Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának l'Wl. ülése 1936 június 5-én, pénteken. 515 esetleg azt a vasutast, aki meggyőződése és lelkiismerete szerint gyakorolja a sajátmaga alkotmányos jogát. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani a posta és vasút alkalmazottainak és tisztviselőinek státusrendezésére vonatkozólag. T. Képviselőház! Az a kérdés most már, hogy miképpen lehetne az államvasút deficitjét megszüntetni. (Halljuk! Halljuk!) Erre vonatkozólag a reformnemzedéknek, amelynek képviseletében itt ül a túloldalon Petainek t. képviselő barátom', nagyon helyes megállapításai vannak. ^ A reformnemzedéknek e tekintetben az az álláspontja, hogy az államvasutak költségvetését meg kell szabadítani azokj tói a tételektől, amelyek az üzemet deficitessé teszik.^ Ez vonatkozik elsősorban a trianoni nyugdíj terhekre. Továbbá az államvasutaknak tovább alig^ halasztható berulházási költségeinek fedezésére valamilyen beruházási alapot kell létesíteni, beruházási kölcsönt kell előteremteni. (Éber Antal: Nagyon könnyű megoldás lenne!) A vasút -, az autó- és a szekérfuvarozás konkurrenciájának kérdését a felhasználás tudatos kiegyensúlyozottsága útján kell megoldani. T. Képviselőház! Itt van előttem egy röpirat, amely azt mondja, hogy a szekérfuvarozást be kell tiltani. (Br. Vay Miklós: Ezt a röpiratot a reformnemzedék adta ki?) Amit az előbb elmondottaim, az a reformnemzedék álláspontját juttatja kifejezésre, amelyet mi magunkévá teszünk. Hivatkozom továbbá az egyik legkomolyabb napilapra, a

; Pesti Hírlapra, amely azt írja, hogy a Mahász. és a Mateosz. gyarapodott, a Máv. deficitje pedig szaporodott. Nagyon helyénvaló, ha a deficit elhárítása céljából a vasút egyességet próbál kötni az autófuvarozó vállalatokkal, ez az egyesség azonban ne legyen olyan, hogy a vasút vallja kárát azáltal, hogy a iszabadkereskedelmet megbénítván és egy kézben óhajtván összpontosítani a forgalom irányítását, a végén erre a vasút fizetne rá. Ezt azért is szükséges hangoztatni, mert — amint a Pesti Hirlap írja — az államvasutaknak a Mahász.-szal kötött megállapodása félmillió pengővel növelte a vasút deficitjét. A közlekedési monopóliumoknak is részük van ilyenformán az államvasút deficitjének előidézésében. T. Képviselőház! Mindezekre vonatkozólag feleletet várok a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól: így van-e ez mind? Ami a szekérfuvarozást illeti, ezt a kérdést nem lehet úgy elintézni, hogy ezeket a kenyérkereset után futkosó kisembereket egyszerűen lehetetlenné teszszük és úgyszólván lenyakazzuk. Valami emberséges megoldást kell találni. A vasúti tarifának olcsóbbnak kell lenni s az időre és bizonyos kiegyensúlyozottság elérését célzó intézkedések megtételére kell bízni a dolgot, de nem «zabád elfeledni, hogy a 'szekérfuvarozást a gazdasági és szociális nyomorúság teremtette meg. Ezt tessék megszüntetni s akkor mindjárt kisebb lesz a baj. Ha az államvasút megfelelő tarifapolitikával fog dolgozni, akkor mindjárt több lesz a bevétele és automatikusan megszűnnek majd mind az autó-, mind a^ szekérfuvarozás tekintetében jelenleg fennálló s a vasút szempontjából mindenesetre fájdalmas anomáliák, amelyek azonban a kisemberek és az autósok szempontjából teljesen érthetők. Ami az idegenforgalom fejlesztését illeti, elismeréssel vagyok a t. miniszter úr iránt, aki e tekintetben