-' tosítani. Az pedig — szerény véleményem szerint — szintén nem képzelhető el, hogy^ ezzel egy 25%-os forgalomemelkedés előidézhető lenne. En tehát amikor azt kérem az igen t. miniszter úrtól, hogy legyen szíves vizsgálat tárgyává tenni azt a kritikus színvonalat, amelyre a tarifa leszállítható, kérem, szíveskedjék arra is módot találni,^ hogy valamiképpen csökkentessék ŰZ M kvóta, mellyel a postának az államháztartási egyensúly biztosításához hozzá kell járulnia. Ameddig ezen a téren nem történik valamilyen intézkedés, addig a postát tarifájával kapcsolatban komoly kritika tárgyává tenni nem lehet. (Klein Antal: A telefonnál lehet!) T. Ház! Ezek után egészen röviden Jminthogy csak percek állanak már rendelkezésemre — legyen szabad végigfutnom a posta egyes üzemein. {Zaj a baloldalon.) A postai szolgáltatásoknak legszélesebb körét azok teszik ki, amelyeknek kapcsán a felek bizonyos küldeményeket bíznak rá a postára: leveleket, csomagokat — kézbesítés végett. Általában ezt szokták hétköznapi nyelven postai teyékenykedésnek niondani, ezt ismeri legjobban a nagyközönség és éppen ezért ezen a nelyen ezzel a kérdéssel nem kívánok részletesen foglalkozni, legfeljebb azt a jámbor óhajomat említem meg, hogy bárcsak lehetőleg minden egyes községben lenne hl. ülése 1936 júűius 5-én, pénteken. a postának valamelyesfajta expozitúrája, legalább is ügynöksége, mert a legtöbb kisközségben a közigazgatáson kívül a posta az az intézmény, amely az illető községet a nagyvilággal valamiképpen összeköti. (Dinnyés Lajos: Amely korteskedik!) Mivel pedig az államháztartás egyensúlyával kapcsolatos intézkedések számos olyan új funkciót bíztak rá a postára, amelyeknek elvégzése jelentékeny munkatöbbletet jelent, a posta ennek a szolgálatnak a terén is kénytelen volt a műszakiasodás útjára rátérni, amit különösen a szolgálat motorizálásában látok. Nevezetesen már 207 gépjármű áll a postának ezen a téren rendelkezésére, ami azért is örvendetes tény, mert a 207 jármű közül kettő kivételével mind a magyar ipar gyártmánya és magyar postamérnökök konstrukciója. Eendkívül fontosnak tartom, bármennyire nehéz is a költségvetésben ennek a tételnek továbbfejlesztése, hogy ezen a téren további haladást érjünk el, azért, mert ez a berendezés egyrészt feltétlenül gyorsítja és biztosítja a forgalmat, másrészt a mai világhelyzetben sohasem rossz az, ha mennél több gépjármű áll valamelyik ország rendelkezésére. (Mózes Sándor: Mi lesz a reformnemzedékkel?) Legyen szabad ezek után néhány szóval a postai érintkezés legközvetlenebb formájára, a távbeszélésre rátérnem. Sajnos, mi még nagyon messze vagyunk e tekintetben az ideális állapottól. Nevezetesen iha például egy zürichi előfizető beszélni akar, mondjuk a berni előfizetőtársával, a zürichi előfizető egyszerűen feltárcsázza a berni előfizető számát és megkapja vele az összeköttetést. Sajnos, ezen a téren mi még meglehetősen messze vagyunk ettől az ideális állapottól. Budapestnek 50 millió pengővel automatizált távbeszélő szolgálata teljesen megfelel a mai modern kor színvonalának és osztozik ebben a helyzetben még néhány budapestkörnyéki község, Újpest, Budafok, Csepel, Csillaghegy, a tulajdonképpeni Nagy-Budapest azonban ebből az automatikus hálózatból még ki van rekesztve. A következő feladat tehát még az lenne, hogy mentől előbb bekapcsolódjék ebbe az automatikus hálózatba az a 30—35 község, amely közvetlenül Budapest körül terül el. Ez szerény számításom szerint 600.000 pengős költséget jelentene, ami a 93 millió pengős költségvetéshez képest nem látszik olyan előteremthetetlen összegnek. '" Azonban még Nagy-Budapest automatizálásánál is sokkal fontosabb a vidéki távbeszélőhálózatnak mentől előbbi és mentől intenzívebb kiépítése. (Zaj a baloldalon. ~ Klein Antal: Van-e telefoncenzúra, vagy nincs?) Ezen a téren főleg azért van szükség erélyesebb intézkedésre, mert az ország 3365 községe közül csak 1500-ban van távbeszélőközpont és 1800-ban van valamilyen fajtájú nyilvános telefon, 1600 község azonban teljesen nélkülözi a telefont. Egy másik nagy hiány, amelyet már Vázsonyi János t. képviselőtársam is megemlített, hogy a telefonok legnagyobb része a késő délutáni óráktól egészen a reggeli órákig szünetel. Saját kerületemből is konkrét eseteket tudok említeni, amelyekben halálos katasztrófák lettek volna elkerülhetők — lásd az esztergomi országúti esetet is — abban az esetben, ha a telefon éjszaka te rendelkezésre állott volna.