Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-141
Az országgyűlés képviselőházának 1 nézem, akkor azt látom, hogy ugyanez alatt az idő alatt, a jövedéki felesleg 6 millió pengőről 10 millió pengőre ugrott fel. Hogy lehetséges ez? Ügy, igen t. Ház, hogy amikor a 26%-kai csökkent forgalom mellett a bevételek 9%-kai estek, ugyanakkor a posta 16%-kai csökkentette kiadásait; csökkentette nevezetes-én elsősorban a személyi járandóságok leszállítása révén, továbbá a fenntartási és üzemi költségeknek a minimumra való redukálása révén, viszont másrészről szaporítani igyekezett bevételeit, egyrészt új üzemágak létesítésével, mint pédául a rádió, továbbá az 1929-ben felemelt magas tarifának ezen a magas színvonalon való megtartása révén. Igen t. Ház! Ha felteszem azt a kérdést, vájjon helyes volt-e a postának ez a pénzügyi politikája, akkor erre egészen röviden, úgy adhatom meg a választ, hogy amint a jelen költségvetésből látom, a posta nem kívánja folytatni ezt a pénzügyi politikát, amelyet a múltban folytatott. Megállapítható nevezetesen á költségvetésből, hogy megszűnt a személyi járandóságok további nyirbálása, amely oly súlyosan érintette a posta személyzetét, hogy a további nyirbálás feltétlenül katasztrofális eredményre vezetett volna. De örömmel állapíthatom meg azt is, hogy a posta növeli az olyan kiadásokat, amelyeknek növelése az üzem érdekében felétlenül szükséges volt, nevezetesen, körülbelül 1,600.000 pengővel növeli az üzemi kiadásokat, es közel 2 millió pengővel a felújítási költségeket. Öriási szükség volt erre, mert ha tekintetbe vesszük a főváros automatizálását, a közel 100 új postaház felépítését, a rádióüzem felállítását, a távbeszélőhálózat megkezdett kiépítését, akkor azt látjuk, hogy ez a csaknem 140 millió pengős beruházás olyan óriási nemzeti értéket jelent, hogy minden pengő, amelyet jennek a nagy nemzeti értéknek fenntartásán akar^ valaki megtakarítani, 'belátható időn belül, százszorosan megbosszulja magát. Igen, t. Ház! Hogy ez tényleg így van, ennek élénk bizonyítéka az elmúlt év tavaszán történt nagy hóvihar által okozott rongálás, amikor, annak következtében, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő pénzösszeg a budapesti hálózat renoválására, csupán a budai hálózatban 5000 távbeszélő állomás vált használhatatlanná. Örömmel kell megállapítanom azt is, hogy a beruházási költségek terén^ 2 millió pengő szaporulatot irányozott elő a posta. Hogy ennek mennyire meg van a helye,^ azt az egyes üzemek részletesebb ismertetésénél leszek bátor megemlíteni. Itt csupán azt jelentem ki, hogy ezek a beruházások nemcsak azért fontosak, mert munkaalkalmat biztosítanak, hanem azért is, mert a technika rohamos fejlődésével kapcsolatban segítenek fenntartani a postát azon a színvonalon, amelyen, hála ^Istennek, világszerte elismerten, eddig is állt. Ha most viszont a kiadásokkal szemben, a bevételek alakulását nézem, e tekintetben is örömmel állapíthatom meg, hogy a bevételi többletet a posta nem újabb tarifaemelés révén kívánja elérni, hanem ezt a forgalom növekedésétől várja. Ha ezek után a költségvetést tarifalis szempontból vizsgálom, rendkívül érdekes megállapításokat tehetek. Kormányelnökünk programmjába belevette a jó és olcsó postai szolgálat megteremtését. (Dinnyés Lajos: Sok minden van abban a programmban ! — Zaj.) A jóság ellen nincs is kifogás ; az olcsóság ellenben még nagyrészt megvalósításra vár. 41. ülése 1936 június 5-én, pénteken. 