megtett mindent^ amit megtehetett, azonban nemcsak az övé az érdem, hanem a mi szép Budapestünké is, ahova az idegenek a különböző országokból vegyesen azzal az érzéssel jönnek, hogy ha Európának ezt az egyik leggyönyörűségesebb városát nem látták volna, akkor életüknek ez nagy mulasztása és hiánya lett volna. (Ügy van! half elöl.) Ami az utak fejlesztését illeti, olvasom az indokolásból, hogy a t. miniszter úr az állami úthálózatba bekötő községi, illetőleg vármegyei és városi utakat kiépíteni szándékozik, illetve erre a célra segélyt nyújt. Ajánlom figyelmébe a sámson—orosházai, az Orosháza—aradi — és itt szólok csak önmagunkról — a hódmezővásárhely—pusztaközponti kardoskuti útnak^ kiépítését, illetőleg kiépítésének segélyezését, amelyre vonatkozólag kérelmek és memorandumok fekszenek a t. miniszter úr előtt. Ami a Külkereskedelmi Hivatal működésót és a búza árának alakulását illeti, méltóztas; sék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt erről még pár szót szóljak. Elismeréssel vagyok Kunder és Bárányos t. barátaimnak, a Külkereskedelmi Hivatal vezetőinek működése iránt, a múltban azonban s éppen a t. kereskedelmi miniszter úr elnöksége alatt, sok' panasz merült fel a Külkereskedelmi Hivatal ellen. Miért? Azért, mert maga a hivatal akkor kezdte meg a működését. Nem a miniszter úrnak, mint volt elnöknek hibája volt, hanem akkor kezdte meg a működését a Külkereskedelmi Hivatal s magyarán mondva, egy nagy dzsungelbe kellett neki belenyúlnia, hogy rendet teremtsen a becsületes irányító elvek szerint. Abban az időben történt ez, amikor az árszintet például az egész nagy magyar Alföldet illető és érintő pulykaeladás tekintetében nem tartották meg s a Külkereskedelmi Hivatal részéről nem volt kellő ellenőrzés. Súlyos hibák történtek, de ezt tovább nem fejtegetem. A jövőben mindezt kerülni kell, általában minden mezőgazdasági termék értékesítésénél. Nemcsak a kereskedelem szolgálatába, hanem a termelés szolgálatába kell beállítani a Külkereskedelmi Hivatalt. Legyen ez a hivatal élő kapocs és mozgató erő a külföldre irányuló export, az azt felvevő külföldi és a magyar őstermelő, a kis földesgazda között az ország agrár jellegének megfelelően. Ez a legkevesebb, amit kívánhatunk. (Ügy van! half elöl.) Megnyugvással veszem tudomásul, — olvastam a lapokban, méltóztassék tehát felelni, hogy így van-e — hogy a gyümölcs- és idénycikkek termelése és értékesítése, export ja

f terén minden előzetes lépés megtörtént, az kellőleg biztosítva van és hogy körülbelül 15 millió deviza az, amit ebből remélhetünk; hogy itt a földmívelésügyi miniszter úr, a kereskedelmi minisztérium, a Külkereskedelmi Hivatal és az államvasutak megállapodott a kellő lépések megtételére és elegendő hűtővagón is áll rendelkezésre. TTgy tudom, hogy legnagyobb a cseresznye- és meggykivitel Ausztriába, — 5000 métermázsa — s Csehországba 100 vágón sárgabarack, 200 vágón dinnye, 100 vágón alma, Angliába szintén megfelelő idénycikkek kivitele van biztosítva. Hogy így van-e, errenézve mindenesetre várjuk a kereskedelmi miniszter úrtól a választ, hogy az előzetes lépéseket becsületes magyar nyíltsággal tették-e meg a termelői érdekek védelmezése szempontjából, a termelők részére megfelelő ár biztosításával, hogy a remény ne váljék csalódássá, hogy abból, amit a kis földesgazdák és gyümölcstermelők reméltek, élő valóság legyen.