Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

46 Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. lelkészek a jelenlegi árak mellett ki sem tud­nák váltani a vasúti igazolványt, de minden­esetre különösnek tartóim, azt, hogy például egy nagyközség lelkésze nem ka.p vasúti díj­kedvezményt, az ugyanott működő hitoktató­lelkész pedig kap s ugyanezt a felekezeti taní­tók szintén megkapják., Nem kívánom ezt a kérdést tovább fűzni, s pusztán ezeket a kérdéseket akartam ennek a beszédnek keretében felvetni, mert azok a kérdések, amelyeket egyes képviselőtársaim iga,zán szépen és igazán mélyrehatóan elmon­dottak, a nevelésnek és oktatásnak további ré­szeire vonatkoznak. TTgy gondolom, hogy mind­addig, amíg a fundamentális részekben, azaz a népnevelésnél hiányok vannak, teljesen illu­zórius volna továbbmenni és felsőbb részeket építeni ki jobban, amikor — mondom — az al­sóbb részeken még pótolnivaló hiányokat látni. Legelsősorban is azt kérném, hogy a kultusz­miniszter úr által az állami költségvetésbe fel­vett összegeket javarészben ezeknek a kérdé­seknek megoldására méltóztassék fordítani. Meg vagyok róla győződve, hogy valóban ez az akarat vezérli a miniszter urat, és ott, ahol ezek a hiányok mutatkoznak, nem a miniszter úr jószándékai hiányoznak, hanem a pénzügyi alátámasztás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr személye és politikája iránt a legteljesebb bi­zalommal viseltetvén, a tárca költségvetését általánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Reibel Mihály képviselő úr. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédével tel­jesen egyetértek, mert tényleg súlyos sérelem éri a lelkészeket akkor, amikor az ő megélhe­tésük nincs biztosítva. Én is tudok olyan eset­ről, amikor már több, mint féléve egy krajcár fizetést sem kapott az a lelkész, aki mindenütt tartozik, hitele már sehol sincs, és ez teljesen aláássa annak a hitelét, akinek tulajdonképpen egy magasabb erkölcsi rend szolgálatában kell állania. Amikor ezt a sérelmet felemlítjük, rende­sen azt a választ szoktuk kapni, hogy erre nincs fedezet. Éppen ezért nagyon szükséges volna az általános kultuszadó bevezetése, hogy megtaláljuk a fedezetet arra, hogy adósságai­kat megfizethessék. Bátorkodom hozzácsatolni a lelkészek hely­zetéről elmondottakhoz még azt is, hogy ugyanígy vagyunk a felekezeti tanítók fizeté­sével is, akiknek természetbeni járandóságuk van és ez igazságtalanul van kiszámítva. Még ma is 21 pengő 50 fillérrel számítják be nekik a búzájukat, amikor a gabona ára ezt a magas­ságot egyelőre nem fogja elérhetni. Ezzel sú­lyos kár éri azt a tanítót, aki ugyanazt ármun­kát végzi, mint az állami tanítók. Azt elhiszem, hogy napról-napra nem lehet ezt kiszámítani, de amikor huzamosabb időn keresztül látja az ember az óriási eltérést, akkor automatikusan intézkedni kellene, hogy legalább is közelebb hozzuk ahhoz a határhoz, amely határt a búza a jelenlegi viszonyok között elér. Ez feltétlenül kívánatos. Nagy sérelme van ebben a felekezeti taní­tóságnak, mert úgy látja, mintha nem volna egyenértékű azokkal a tanerőkkel, akik az ál­lam szolgálatában állanak, akik állami iskolá­ban teljesítenek szolgálatot. Ebből az ügyből kifolyólag memorandumot is terjesztettek a miniszter úrhoz, s valószínűleg a többi igen t. képviselőtársamhoz is küldtek ilyen memoran­dumot, amelyben kérték sérelmeik felhozását és orvoslását. Ennek a kötelességnek teszek eleget, amikor arra kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy milyen úton és módon lehetne ezen a kérdésen segíteni. Mert amint hónapról-hó­napra közzé tudják tenni, hogy mi most a búza megváltási ára, éppen úgy meg lehetne állapí­tani időről-időre, hogy milyen összegben szá­míttassák be az a termény, amellyel a feleke­zeti tanítót fizetik. Egy másik sérelem az, hogy ha a feleke­zeti tanító a fizetésére kölcsönt vagy előleget kér, ehhez csak abban az esetben juthat hozzá, ha a fizetése a 2000 pengőt meghaladja. Kinek van erre szüksége? A tanítónak nem akkor van erre szüksége, ha el akar menni nyaralni. Ren­desen a fiatal tanítónak van erre szüksége, aki családot alapít, akinek be kell rendezkednie. S amikor eljön és kér, azt hallja, hogy nem kap, mert ő felekezeti tanító. Ez helytelen és igaz­ságtalan elbánás. Miért nem részesül ugyan­abban a kedvezményben, aki ugyanazt a mun­kát teljesíti, mint az állami tanító. Ami az állami tanítónak jár, az jár a felekezeti tanító­nak is. Bátorkodom felhívni az igen t. Ház figyel­mét arra, amit Klebelsberg Kuno itt a Ház­ban (mondott a felekezetig tanítókról, hogy ezek a felfordulás idejében fényes bizonyságot tet­tek hűségükről. Ha ez így van, akkor nem tudom megérteni, miért tesznek mindenütt kü­lönbséget. En igenis jogosnak találom kérel­müket. Egyforma elbánást kérünk valamennyi tanító részére. Ha az állami tanító kap köl­csönt a fizetésére, akkor a felekezeti tanító­nak is kell kapnia és nem lehet azzal előjönni, hogy »ön felekezeti tanító, tehát várja meg, amíg majd 2000 pengő lesz a ' fizetésié; akkor kap, de addig nem«. Ha 2000 pengős felül van a fizetése, akkor már elegendő a folyó kiadá­sok fedezésére. Az előlegre vagy kölcsönre előbb van szüksége, mint amikor ezt eléri. Ezért igen kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ez a kü­lönbségtevés megszüntessék. Ne érezze soha az^ a felekezeti tanító, hogy ő nem áll egy színvonalon az állami tanítóval. Volt egy idő, amikor a felekezeti iskolát lenézték, a feleke­. zeti tanítókat degradálták, . de ez az az idő volt, amikor a szabadelvűség uralkodott. Ma amikor már 15 éve állandóan keresztény kor­mányról, keresztény kurzusról, keresztény irányzatról hallunk, szégyene ez a keresztény irányzatnak, hogy a keresztény tanítót degra­dálják, az állami tanító mögé utasítják. Mind a ketten egyforma munkát végeznek a vallás­erkölcsi, a nemzeti nevelés szempontjából, ezért teljesen jogos az ő kívánságuk, hogy egyforma elbánásban is részesüljenek. Mélyen t. Ház! Szeretnék áttérni egy fontosabb kérdésre. Azt látjuk, hogy az ország gazdasági erejének céltudatos kihasználása . s a magyar nép gazdasági tudásának emelése szempontjából sok kezdeményezés történt. Sok­féle tervről is hallunk, de, sajnos, ennek még mindig csak a legelején vagyunk, pedig ha egy kicsit körülnézünk, azt látjuk, hogy a környező államokban, főképpen az ipari álla­mokban, Olaszországban,^ Németországban, Ausztriában a nép gazdasági tudásának eme­lése tekintetében óriási előrehaladás mutat­kozik? Miért? Azért, mert ott rájöttek arra, hogy a nép gazdasági tudásának emelése nem-

Next

/
Thumbnails
Contents