523 Igen t Ház! Itt fel kell tennem először is azt a kérdést: magas-e tényleg a tarifa, vagy nem. (Dinnyés Lajos: Magas! Jaj, de magas! — Derültség.) Akár belföldi, akár külföldi relációban nézem ezt a kérdést, meg kell állapítanom, hogy igenis magas. Ha megteszem az összehasonlítást a békebeli viszonyokkal, akkor azt látom, hogy a régi 10 filléres levéldíjjal szemben, még mindig fennáll a 20 filléres levéldíj, a 35 filléres ajánlottlevél-díjjal szemben fennáll a 70 filléres díj, és így továblb. Ha azonban végigmegyek, is a tarifán és lojálisán megállapítom azt is, hogy egy pár relációban olcsóbbak vagyunk a fcékebeli állapotnál, mégis az a helyzet, hogy a tarifa belföldi relációban emelkedő tendenciát mutat. De ha külföldi viszonylatban nézem a tarifát, rendelkezésemre .áll a póstavezérigazgatóság egy kiadványa, amely hizonyos összehasonlító kimutatásokat tartalmaz. Ebből azt is megállapíthatni, hogy például a levélpostai díjszabás terén Európában egyedül Svájc múl felül bennünket; a levelezőlap tarifájánál Svájc és Hollandia; a postautalvány terén megint egyedül Svájc. Tehát, sajnos a tarifa magassága tekintetében körülibeiül közelállunk a rekordhoz. (Br. Vay Mik ós: Hát az ajánlott levél?) Ha ezzel szemben a posta jövedéki feleslegét nézem, megállapíthatom, hogy ezek a jövedéki feleslegek évente 6—15 millió pengő között váltakoznak, az utóbbi 11 esztendő alatt tehát 90 millió jövedéki felesleget produkált a posta. Ha tekintetbe veszem azt, hogy a posta saját beruházásalt, amelyeket saját jövedéki feleslegéből végez, kölcsönöknek kénytelen tekinteni és nemcsak újból kénytelen kiizzadni felesleget a tőketörlesztés fejében, hanem még súlyos kamatokat is fizet utána, akkor látom, hogy a posta rentabilitása tulajdonképpen még sokkal nagyobb, mint aminőt a tulajdonképpeni feleslegi kimutatás feltüntet. Nyilvánvaló tehát, hogy nem a posta saját pénzügyi helyzete az, ami *a postát magas tarifájának fenntartására készteti, hanem az egész nemzet gazdasági helyzete, mely a postát bizonyos jövedéki felesleg produkálására készteti. Nem lehet tehát a postát okolni azért^ hogy magas a tarifája, mert a posta tarifájának irányvonalát nem a saját üzleti helyzete, hanem az egész nemzet gazdasági helyzete állapítja meg. Itt legfeljebb az lehet a kérdés, hogy miért pont a postát érte kitüntetés, hogy ezt a felesleget ki kell izzadnia. A szakember erre rögtön megállapíthatja, hogy a nemzetnek, illetőleg az adózó lakosságnak végeredményben mindegy, hogy milyen formában szolgáltat be egy bizonyos adómennyiséget, (Meizler Károly: Az a kérdés, hogy ki szolgáltatja!) a postai szolgáltatás viszont olyan megfogható adóalap, amely a legkevésbbé eltitkolható és amely a legkevesebb költséggel biztosítja a megfelelő tétel behajtását. Éppen azért nem is kívánok most a postai alapról letérni, mert ha olyan irányban akarnám vizsgálat tárgyává tenni a kérdést, amint azt Meizler Károly képviselőtársam kívánja, tulajdonképpen végig kellene mennem az egész költségvetésen és meg kellene állapítanom, vájjon a posta jövedéki feleslege helyett milyen más téren lehetne valahol olyan bevételt produkálni, amely a postát a jövedéki felesleg előteremtésétől valamiképpen mentesíteni tudja.
